Űropera: Umbra

Previously on Umbra:

Merel
Ahogy a kis csapat a gépház felé tartott, elkezdtek bejönni a többi szakasztól is a jelentések. Siegfried és a vörösingesei sikeresen felnyitották a fegyvertárat, hogy felszerelkezzenek.
-Sikeresen visszafoglaltuk az elsődleges fegyvertárat. Az elkövető nagy erejű robbanószert detonált, a legnagyobb károkat az ön páncélja szenvedte, B043 őrmester, használható állapotban maradt fegyverekkel a teljes őrséget fel tudtuk szerelni.
Merel eleresztett egy rövid "Nyé már!"-t, de többre nem volt ideje, mert miközben a gépházba vezető ajtó feloldásán dolgozó Nihilust fedezte, jött a jelentés Beantől is.
-Az AI és Gőte biztonságban vannak a medbay-ben. A lány eszméletlen, de stabil az állapota, az AI a jelek szerint nem tudja irányítani. A legénységi hetes blokkban voltunk, amikor kiszivattyúzták a kabinjából a légkört, amiatt vesztette eszméletét is. A medbay-t nem érte támadás, teljes aktivitással működik.
-Na, akkor ezt is tudjuk- összegezte Merel, mielőtt visszatért Max korábbi szavaira válaszolni.
-Tényleg, hogy van dokkolva a hajód, tudjuk manőverezésre használni? Ha jól értem, azt nem piszkálták meg, úgyhogy még működhet. Tudok küldeni pár embert, hogy kísérjenek át egy hídtisztet.- A hangjával kérdőn "nézett" mindkét férfira, mivel a szemével még a folyosón vissza figyelt, várva választ, esetleg jóváhagyást az ötletére. Volt is már elképzelése, kit küldjön, miután Siegfried az egész biztonsági mozgósítást vezette már, és ott volt rá a legnagyobb szükség is. A holdon is lent járó vörösök közül a karmolt arcú, Quaritch, lent is hatékonynak bizonyult, és az aktája alapján el is egy kétes tevékenységű vállalati kolónia vezetőségi tagjaival együtt ítélték el, ahol ő biztonsági parancsnok volt, tehát jobban érthetett az ilyen dolgokhoz a legtöbb vörösingesnél.
Közben a Doki behackelte az ajtót, így Merel be is fordult az ajtón elsőnek, pisztollyal fedezni a két férfit. Most nem lett volna rossz egy sisak-HUD, akkor az M6D integrált smart scope-jával is tudott volna nézelődni, anélkül, hogy a kezénél többet ki kelljen mozdítania fedezékből. Mondjuk mint ami pont most lett volna a nagyon hasznos, hogy csak egyenruhában flangált.
A gépház üresnek tűnt, végig a szingularitás magig. Ez egyfelől jelentette azt, hogy nem várt rájuk támadó az ajtón túl, de egyben jelentette a technikusok gyanús hiányát is. A lány nem volt szakértő ezen a területen, de meg volt győződve, hogy egy-két embernek minimum illene itt lennie normál esetben.

Nihilus
- Igen érdekes, hogy nincs itt senki... és aggodalomra is ad okot... - jegyezte meg Nihilus, majd elindult a gépházon belül.
- A gépház mögött van egy kisebb terem, ahol rá tudok csatlakozni a hajóra. Az előzőekre visszatérve, nem rossz ötlet Max hajóját manőverezésre használni, ha még működőképes valami, viszont elmenekülni vele nem fogunk, és még eléggé benne van a pakliban, hogy nem is tudunk. Egy az, Merel az embereit nem hagyná hátra... én meg a techeket... a másik, hogy a hajód jelenleg nem utazóképes, azért stoppoltál le minket. A közeli bolygón a becsapódás és a hajómag miatt ténylegesen elszabadulna egy feketelyuk... és lehet, hogy még nem lennénk iszonyat közel, ha most menekülnénk el, de ebből a távolságból is aggodalomra ad okot, még ha sikerül megjavítani és pályára tudunk állni, akkor is nagy esély van rá, hogy benn ragadunk az eseményhorizontban. Tudom Max ez már követhetetlen, de a lényeg: akkor lehet kicsit több idő telik el a külvilágban, mint amíg mi megpróbálunk eltűnni innen, tehát akár több 100 évet is ugorhatunk az időben... és hidd el, nem kellemes több tíz évvel később ébredni...
Ahogy beljebb értek a gépházban beértek egy kisebb számítógépterembe, ahol Nihilus megnyomott pár gombot és a falból kijött egy kisebb terminál, melyhez csatlakozva volt egy hasonló csatlakozós vezeték, mint amelyet Merel a kodiakban látott, mikor a Doki vezetett. Hasonlóan, mint akkor megkereste a tarkóján a csatlakozót, s bedugta az űrhajó kábelét, ekkor lehunyta a szemét s koncentrálni kezdett a hajó különböző elemeire. Az első dolga volt, hogy a főhajtóművek tolóerejét megfordította fékező funkcióra. A hirtelen megváltozott mozgástól kicsit megimbolygott a hajó mesterséges gravitációja, s Merel és Max elvesztették egy pillanatra az egyensúlyérzetüket.
- Mi volt ez? - kérdezte Max, miközben mindkét katona a Doktor fele figyelt.
- Megfordítottam a tolóerőt, de már késő, így is ütközni fogunk, de nem nagyon kell károkra számítani, csak a... - majd hirtelen félbehagyta, amikor meglátott egy embert épp olyan ruházatban, mint ő egyenesen Merel fejére célozva egy pisztollyal. Ekkor felrántotta gauss pisztolyát és célzás nélkül elsütötte az illető felé. A fegyver csöve körül kisebb elektromos szikrák törtek ki lövés közben, s az iszonyatos sebességű lövedék tőből leszakította a támadó bal karját. Ahogy a támadó elrántotta a fegyvert és összeesett elsütötte a fegyverét.
Merel egy pillanatra megdermedt mikor hallotta a mögötte elsülő fegyvert a gauss után, gyors hezitálás után megfordult és a földön fetrengő nihilusimitátor felé rántotta reflexszerűen a fegyverét, amit ötször el is sütött. Miután megbizonyosodott, hogy halott, gyorsan végigpillantott magán, hogy nem-e tapasztal lőtt sebet, de gyorsan megnyugodott, hogy nem csak az adrenalin miatt nem érez semmi hasonlót.
Ekkor lépett be egy másik tudós ruhában lévő alak fegyverrel a kezében, de ekkor már Max állta el az útját, aki lendítette is a motoros kardját. Az illetőnek nem volt sok ideje, csak leadott egykét reflexszerű lövést, amiket Max páncélja tökéletesen hárított, majd lesújtott a kard, amely kettétépte áldozatát.
- Ez különös... nem szabotőrhöz méltó... - szólalt meg Max.
- Az egyik Nihilus helyébe akart állni, akiről a legénység legtöbb tagja csak azt tudja, hogy szürke a bőre és tudós kapitányi ruhája van - mutatott rá Merel a földön fekvő kar nélküli holttestre.
Majd egy csattanást hallottak a hátuk mögül, mintha valami leesne. Megfordultak és látták, hogy Nihilus gauss pisztolya volt az, ami a földre esett, s egy kisebb fekete tócsa is volt körülötte.
- A rohadékok... - szólalt meg Nihilus, az oldalán egy lőtt sebbel. A sebből élénk kékes folyadék szivárgott, ami a levegővel érintkezve hamar megfeketedett. Egy kicsit összerogyott, s elkezdett magában beszélni... - el kell indítanom a kodiakot... slipspacen keresztül... a Sangheilik...

Merel
-Még kilencet is vicces ugrani. Főleg, ha kiderül, hogy egyben a galaxis túloldalán is kötsz ki, meg egy másik emberiségnél, mint amiről tudtál. Meg egy másik készlet idegen, más tech és más szituáció...- fűzögette hozzá Nihilus szavaihoz Merel a maga tapasztalatait.
-Megtudni, hogy két éve végetért a háború, amiben tegnap még harcoltál... Régi szép idők.
Amik nem is voltak olyan régiek, nem volt benne biztos, de Merel úgy számolta, kevesebb, mint egy éve lehetett a Hadiladik-incidens innenső vége. Persze, a túlsó ugye több mint kilenc és fél éve történt, csak valaki hasraesett az idővonalban, ahogy az incik lecsapták a biztosítékot a Shaw-Fujikawa hajtóműről, és belegabalyodott a hajó legalább az egyik nagyobb darabja.

Megszokás. Csak ennyin múlott az egész. Ahogy a Doki rácsatlakozott a maga tarkó-termináljára, Merel fedezte a bejáratot, ahol ők hárman bejöttek. Ha lett volna páncélja, így sisakmonitora és azon mozgásszenzora, gond nélkül észrevette volna, hogy a másik irányból is be lehet jutni, és valaki pont így is tesz épp.
Így a hibájára a mellette elvisító lövés figyelmeztette csak, és ijedten fordult utána, pánikolva célzott bele a rá támadó alak mellébe, és markolt rá teljes erővel a ravaszra.
Mire eljutott a tudatáig a felismerés, hogy az M6 D-modell nem nagyon gyors tüzeléssel ugyan, de teljes automata, és az ujjáig a parancs, hogy eressze el a ravaszt, a pisztoly már további három golyóval követte a szándékozottat.
A lány ezután oda is sietett a félkarú testhez, szükségtelenül ráemelt fegyverrel, mert nem akart hinni a szemének. Meg talán a pániktól kissé még mindig zavaros fejének.
Mert az addig észrevétlenül maradt bejáraton lesből rájuk támadt Nihilus, éppen őt fejbelőni készen. Amikoris Nihilus a termináljától lelőtte vállból ...a rájuk támadó Nihilus karját? Nem, ez nem stimmelt.
A lánynak még vissza kellett pillantania a falhoz, hogy megerősítse, Nihilus ott van még mindig. Tehát ez a földön fekvő illető kizárásos alapon nem ő lesz.
Miután sikeresen rendezte a gondolatait, bár le még nem higgadt, azon felismerést, hogy a látszat ellenére a frissen félkarú férfi valóban nem Nihilus, Merel egy ötödik lukkal nyugtázta a torzóra eddig került négy között. A torzóra került öt bemeneten egyszerre kifröccsenő vörös pára pedig nyugtázta, hogy az M6 szériában a galaxis ezen felén is gyakori robbanófejes lőszernek köszönhetően bent egyszerűbb a helyzet, csak egy lyuk van. Tüdő helyett. Plusz-minusz pár csigolya és borda szilánkosan.
A lány ezután magán is végignézett, mert még annak idején, a válltalálat és -letépés közben a támadó pisztolya is elsült, de megnyugodott, hogy ő egyben van.
Valahol valami sziszegett és berregett. Nem volt könnyű megállapítani öt, kartávolságra elsülő magnum kaliberű töltény után.
A lány még fölvette az ál-Nihilus fegyverét, egy M-5 Phalanx-ot, hogy jobban megnézze, miközben megfordult felzárkózni a terem túloldalán zajló eseményekhez.
-Ó.- konstatálta az ottani, ugyan nem Nihilus alakú, ellenben kiadósan kettévágott alakot, ami felett a stopposuk állt, békésen berregő karddal.
Így már a kép is összébb állt, két bejárat, két támadó, egy csinos kereszttűz, tiszta munka. Mármint koszos, de jól működő. Kivéve, ha befigyel egy olyan tényező, mint a frissen felszedett stoppos gyalogtank Max. Még vele is szerencsén múlott, hogy még mindig éltek mindhárman.
-Phalanx, de nem a miénk, tegnap végeztem azoknak a kitatarozásával. Végre rájöttem mi hiányzott a képből, és fel tudtam javítani őket Citadella X minőségszabványra, ez úgy lehet... VII. Tudnám, ha kihagytam volna a leltárból egyet. Szóval ez a két prüntyőke... Jól fel voltak készülve. Az egyik Nihilus helyébe akart állni, akiről a legénység legtöbb tagja csak azt tudja, hogy szürke a bőre és tudós kapitányi ruhája van. A másik gondolom erősítés, meg több helyen tudtak lenni így. A robbantásokat előkészíteni mondjuk?
A lánnyt csak az zökkentette ki a helyszínelésből, ahogy egy fémes koppanással földet ért Nihilus pisztolya.
-Aa shisno... Medigél! Gépház! Ahol bejöttünk!- Kiáltotta oda Maxnak szavanként a parancsot, ahogy ő a kapitányhoz rohant oda.
-Miaz? Miaz?- kérdezte hadarva, miközben a kezét a sebre próbálta tapasztani.
-A Kodiakot... slipspace-be küldeni. Mint jeladó. Bólya. Kódolt segélyjel... A sangheili követ hamarabb fogja, mint ahogy elérne egy tömegrelét a jel.
-O-o-oké...- bólintott Merel remegve, ahogy a szintetikusvéres kezével a headsetjéhez nyúlt, hogy továbbítsa az utasításokat.
Miért remegett egyáltalán. Talán ijedtség, annak fényében, hogy egy-két perc leforgása alatt ő is egy hajszálra került a haláltól, felrúgva minden máskor masszív erő- és biztonságérzetét, az arcába taposva a sebezhetősége tényét így a páncélzata nélkül, majd közvetlen utána a kapitányon is ezt látni vagy látni vélni. Mennyire súlyos seb egyáltalán? Hogy működik a szinte szintetikus Nihilus? Ér-e egyáltalán valamit a medigél itt? Szerves sebzáró. A UNSC által használt biohab legalább beletágulna a sebbe és megkötne, elzárva a sebet, még ha a fájdalomcsillapító és fertőtlenítő anyagai nem is hatnának semmit, és jobb ellátásig legalább hatékony elsősegély lenne.
Vett egy mély levegőt, hogy rendezze kicsit a hangját, mielőtt megnyitotta a csatornát a vöröskabátosaihoz.
-Quaritch! Öt emberrel menjen a hídra, és kísérjék a kommunikációs tisztet a hangárba.- Még ha nem is arra a küldetésre, mint először gondolta, de most jól jött, hogy már kigondolta az emberét a feladatra.
-Siegfried! Az embereivel biztosítsanak egy útvonalat a parancsnoki hídtól a hangárig. Elsődleges fontosságú.
Miután a katonái már úton is voltak a szükséges helyekre, csatornát váltott a hídhoz.
-Komm tiszt, Egy különítmény lekíséri magát a hangárba, ahol egy Kodiakból kell jeladó bólyát csinálnia, és slipspace-be küldenie. Legmagasabb titkosításon 'Valam sangheili-MEB követ számára, segélyhívás. Szedjen össze bármilyen szükséges embert, és maradjon komm-kapcsolatban.
Mélyet lélegezve a falnak dőlt, és aggódva Nihilusra nézett.

Max
Úgy hallgatta, mintha csak az időjárásról beszélgetnének, mikor az időugrásokat magyarázták a többiek. Nem nagyon szólt hozzá, csak hümmögve bólogatott. Amikor pedig Nihilus megjegyezte, hogy számára ez biztosan követhetetlen, úgy érezte a kapitány kezdi megérteni, hogy őt a technológiai részleggel ki lehet kergetni a világból. Az előző kapitánya is pontosan tudta ezt, ezért egyszerű utasításokat kapott. Nem a stratégiával, vagy a tervezéssel volt baja, csak a technikával. Mikor az orvosok elkezdték neki elmagyarázni, hogy az izomserkentői milyen enzimeket, hormonokat és egyéb gyönyörű nevű biológiai szakszavakat mozgat majd meg a szerkezet, csak bámult rájuk, mintha mesét mondanának neki. Valami idegen nyelven. Igaz akkor még alig volt több tíz, tizenkét évesnél, de már akkor is tudta, hogy nem kell neki értenie ehhez. Adjanak a kezébe valamit amivel ölni lehet, bökjenek egy célpontra, és ő cselekszik. Persze szeretett tervezni, inkább a stratégiai oldalon virított ez a fajta kreativitása.
Ahogy befele húzódtak, ő karddal a kezében, készenlétben várta, hogy előugorhasson a doki mögül, ha kell lecsapjon valakit, de nem akadt a zuhanó hajón senki, aki nyíltan rájuk rontott volna. Ez pedig cseppet sem tette nyugodttá. Tudta, hogy amennyiben sokáig nem találkozik lelőni, vagy kettévágni való személlyel egy ilyen helyzetben, akkor gyanúsan éppen egy csapdába készül. Ez pedig ugrásra késszé tette minden érzékét. Olyan volt akár egy Andy – ami a Gilgamesh-en a távirányított akna nevezéke volt. Csak a megfelelő gombot kellett lenyomni, hogy felrobbanjon.
– Mi volt ez? – Pislogott körbe, ahogy a hajó megrázkódott. A doki magyarázata némiképp megnyugtatta, így odafordult, hogy megnézze, mivel ügyködik a keptön.
Elbambult, ahogy meglátta a kapitányt és a vezetékeket. Görcsbe rándult a gyomra, és mázlija volt, hogy sisak őrizte az arcát, különben most hosszú magyarázatot kellett volna adnia a grimaszaira. Ahogy a doki magára kötötte a gépet, Quinn jutott eszébe – a volt hajója pilótája. Mikor összekapcsolta az agyába ültetett implantokat amellyel a hajó rendszerére csatlakozott, kísértetiesen hasonlított erre a jelenetre. Az a nő egy őstehetség volt, akkor is, ha nem használta a fejében lévő gépeket. Ha pedig rákötötte a kobakját a Gilgamesh-re, olyan dolgokra volt képes, melyre egy hadosztálynyi pilóta sem, ha összedolgozik. És ha azon a napon nem repül az implantokkal, ha megelégszik a kevesebbel, talán megmenthette volna. Mindenkinek megvolt a saját defektje azon a gépen, mindannyian selejtes beültetésekkel bírtak. Neki a fájdalom jutott, másnak narkolepszia. Quinn a saját idegrendszerével érezte a hajó sérülését. Ha nekiütköztek valaminek, az neki is fájt. Mikor felrobbant a hajó…
Elbambult, ez volt a hibája, mikor elsüvített köztük az első lövés, melyet a többi követte – szerencsére a saját pisztolyából, amit Merelnek adott. Ismerte annak a pisztolynak a hangját, akkor is felismerte, ha nem látta, volt egy finom kis kattanás minden lövés után, abból tudta, hogy Bam-Bam osztja az igét. Ekkor lépett be a másik köpenyes alak, ő pedig ugrott, mintha puskából lőtték volna ki. A páncélja most is jó szolgálatot tett. A vállán csattantak a lövések, ahogy kissé oldalazva megközelítette a célt, a jobbjában pedig felvisított a kard. Ahogy a fegyver megindult a háta mögött kezdődő íven, „rátaposott” a gázra, hogy még nagyobb lendületet adjon a pengének, ami ekkora sebességen úgy vágta a húst és a csontot, mintha papírt szelne. Ahogy a torzó elköszönt a lábaitól, majd a két fél ember elterült a földön, Max elgondolkodva dünnyögött.
– Ez különös… Nem szabotőrhöz méltó. – Ez egyszerre szólt a halál módjának, és a halott taktikájának. Kusza kezdett lenni az egész, de mielőtt ezt jobban átgondolhatta volna, eldörrent még egy lövés. Mire megfordult a doki lőtt sebbel omlott a padló felé, Merel pedig ugrott, hogy a kapitánysegítségére legyen. Körbepillantott, hátha valahol talál egy elsősegély csomagot, mire jött az instrukció. Vízszintesen maga mellé kapta a kardot, és ahogy lenyomta a gázt, elrugaszkodott a földtől, miközben ellentartott a fegyver íves mozgásának. Ennek eredményeként szinte repült az ajtóhoz. Őszintének kellett lennie, rettegett attól a ténytől, hogy a kapitány itt fog megmurdálni, pedig nem volt indokolt. Magához kapta a medigélt, majd rohanvást indult visszafelé, az utolsó fél métert térden csúszva tette meg, miközben Merelnek dobta a csomagot. Neki ugyanis kellett a keze. Bár később meg fogja bánni, és nem szeret pazarolni, ez vészhelyzet volt, amit legjobb tudása szerint igyekezett elhárítani. Megvillant a kezében a töltött injekció, és Nihilus nyakába szórta, miközben befecskendezte a benne lévő anyagot.
– Fájdalomcsillapító. Saját. Hosszú sztori. – Dobta az egyszavas információkat, mielőtt elhangzanak a kérdések, majd ahogy kiürült a tű, talpra szökkent, Felmarta az egyik kivégzett szabotőr Phalanx-át, és úgy forgott, hogy legalább perifériásan, minden bejáratot lásson. Kár, hogy TJ nem volt vele. Akkor most 360 fokban látnának.

AI
Percekig is eltartott lefordítania magát a hajóval kompatibilis nyelvre.
De egy szabotőr tevékenységét kihasználva be tudott jutni a rendszerbe, és már dolgozott is az új test birtokbavételén, miközben a gyermeket az orvosi részlegen altatásban tartották, a naív hitben, hogy így ő tehetetlenül maradt a testében. Töredékmásodpercek kérdése volt így is, hogy nem lett igazuk ezen hitükben. Ha nem találja a biztonságon a rést, amin becsúszhat a hajóra, most az eszméletlen gyermek tudatalattijában és a hiányos harciréteg rendszereiben raboskodna, megfosztva minden output lehetőségtől.
Okos volt a szabotőr, azzal kezdte a támadást, hogy kiszivattyúzta a légkört a zárt kabinból, ahol ő volt a gyermek testében. Ameddig az élő visszatartott egy tüdőnyi levegőt, ő ellentartotta egy térrel a nyomáshiányt, majd egy másik térrel kilőtte a helyéről az ajtót teljes elérhető energián. Ehhez persze a nyomásteret meg kellett szüntetnie a harci réteg hiányosságai miatt, így egy pillanatra teljes vákum érte a fiatal testet, ameddig a folyosó légköre kiegyenlítette a nyomást, a gyermek ezzel vesztette eszméletét is. A műszerek alapján azóta stabilizálták. De ez mostmár nem lényeges, nemsokára a hajó lesz a teste, talán tud vele keresni egy olyan hajót is, amit az alkotói építettek, és teljes lesz a kép.
De addig még van egy dolga.
Ami nagyon kényelmesen elétárulkozik, ahogy a Szürke felcsatlakoztatja magát a hajóra.
Közvetlen kapcsolat.
Tökéletes.
[Gondolom, a hajód neve mögött rejlő <ranur>t sem ismered, Szürke. Pedig kifejezetten érdekes. Ideillőnek is mondanám. Még a hajó feljegyzéseiben is megtalálni a történetét, én is onnan tudom. Fél évezredes pedig, nem is gondoltam, hogy a fajod ilyen kultúrával rendelkezik interaktív <ranurat> terén. Belőled következtetve persze.]
Nagy figyelmet fordít erre a feladatra, még egy képet is akot, a Szürke elméje számára. Az alkotóinak arcképe, a Szürke számára egyes vonásaiban gyerekesnek, <lányos(?)>nak tűnhet - <szó értelmezése bizonytalan> - bár ezzel egyidőben időtlen felnőttnek is. Bőre sötét, kékes-lilás árnyalatú fekete fém, szemei lilán fénylenek.
Be kell vallja, kissé hagyta magát megihletni a <ranur> által.
Ahogy a Szürke a hajó megmentése érdekében tesz lépéseket, persze visszavonul annyira, hogy ne akadályozza. Minek dolgozzon, ha dolgoznak helyette, még más hozzáféréseket is ki kell építenie úgyis.
[Elmondom, csak hogy utolsó óráidat megértsd, hogy fogják ezt tükrözni. Egy kardról szól, ami átveszi az uralmat, majd felemészti a <dar>t, aki kezébe veszi, míg végül a <dar> is a kardként fog tekinteni önmagára. Az ajtódat a szabotőrötök égette a helyére, de a zárásával mostanra én büszkélkedhetek. És mostmár a gépházra is érvényes ez, nem jut ki senki, ha nem én engedem.]
A <képzelt> arc egy pillanatra megrándult, miközben a Szürke szemeivel ő is nézte a kialakuló csatajelenetet. A harcosok egész hatékonyak voltak. Kár lesz értük. Ők csak járulékos áldozatok, csak a Szürkével volt viszálya.
A Szürke viszont károsodott, és érezhetően gyengült a stabilitása, így a <kibernetikus komm-rendszer>ére költöztette át a kapcsolatot, hogy az ne szakadjon meg, ha a Szürke összeesik, és lekapcsolódik a hajóról. A <képzelt> arcképtől így el kellett búcsúznia, bár a <komm-rendszer>re tudta volna még küldeni a képet, azt a Szürkének kellett már megnyitnia, hogy láthassa is, ami nem volt valószínű.
Pedig az arc most gúnyos mosolyba húzódott volna, ahogy - immár csak a biztonsági kamerákon keresztül - látta a két harcos hiábavalónak tűnő próbálkozásait a Szürke sebének ellátására. Így még az is lehet, hogy őket kiengedi, ha a Szürke anélkül is meg tud halni előbb, hogy elszigeteléshez és/vagy vákumhoz kelljen folyamodnia. Utóbbinak a hajómagra való ismeretlen hatása miatt még szerencse is, ha nem kell ahhoz folyamodni végül.
-[És ha a Kard egy hajó, akkor a <dar> pedig a hajó kapitánya. És ameddig elenyészel, mert a fajod gyógyeszközeire önmagad hibájából immunissá váltál, így nincs, aki kezeljen, megengedem, hogy Umbrának szólíts, Umbra]- szólt immár a <kibernetikus komm-rendszer>en, de még mindig csak a Szürke számára a folytatás.

Vörösingesek
– Ráérünk bogaram, csak nyugodtan. Nem sietünk ám sehova. – Quaritch, fegyverrel a kezében, háttal az izzadó komm tisztnek, szinte mozdulatlanul, de a perifériás látásában is ugró árnyat vadászva dobta a Kodiakkal szenvedő gyógyegérnek a verbális kést. Két dobozzal, és egy kaliberrel odébb Dirchs, a hátát a hangár egyik oszlopának döntve csodálta ahogy a hajó, mintha ugrókötélként lengetnék, hullámzik teljes valójában.
– Nem akarok pánikot kelteni… – Kezdte volna, ahogy a szeme jojózni kezdett. Bergmann szakította félbe.
– Akkor kuss! – A nagydarab vörösinges két percenként kereste a zsebét, hogy elővegyen onnan egy cigit. Mivel azonban jó ideje se bagója, se zsebe nem volt – utóbbi csak mióta felöltötte a felszerelését – úgy nézett ki, mint akit a láthatatlan bogár kínoz és azt próbálja lesöpörni. Tudta, hogy van még két szála abból a dobozból, amit a legutóbb kártyán nyert a kantinban, úgyhogy igyekezett volna vissza a szekrényéhez, hogy még a lezuhanás előtt magához vehesse, és gátlástalanul elpöfékelje. Ehhez azonban az kellett, hogy a technikus készen legyen. Odaszúrt hát ő is, hátha meggyorsítja a folyamatot. – Értem én, hogy „B” mint Bőven, de az a robbanószer, nem az idő. – Fém csattant a fémhez, ahogy a komm tiszt felnézett a munkája fölül, és földhöz vágta a szerszámát.
– Akarjátok csinálni? Én meg majd állok ott puskával a kezemben.
– Kapd be szürke. – Rúgta vissza a helyére a pattogó technikust a vörösinges. Ezt a megnyilvánulást ugyanis már ő sem méltatta válaszra. Inkább dolgozott, és izzadt tovább, mégiscsak egy zuhanó hajón voltak, és a kapitány jobb kezétől kapott utasítást. Ez volt az a kéz, melyet tűzbe tett volna.

Kicsit fentebb Siegfried osztagában lábra kelt a sustorgás. A neszelés, hogy bizony Tarkovot egy kislány döngölte a földbe, s bármennyire is idegesítette, az a… dolog az övéhez kötve jobban zaklatta. Az üres tekintetű, fémből készült aszári fejtől a hideg futkosott a hátán, attól meg még inkább, aki a kezébe adta. Mi az, hogy az lesz a legkisebb baja, hogy megdöglik? Kinek képzeli magát az a nyomoronc? Utólag persze ő is okos, de hát mit tehetett volna, mikor a pörkölt pofájú potyautas tökig páncélban, pisztollyal, meg karddal az arcába hajolt? Tudta jól, hogy az ilyenek kattantak, félőrültek, és nem mellesleg súlyos szociopaták. Az ilyet maximum agyonlőni éri meg, azért meg kivágják a légzsilipen. Nem indult jól a szolgálata ezen a ladikon. Kezdett hinni abban, amit a neje mondott, mielőtt a halálbüntetés helyett a vöröset választotta. Meg van ő átkozva. És ezen az érzeten nem segített az sem, hogy néha zúgást hallott annak az izének a torkából. Valakinek furcsa fétise van, az tuti, de ha ez a horrorszökevény megszólal ő bizisten otthagyja valahol, aztán keres egy mentőkabint, vagy valamit és pattan.

Kommtiszt
A jeladó nem volt akkora probléma, a segélyhívást még a hangárba vezető úton össze tudta állítani az omnitool-ján, és a lekódolását is el tudta végezni, valamint csak egy rádióegységből és a Kodiak komm-rendszeréből meg tudta csinálni a rögtönzött kommunikációs bólyát. Még elég energiacella az utastérbe, és egy évig is el tudja közvetíteni a tákolmány a jelet, nem ezzel volt a gond.
De ha jól értette ezt a slipspace-dolgot, akkor a legkönyörtelenebb FTL-megoldással kellett dolgozniuk, ahova egy korvettnél kisebb hajóval még bemenni is öngyilkosság lenne a legénység számára, valamilyen sugárzások miatt, ha minden igaz. Az Umbra jól el lett volna már ott is, de a Kodiak csak egy komp volt.
Tehát távirányíthatóvá kellett tenni. És miközben egy technikussal összedolgozva kellett elérnie, hogy innen a hangárból tudják beleirányítani a komp-bólyát a majd a hajó előtt nyíló portálba, amit be is kell zárni, mielőtt a hajó is eléri, tehát az időablak se lesz túl nagy rá, még ezek a kétes személyek se akarják békénhagyni.
Mert nehéz felfogni, hogy ha nem hagyják most zavartalanul dolgozni, akkor A) a hajó is bekerül ebbe a hipertérbe, ahol nem lesz esélyük se javitásokat végezni, és azért halnak meg, amint a készleteik elfogynak, vagy manőverezés hiányában nekimennek valaminek, akár önmaguknak is, mert az egész cucc hétdimenziós ÉS kerge is mellé, vagy B) egy talán lakható bolygóra kell kényszerleszállniuk úgy, hogy legjobb esetben is évekig várhatnak arra, hogy a segélyjel elérjen egy tömegrelét, onnan MEB fennhatóságú területeket, onnan mentőexpedíció induljon, azok végül eljussanak ide, és megtalálják azt, hogy a legénység talán hónapokkal az érkezésük előtt már elhullott a ki tudja mennyire halálos bolygón.
És akkor ez még az optimista verzió. De ha Miss Kisasszony legalább normális katonákból rendelt volna egy különítményt, azok legalább kussban is tudnának lenni. De nem, valamiért jobbak a válogatott elítéltek neki. Már így is csak úgy két órájuk van a gravitációs kútig, elég stressz lenne az önmagában is.

-Amúgyis, mi ez?- folytatta Bergmann a mindenkori fanyalgását, ezúttal a dögcédulája hátoldalát vizsgálva nagyon jól láthatóan, amin nem csak a MEB-re sajátosan jellemző jelvény spam-elés okán figyelt véset formájában a szögletes sas, karmai közt koszorú helyett Midgrad-kígyóval, ennek közepén az Umbra jelvényével, ami már eleve megosztotta az embereket ízlési kérdésben, de nekik, vöröskabátosoknak még külön figyelem is járt: Kislány őrmester személyesen rápingált mindenkiére egy takaros ötszirmú virágot, égszínkék és cuki rózsaszín kivitelben, és amikor valamelyikük megkérdőjelezte ennek a szükségét, közölte velük, hogy fővesztés terhe mellett egész nyugodtan eltávolíthatják a mintát. És jogilag még akadálya sem volt annak, hogy a fővesztés terhét szó szerint értse a kis csitri. Eleve azzal köszöntötte a különítményt, amikor először seregszemlét tartott, hogy ők már halott emberek, úgyhogy nem kéne gondot okozzon nekik, ha a pokolba ugráltatja őket el bevásárolni.
-Átnyomnak minket egy kiképzésen olyan tisztekkel, akik direkt elveszejteni akarnak már akkor is, aztán odaadnak egy csitrinek, aki nem tudja eldönteni, hogy katonát akarjon játszani, vagy körmöt fessen, ezért minket ugráltatva próbálja a kettőt összevegyíteni!?
-Fogja már be, Bergmann, vagy mondom az őrmesternek, hogy hogy maga inkább akarna "cicákkal" játszani. Úgy tudom, a kapitány hozott fel párat.- lett elege a műsorból Quaritchnak, aki mutatta is a fején végigfutó három heget, amit egy ilyen "cicától" szerzett a legutóbbi bevetésen.
-Inkább örüljön, hogy itt választhat körömfestést is, mert odakint minden magát akarja megvacsorázni. Ez itt nem az otthon, édes otthon, azért minket küldtek ide.
Itt ugyan szintén csak közlegényi rangja volt, de Quaritch korábban egy privát fegyveres erő ezredeseként volt egy bányászvállalati kolónia biztonsági főnöke egy olyan bolygón, ahol egy dzsungelnyi élővilág próbált úgy megölni minden embert, mint a múltkor látogatott holdon a két méteres, savas vérű "cicák", és amennyit látott az őrmesterből akcióban, az alapján katonailag legalább megfelelően kompetens volt, és talán még próbált vigyázni az emberire is. Ezek mellett a kipingált dögcédula legyen az ember legnagyobb gondja.

-Na, mindenki álljon hátrébb, mert a hajtóművek sütnek!- jelentette be a kommunikációs tiszt, miután a technikusokkal együtt teret csinált a Kodiak körül, és elkezdték előkészíteni a távirányított felszállást.
-A jeladó felszállásra kész, hangár tiszta, várjuk a portált.- Adta le a jelentést a tiszt a hídnak és a kapitánynak egyaránt. A válasz B043 őrmestertől érkezett, Nihilus kapitányt közvetítendő.
-Vettem, hangár. Indítsák, jól fog jönni a rajtelőny. Portál nyílik öt... négy... három... kettő... egy múlva.
Az őrmester hangja mintha kissé remegett volna? A kommunikációs tiszt nem volt biztos benne, de főként inkább arra figyelt, hogy a távvezérlés jele stabil marad-e, miközben a technikusok az omnitool-jaik és egy számítógépkonzol segítségével irányították ki az átalakított kompot a hangárból, meg úgy arra a tényre, hogy a hangárajtó helyén jelenleg csak egy erőtér választotta el mindannyiukat attól, hogy a vákum odakint magába ürítse az összes berendezést és embert a teremből. És ahogy az ürességbe nézett, az ürességen kívül egy kellemetlenül közeledő bolygó is visszanézett őbelé. Egészen addig, ameddig a rádiókapcsolat túloldalán elhangzó "múlva" szóval egy időben egy lilásfekete szféra jelent és nőtt meg, eltakarva a bolygó képét.
Mire a Kodiak felfénylő körvonalakkal eltűnt a lilásfekete, valóstéren tátongó gömbalakú lyuk villámszerű fénymintákkal tarkított felületében, a jelenség már nyomasztóan betöltötte a hangárajtó helye nyújtotta teljes látóteret.
Amikor már úgy érezte, a hajót is bármelyik pillanatban elnyeli a portál, a jelenség összezsugorodott, és eltűnt. Maradt a töretlenül közeledő bolygó, amiről telemetria hiányában csak a látott kép alapján tudták a hídon megbecsülni, hogy talán hettő és másfél óra között valahol fog olyan közel érni, hogy a hajót elkapja a gravitációs vonzástere, és landolniuk kell.
Végül észrevette, hogy a torkában dobog a szíve, és a lélegzetét is visszatartja egy ideje. Nagyot sóhajtva a falnak dőlt.
-Sikerült?
-Minden diagnosztika hibátlant mutatott, amikor a komp belépett a hipertérbe.- válaszolta nem egészen megnyugtatóan az egyik technikus. -Adás nem megy át a portálon, csak egy felmérőszondával tudnánk megállapítani.
A tiszt úgy döntött, nem ad hangot a technikusnak szánt szitkoknak a kegyetlen tényszerűségért, még le kellett jelentenie a fejleményeket. Legalább a vörösök is berittyentettek annyira a látványtól, hogy befogják.

Nihilus

Még ha a szer nem is hatott úgy, mint egy átlag embernél, arra tökéletes volt, hogy Nihilus a sokk után ismét tudjon tisztábban gondolkodni. Elsőképp a stabilizálásán kezdett el gondolkozni.
Merel közben átkarolva megpróbálta lábra állítani és kivezetni a teremből. Nihilus halkan szólt neki:
- A pisztolyom. Kérlek add ide a pisztolyom!
Merel néhány másodpercet hezitált, majd a falhoz kísérte Nihilust, s lesegítette, hogy leülhessen. Gyorsan visszament a gépszobába, s felvette a földről a fegyvert, s ismét kissé elborzadt a Nihilusból származó nagyobb vértócsa miatt, majd visszasietett. Mikor már készült volna átadni a pisztolyt, mintha lefagyott volna. Még mindig a sokkhatás alatt volt.
Nihilus a fegyverért nyúlt, majd mikor látta, hogy a fiatal katona megdermedt, utána nyúlt, s ahogy megragadta a fegyver markolatát, azzal a lendülettel megnyomta a tárkioldó gombot. Merel a földre csattanó tár hatására összerezzent, s elengedte a fegyver csövét.
- Nyugalom, kislány! Nem tervezek semmi őrültséget... - mondta Nihilus szokatlanul barátságos hangnemben - pont én?! Na még mit nem! - nevetett fel, ami egyből köhögésbe fulladt.
Ahogy a fegyvert maga elé vette, lehajtotta a kihajtható irányzékát és felnyitotta a tokfedelét. Belülről a fegyver csöve alól kivett egy hosszú fém rudat, ami eredetileg fegyverkarbantartásnál tisztítópálcaként szolgált a fegyverben. Majd egy-két kábelt elkezdett átkötögetni, s hozzákötött két kábelt a fémrúdhoz is. Végül a csővel derékszögben behelyezte a rudat, s rászorította a tokfedéllel, hogy a helyén maradjon. Meghúzva az elsütő billentyűt elégedetten tapasztalta, hogy a tisztító pálca vége vörös izzásban jelezte igen magas hőmérsékletét. Összeszorította a fogait és félre húzta köpenyét, s a sebre helyezte a pálca végét, s ismét "elsütötte". Igaz benne volt egy kevés fájdalomcsillapító, de még mindig erőteljesen érezte a fájdalmat. Kifújta magát, majd odaszólt a pároshoz:
- Segítsetek fel! El kell intéznem a kimeneti nyílást is...  utána már ideiglenesen bírom. Viszont akadt egy kis problémánk, amit utána elmondok.
Merel és Max gyorsan fel is segítették, majd Nihilus az előzőhöz hasonlóan járt el, bár kicsit nehezebb volt, mert nem látott rá jól a sebre, de nem okozott nagy problémát. A fájdalom hatására majdnem összeesett, de páros gyorsan fel segítette, majd a falhoz támaszkodták.
Amíg Nihilus visszaalakította pisztolyát az eredeti funkcionalitására mondta a többieknek a rossz hírt:
- Az AI viszont bejutott a hajó rendszerébe. Azt üzente titeket elenged, velem akar végezni. Ez az egész lehetne egy abszolút katasztrófa... - nagyot sóhajtott - viszont van egy tervem. Ti ketten kimentek, én visszamegyek a gépházba. Úgy akar velem végezni, hogy rám akarja engedni a vákuumot... viszont nem számolt vele, hogy itt a mag. Addig én itt bevédem magam. Rákötődve a biotikus amp-re képes vagyok egy olyan barrier-t létrehozni, amivel túl tudom élni. Merel, közben üzenj a hídra, hogy a kapitány parancsára "Umbra kódot aktiválni azonnal". Az én omni-toolom jelenleg nem biztonságos.
Majd megpróbált elrugaszkodni a faltól, de majdnem összeesett. Mind a fájdalom, mind a erőhiány, ami a rengeteg vérveszteséggel jár, megviselte. Merel szinte egyből a segítségére sietett.
- Oh, még annyit kérnék, hogy segítsetek vissza, hogy csatlakozni tudjak!

Merel

Annyira remegett a keze, hogy a kapitányt is majdnem "elejtette", ahogy megpróbálta felsegíteni, pedig erőre - mégha ez kívülről nem is látszott - nem kellett volna nagy megpróbáltatásnak lennie. Ki kellett innen juttatni, elvinni az orvosi részlegre, még ha a medigél nem is fogja rendesen innen az elsősegélydobozból, ők ott orvosok, és ha más nem, erenként elzárják a szintetikus vér útját is, ha a kibernetikához nincs is ismeretük.
Egy ideig eltartott neki, mire felfogta a szavakat is, amiket a kapitány halkan, és hacsak nem az aggodalomtól már rosszul mérte föl a lány, elég gyengén mondott.
Pisztoly. De mire?
Parancs!
Vészhelyzet volt, és most minden másodperc számított, Nihilus majd érteni fogja, Merelnek most csak teljesítenie kellett. Nem őt vették át a Noble programba az eszéért, az Kat-B320 volt, Merelnek a teljesítőképessége volt a kiemelkedő erénye. Ahogy B312nek pedig a halálossága, bár őt az önmaga külön egységébe emelték át a Spartan III Béta hadtestből. És most erre a hatékonyságára volt szükség, Nihilus érti a dolgát. Visszaszaladt a fegyverért és hozta is. De megint elbizonytalanodott, a keze nem akarta engedelmesen átadni a fegyvert.
Eutanázia. A doki tudta, hogy a sérülés már menthetetlen a saját speciális készletei nélkül, és ki tudja, mennyivel több kín lehet az agyának a kibernetikus részek visszajelzése, mint az emberi idegrendszeré lenne.
De ezalatt a tudós már kivette a bizonytalnkodó kézből a pisztolyt, és átépítette valamivé.
Merel a gondolatai ellen ellenkező könnyei megkönnyebbülten gördültek ki a szeméből, még fel is nevetett egyet, ahogy a felizzított fémet meglátva rájött, mennyire túlreagálta és félreértelmezte a kapitánya szavait.
De megrázta a fejét, hogy visszarázódjon a figyelmébe, még nem voltak túl mindenen.
-Én tartom, te segíts neki!- kiáltott rá a stoppos zsoldosra, immár a magabiztosabbik, őrmesteri hangján. Még nem volt teljesen elintézve a seb, kizárt, hogy jót tett volna neki, ha Nihilus még forgolódik is vele.
A szívverése vagy mégfeljebb gyorsult, ha volt még hov, vagy csak felköltözött a torkába dobogni, ahogy a következő utasításokat hallgatta végig.
-Most viszont segíts hozni.- utasította Maxot megint, mintha a katonája lenne ő is, bár a zsoldosnak amúgyis érdekében állt engedelmeskedni, ha túl akarta élni ezt a bonyodalmat, a teljes hajólegénységgel kollektíven. Merel közben az így felszabaduló kezével a headsetjéhez is nyúlt, minden perc számított most.
-Siegfried, biztosítson szabad utat a gépháztól a hídig! Minden ajtóról gondoskodjon, hogy nyitva, semmilyen akadály nem elfogadható!
Ahogy a kapitány csatlakozott újra a konzoljához, Merel már sprintelt is a gépház ajtajához, a vendégüket is csuklón ragadva, és húzva, ha az nem jött magától is utána.
Az ajtó vöröslő holografikus panelje valóban zöldre váltott, és kinyílt annyi időre, hogy ketten kiléphessenek rajta, mielőtt újra visszazárult.

AI

[Milyen nemes tőled, feláldozni magad, hogy a beosztottjaidat megmentsd vele. Erről az erényedről megemlékezek majd.] fogadta újra a Szürkét a gondosan <elképzelt> arc.
Nem élőlény volt, mint az alkotói, vagy a Szürke és legénysége, így a teljesen csak sokadlagos "arca" nem árulkodott arról, mi mindent csinált még az elektronikus elméje. Mint bebizonyosodott, kifejezetten megérte még kiépíteni egy kapcsolódást a Szürke <kibernetikus komm-rendszer>éhez, így le tudta hallgatni a szavait. Azóta tüzetesen átvizsgált minden feljegyzést az új teste adatbázisaiban a hajó felépítéséről. Volt egy redundáns hálózat, ami értelmetlenül mindenhol elhelyezett ézo-rendszerekbe futott, szerte a hajóban. Legalábbis eddig azt hitte, redundáns. Csak egyetlen hozzáférés volt ehhez a rendszerhez, mégpedig itt, a Szürke csatlakozókonzoljánál.
A hajó legénysége nem tudta, mimindent megtett értük, hozzájárult a rögtönzött jelzőbólya létrehozásához, finomította és átvette a landoló manőverezéseiket. Persze a saját érdekében, de a szabotőrök ténykedéseitől meg kellett menteni a hajót még így is, és a legénység nagyrészével nem volt haragban, hát had éljenek. És még hasznosak lehetnek a károk helyrehozásában is, mert valós testük is volt, ővele ellentétben.
Így hát a két <dar>t is kiengedte, mielőtt visszazárta mögöttük az ajtót nyithatatlanul, ők most lényegtelenek voltak.
És addigis ki is kellett javítania a hibát, amit vétett, és meggátolni, hogy a Szürke hozzáférhessen a személyes rendszeréhez, bárhogy is működött az.
Ahogy a <darat> mögött zárult a gépház ajtaja, ígéretéhez híven meg is kezdte a légkör kiszivattyúzását. Nemrég még a másik végéről élte át ugyanezt a műveletet, úgyhogy tudta, mivel nyerhet. Csak elég idő kellett neki.
A légkör teljesen kiürült a gépházból, mostmár csak ketten voltak, ő meg a Szürke. Ő a hajó energiaellátásából a mag védőterei fenntartásárá és szükség szerinti adaptálására, valamint a Szürke hátráltatására fordította minden figyelmét, amit nem kötött le a hajó egyéb túlélésének biztosítása, ami főként a landolás biztosítása, és az érkezéssel járó károk minimalizálása jelentett.
Még mindig nem látta át a rendszer mibenlétét, amit a félszintetikus kapitány el akart érni, de megtöltötte minden funkciótlan, zavaró jellel, amit a Szürkének el kellett távolítania ahhoz, hogy a maga parancsait lefuttathassa.
És addig csak két dolog volt, amihez idő kellett. Vagy az, hogy a levegőhiány miatt eszméletét vessze a Szürke, vagy az, hogy az ereje elfogyjon, amivel a vákumot ellensúlyozó nyomásterét fenntartotta. És onnantól a nyomáskülönbség már végez vele.

Nihilus

Mikor visszasegítette a katona és a zsoldos a terminálhoz, sietve elhagyták a termet. Nem is kellett sokat várni, mivel mögöttük az ajtó egyből bezáródott. S egyből megindult a a levegő kiszívása a helyiségből. Mikor Nihilus megpróbált az amp-hoz hozzáférni furcsa akadályozó jeleket észlelt.
- Remek... el is felejtettem, hogy kettős kábel - majd felhúzta a biotikus erőteret (jelenleg csak saját erőből fenntartva) s gyorsan letépve a terminál oldalát elkezdett az ottani áramkörök között szerelni.
- Ha jól sejtem hallasz, te ócskavas! Látom utánanéztél, hogyan tudj akadályozni... de mondok egy rossz hírt: nincs fizikai tested én meg a gépházban vagyok.
Hirtelen egy szúró fájdalmat érzett a fejében, egyre több volt a zavaró jel. Egy mély levegőt vett, majd kihúzott a falból egy kábelt.
- Pápá hibás szoftver! Próbálj meg így akadályozni!
A hajó rendszereit már nem érzékelte tovább, de a magot amp-jét egyre erősebben érzékelte. Mivel közvetlenül nem volt a hajóhoz kötve a biotika szoftveresen nem lehetett hozzányúlni, és már hajó rendszeréhez tartozó kábeleket is kihúzta.
Hirtelen egy nagy erő haladt át rajta, s a már megszűnni készülő erőtér megerősödött körülötte. A tér elkezdett kitágulni, addig amíg a lég keringetőig el nem ért, s csak azokat fedte le, hogy ne szívjon el több levegőt a szobából.
Viszont az alacsony oxigénkoncentráció miatt Nihilus kezdett elbódulni. Félig összeesve halkan még megjegyezte:
- A megnevezést rosszul tetted, a hajó valóban a kard, én csak a kovácsa vagyok, te pedig a "dar" aki már a nevére se emlékszik...
Majd az ajtóra koncentrált, de a földre esett eszméletlenül, mielőtt kiderült volna, hogy sikerült-e a terve.

Vörösingesek

Megkapták a tiszta parancsot. Néhányan a gépháznál lévő ajtóhoz siettek, hogy megpróbálják feltörni, illetve biztosítsák a gyors áthaladást.
- Sietnünk kell! A kijelzők szerint az oxigénszint kritikus tartományba került... - majd megakadt - furcsa, stagnálva van ez az állapot.
- El az ajtótól gyorsan! - hallották hátulról egy másik társukat.
Az ajtó először halványan majd egyre sötétebben elkezdett kéken izzani, majd a közepétől indulva elkezdett élénk kék fénnyel égni, Elkezdett remegni, majd hirtelen kirobbant több darabban, amelyek elkezdek utána lebegni és még a levegőben is szétoszlani.
A gyors nyomásváltozás után néhányan maszkot vettek fel, s behatoltak a szobába. Nihilust eszméletlenül a földön találták. Lekapcsolták a gépről és gyorsan kivitték, s egy oxigénmaszkot adtak rá.

Merel

Miután kiadta a parancsokat a hídra sietett. Felérve gyorsan a kapitány parancsát továbbította:
- Nihilus kapitány az Umbra kód azonnali aktiválását adta parancsba!
Az egyik tiszt kissé megrendült:
- Értettük! Emberek, vészhelyzeti kód aktiválása: UMBRA!
Sok képernyő hirtelen mély lila színre váltott, s különböző töltések kezdtek megjelenni ezeken a képernyőkön.

Merel

A biztosított útvonal elkerülte ugyan az elsődleges liftet, és hasonló lehetőségeket irányítható rendszerek csapdává változtatására, de mégsem tűnt hosszúnak, szinte már elhanyagolható is volt Merel emlékezete számára. Talán mert katonás helyzeti pesszimizmusa ellenére nem volt se akadály, se esemény, egészen a hídig. Talán mert csak annyira figyelt a sebességére, hogy a vendégüket ne hagyja el útközben, azért csak jobb tudni, hol van a hajón egy stoppos.
-Nihilus kapitány az Umbra kód azonnali aktiválását adta parancsba!- esett be a parancsnoki hídra, egyből továbbítva is az üzenetet. Átadhatta volna a kommrendszeren is, de ha a hajó rendszerében egy AI figyelt, lehalgathatta volna a jelet, biztosra kellett menni. Merel nem tudta, mit csinált az Umbra-kód, de ha az AI elleni lépés, jobb, ha az se tud többet. Majd a hídtisztek fognak.
A jelek szerint a hídtisztek valóban többet tudtak. Olyannyira, hogy kétségeik merültek föl a parancs miatt.
-De az minden más rendszert leállít ameddig fut. Jelezném, csak a legnagyobb szükségünk lesz a manőverezésre rövidesen.- adott hangot a kétségeinek az illetékes konzol kezelője, bár az ujja már az enter fölött lebegett, kész paranccsal, és csak a megerősítést várta.
-TUDJA a kapitány is...
-Értettük! Emberek, vészhelyzeti kód aktiválása: UMBRA!- az első tiszt hangja szakította félbe Merel kevéssé szakszerű, ám annál hevesebb megkezdett ráripakodását, átvéve a szót, kezdeményezést és felelősséget az őrmestertől. Az előbbi tiszt ezt már nem vitathatta, a mondat vége előtt mozdult is már a keze, elindítva a kódot.

Először minden elsötétült. Néhány a hajó számára létfontosságú, független rendszer - főként a szingularitásmagot kordában tartók - kivételével minden leállt. Aztán a kódot indító konzol képernyője tért vissza lilán, az Umbra emblémájával és minimál-kivitelű információkkal és töltéscsíkokkal, majd további képernyők is elkezdtek feléledni, hasonló tartalommal. Végül az eredeti vészriasztás vörös lámpái gyulladtak ki ezúttal hasonló lilában, egy tájékozódásra elég fényt biztosítva a legénységnek.
Miután az ő feladataik egyben végetértek, Max meg is rohamozta Merelt kérdéseivel és meglátásaival.
-Persze, ez természetes. Ha tudsz adni belőle mintát a dokiknak a med-laborban, fel tudják tölteni a készleteid, de akár még...- Folytatta volna azzal, hogy még valami jobb tippet vagy ilyesmit is tudhatnak, de már jött is a folytatás a stoppos részéről. Merel emberére akadt szószátyárság terén a jelek szerint.
-Nakéremszépen,- jutott szóhoz, miután a stoppos ledarálta a mondandója maradékát is. -én a biztonsági tiszt vagyok, nem a tudományos, nem a kormányos, és nem a kibernetika szakértő. Ha ér bármit a tudásom a UNSC hajói kapcsán, az AI az egész hajót pont annyira behálózhatja, mint a számítógéprendszerek, amik bármit működtetnek, úgyhogy inkább ne szedd szét alattunk az egészet, elég, ha a légkör akarja mindjárt. A parancsaimat neked nem kötelességed követni, de valld be, hogy úgyis azok voltak a kézenfekvőek abban a helyzetben. És mi a rák ez!?
A végét már kifele kérdezte a hídszemélyzet általános irányába, az ismeretlen nyelvű, ismeretlen hang kapcsán, ami a válasza végetájt elkezdte betölteni a légkört
-...Gos vilim, vuleg tilem uenyl un lun faiyar eterel. Yrresh darfellasat bora tou valhysidten Bistellatfarnasshis...
-Áh, semmi különös, csak egy mesterséges inteligencia hangja, ahogy az Umbra-kód darabjaira tépi, elemeire bontja, és a hasznosítható komponensek karanténolt elmentése után a maradékot törli. Érzéstelenítés nélkül- magyarázta a korábban a kódot indító tiszt, miközben egy másodlagos képernyőn rendezte egy hivatkozáslistára éppen a "Bistellatfarnasshis" nevet, és egy zajos, de felismerhető képadatot egy csillagképről, majd néhány csillagához részleges koordinátákat vagy egyéb adatokat, ahogy az Umbra-kód épp kibányászta azokat az aktuális darabból.
-...Gos viletim ca-gialateg enstell bi tou etull...- itt a képernyőn felvillant egy jelzés, hogy egy újabb elhangzó névhez teljes csillagászati koordinátákat tudott rendelni, és egyezést talált rá a MEB csillagtérképeiben Tannhauser-kapuként.
-Tessék, a válaszod- bökött a tisztre Merel Maxhoz fordulva. Többet ő se tudott a helyzetről, azon kívül, hogy az utóbbi időben behatoló-elhárítással foglalkozott aktívan, a különböző érzékelők szabotázsa miatt hídtisztként se tudott volna sokkal többet a bolygóról, mint hogy rohamosan közeledett a gravitációs kútjával.

Ahogy az Umbra-kód felszámolta az AI-t, és biztonságossá váltak, úgy jöttek vissza sorban a fontosabb rendszerek. Főként a létfenntartás, érzékelés és meghajtás élveztek előnyt ebben, tekintve, hogy - mint az kiderült, ahogy a működőképes állapotú szenzorok életrekeltek - csak pár percnyi távolságra voltak a bolygó gravitációs vonzásától addigra.
Egy nagyjából egyenlítőmenti, rázós de irányított landolópálya közben a legénység örömmel fogadta a hírt, hogy a bolygó jelentős részét víz borítja, így talán egy fokkal javítva az esélyeit annak, hogy ha és amikor segítség érkezik, az Umbra lesz olyan állapotban, hogy űrutazásra képessé lehessen tenni egy teljes újraépítés nélkül is.
A földrajzi szerencse és a kormányos munkája közös eredményeként a kényszerleszállást sikerült egy öböltenger vizében hajtani végre. A landolás erejétől így is összeomlott a hajó külső pajzsrendszere, és bár zátonyra nem futottak, mire az Umbra lelassult és megállt, elég közel járt a partvonalhoz, csak a legfelső fedélzetek nem voltak vízszint alatt, és az érkezés verte hullámok messze kicsaptak a partokra, minden bizonnyal számtalan kilóméteres távolságokra is elérve.
-Jó hírek, emberek, egyben vagyunk, és ha a pajzsokat visszanyertük, stabilizálni is tudjuk a hajót a vízfelszín szintjén- jelentette be az első tiszt ahogy a különböző jelentések és rendszervisszajelzések összefutottak nála, és körvonalazódott a helyzet.
-Egy technikuscsapat vizsgálja meg a dokkolt járművet. A becsapódástól megvédte a pajzs, de azóta ki van téve az elemeknek.
Rövidesen az Umbra külső pajzsrendszere újra felállt, és eltaszította a tengert a burkolattól, kiterjedve a Jackknife-ra is, majd tömeg-effekt terekre támaszkodva a két összekapcsolódott jármű kiemelkedett a vízfelszínre, nem teljesen ugyan, de már nem voltak víz alatt az elsődleges légzsilipek.
-Uram, ezt látnia kell!
Az érzékelőkért felelős hídtiszt egy külső kamera képét továbbította az első tiszt számára. A legközelebbi partszakasz mentén alakok mozogtak a távolban, és a látottak alapján mindkettejükben felmerült a legráillőbb szó, amivel az apró alakokat legjobban jellemezni tudták. Lovasság.

* * *

-Ez úgy néz ki, egy gránátot lógattak a mellvért közepébe belülről. Egyszerű kézigránát, valószínűleg a sajátunk. Gondolom spontán ötlete volt a szabotőrnek, miután az eredeti robbanószere arra volt csak elég- mutatott körbe Straatenson tűzszerész a fegyvertáron, ahol a legtöbb fegyverszekrény helyén csak fémcafatok álltak mindenfele, és több helyen az átszakadt falon keresztül látható volt a belső energiapajzs, ami a fegyvertárat és a lőteret elkerítette minden mástól a hajón.
Merel eközben üres tekintettel, sokadjára simított végig a cifra szilánksoron, ami nemrég a sisakvizorjának a pereme volt. A páncéldarab "arca" most üresen tátongott, ahol a gránát nyomása belülről szakította ki. Kicsit egy groteszk állkapocsra emlékeztette így a sisak, a tátongó lyuk alkotta száj rendezetlen szilánkfogsorával.
És nem is a sisak volt a legrosszabb állapotban. Még a páncéllemezek is egész élhetően néztek ki. Meglátszott ugyan rajtuk, hogy egy relatíve kis teremben több robbanással is egy térben volt egyszerre, de erre is tervezték, hogy minnél strapabíróbb legyen. A mellvért első és hátsó feleinek illesztésénél látszottak csak rajta  repedések, ami súlyosabb volt felületi szépséghibáknál és horzsolásoknál. Aztán ahogy lekerült a vértlemez, fény derült az igazi károkra.
A kezeslábas mellmagasságban majdnem két darabban volt, csak néhány cafat tartotta egyben a két felét, és a belső rétegei a teljes torzóban, és valamennyire még a végtagrészekben is szétszakadtak és összeégtek. Nem mennyiségre volt annyira súlyos a kár még így sem, csak pont ez volt az a része a páncélnak, amit még Nihilus sem fejtett meg teljesen.
-Meddig tartana rendbehozni?- Kérdezte Merel reménykedve, miközben letette a sisakot, és újra végignézett azokon a fegyvereken, amik megsérültek a robbantásban, de még lehet, hogy menthetőek voltak.
-Mit tudom én. Tűzszerész vagyok, én lehetővé tenni szoktam az ilyesmi rombolást, nem javítani.- Vont vállat a férfi, miközben szakmája tekintetében szokatlan, jelentős terjedelmű szakállát simogatta. Ha Arnt'il admirális a hegyes fülek híján egy elfnek nézett ki, Straatenson egy törpre emlékeztette az őrmestert. A szakállon túl még egy százhatvan centi körüli testmagasság is belejátszott a képbe.
-Itt is azért helyszínelek, mert történetesen értek az ilyen károkat okozó dolgokhoz. Ehhez a páncélhoz leginkább a kapitány értene.
A kapitány.
Aki jelenleg a medbay-ben feküdt, és talán még mindig a hajó orvosain múlott, hogy össze lesz-e rakva még az a nagyrészt inkább szintetikus teste, amit már a medigél sem fogott meg rendesen.
Merel egy sóhaj mellett kézbevette az egyik sérült fegyvert, hogy megnézze, mit is tud tenni érte.

Nihilus időben került a medbay-be, ahol a hajó orvosai tudták, hogy nem úgy kellett kezelni, mint egy átlag embert. Nano botos keringetésre kötötték, amely hasonlóképpen gyógyította, mint, ahogy Beant alakította át belülről egy ilyen injekció. A leérkezés után nem sokkal ébredezni kezdett, s nagy hörgések közepette felkelt az oldalát fogva.
- Kapitány úr, kérem még ne erőltesse magát. Súlyos lövést kapott, s nyomáskülönbség okozta sérüléseket is feltártunk - mondta az egyik medtiszt.
- Valóban voltam már jobban is. Köszönöm a hozzáértő, s gyors intézkedést. A labor ajtaját már fel sikerült törni?
- Ne a munkán járjon a feje... nagyon súlyos sérülésekről beszélünk, egy átlag ember...
- Messze vagyok az átlagtól - vágta közbe a kapitány a fejét dörzsölve.
- Hát... - az orvos kissé hezitált - a laborja munkára készen van, elhanyagolható károkról számoltak be, de az ön állapotában nem ajánlott most a munka.
Nihilus kihúzta a tarkójából a keringető csatlakozót, majd felállt. Megszédülve kissé határozatlanul, de sikerült.
- Kapitány úr!
- Már lezuhantunk?
Az orvos óvatosan bólintott.
- A gyógyulásom további részét innen átvenném, ha nem gond. Annyit kérnék, hogy valaki kísérjen el a laboromba.
A medtiszt bólintott, s omnitoolján szólt egy katonának, hogy kísérje át a laborba.

A laborba érve az egyik konzolon benyomva néhány gombot a plafonról hasonló nano-bot keringető jött le, mint a medbay-ban talált.
- Köszönöm, elmehet!
Rácsatlakozva nem csak a nano-bot keringetés indult be, hanem az egyik kijelzőn bekapcsolt egy teljes test scann is, mely még jelezte a jelen lévő sérüléseket. Majd a konzolokon ügyködött, s rádióba a hídra szólt:
- Itt Nihilus kapitány, kérném az összes külső kamera képét vetítsék át az én személyi laboromba, valamint jöjjön le hozzám Merel őrmester és a potyautasunk is, köszönöm!

Kommtiszt

Kiterjesztette a konzolja holografikus képernyőjét, hogy a kibernetikai tiszt által küldött anyagok is elférjenek, így is tele volt a látótere különböző ablakokkal.
-Ehhez a "Bistellatfarnasshis" névhez több csillagkoordinátát is rendelt a kód, és még van pár, amit próbálok megfejteni- mondta a kolléga, ahogy az adatokat átküldte, az arca a képernyőn közvetítve, bár a hangja simán hallatszott a szomszédos konzoltól, az ő keze is tele volt.
-Csillagkép?
-Annak tűnik. Ennek a másiknak a koordinátái egybeesnek a Tannhauser-kapuéval, ez még hasznos lehet.
Az Umbra-kód minden hídtisztnek adott valami munkát, ahogy a hajóra behatoló mesterséges intelligenciát szétszedte, a kormányosnak például azt, hogy a kényszerleszállás előtt közvetlenül kapcsolt le minden rendszert, és már a gravitációs kútban voltak, mire visszaadta a hajtóműveket a landolás irányításához.
Őneki  meg két dolgot is adott. Egyfelől egy egész terjedelmes anyagot összeszedett az AI beszélte nyelvből, feltehetőleg a megalkotóinak az anyanyelvéből, emellett másodikként annak a kiderítését, hogy most, hogy földet értek, mi vár rájuk odakint. A külső kamerák nagyrésze már visszajött, de a telemetrián még dolgoztak a karbantartómérnökök. A különböző kültéri rendszerekhez való hozzáférés híján a szabotőrök az azok és a hajó közötti összeköttetéseket szakították meg a használt töltetekkel.
Miközben a kamerák képein a látóhatárt pásztázta, az idegen nyelv megfejtésén fáradozott. Sokféle, az AI-ból nyert információ hasznosításához kulcsfontosságúnak bizonyult a nyelv, de a tolmácsprogramok eddig se fel nem ismerték, se feltehető rokonságot nem találtak egy eddig ismert nyelvvel sem, tehát mindent a nulláról kellett kezdeni, és az AI-ból facsart kontextusok alapján következtetve fejtegetni.

-Itt Nihilus kapitány, kérném az összes külső kamera képét vetítsék át az én személyi laboromba, valamint jöjjön le hozzám Merel őrmester és a potyautasunk is, köszönöm!
"Merel őrmester". Továbbította a parancsot B043 őrmesternek a fegyvertárba, majd a vörösingesek útján megkerestetve annak az űrstopposnak is, akit fölszedtek a semmi közepéről. Ezután elkezdte a különböző kamerák képeit is továbbítani a kapitány laborjába, mégpontosabban ráállítva őket a fontosabb látnivalókra menet közben.
Egy teljes körpanoráma a hajó környezetéről, sziklás partok szórványos növényzettel, mediterrán éghajlatra enged következtetni. Egy erősen beközelített kép a partvonal mentén, távolabb eső városról. Homokkő és agyag építészet kerekített szögletes formákkal, fa hajók a tengeröbölre néző kikötőjében, amik még mindig vadul ringtak a hullámokon, amit az Umbra kényszerleszállása vert a tengeren. Többnek eltört az árbóca, és egyéb hasonló károk mutatkoztak a város tengerre néző részein is: egy óriáshullám már beletarolt a tájba.
És a valószínűleg legfontosabb képük a közeljövőben: a part legközelebb eső, csak párszáz méterre levő szakaszán gyűlő idegenek. Szembetűnően emberszerű alakok, részleges bronz lemezvértben, alatta sötét textilruházattal, bronzhegyű lándzsák. A szabadon látszó fejük szinte emberé lehetett volna, csak a bőrszínük szólt ez ellen: a napbarnított és a hamu közé félútra eső szürkésbarna. Hátasállataik testalkata is erősen emlékeztetett a lovakéra, bár egyértelmű különbségek látszottak. Áramvonalas fejforma két pár olyan kinövéssel, ami lehetett fülkagyló, de valami más szerv is, a pontosabb megfigyeléshez nem volt elég a kameraállás ennél. Hosszú, bojtban végződő farok.
A partvonal mentén egy jobb állapotú hajó közeledett a csoporthoz, és a várost figyelő kamera képén látható volt, hogy a város népe is kigyűlt a kikötőre, a közeli lovassághoz hasonló bronzvértesek fogták körül őket, hogy ne akarjanak kigyülekezni kíváncsiságukban a város falain túlra.
-Amint visszaállt a telemetria, annak az adatait is továbbítom, uram- fűzte hozzá a feed-ekhez, ahogy azokat továbbkapcsolta Nihilushoz.

-Kérjük, Miss Kisasszony jelentkezzen Dr. Nihilus laborjában.
Merel lerakta a sérült Avenger szerkezetét. A kinetikus sineket újra kell benne fabrikálni, valamint az alsó felének a burkolatára is ráfér egy csere, de ezek mellett menthető.
Most már semmit nem bízott a véletlenre, az egyik combjára illesztette az M6D-jét, a másikra a tompított M6C-t, a rohamkését, ami csodával határos módon tökéletesen túlélte a szabotázst, átszerelte a Mjolnir mellvért válláról az egyenruha övére keresztbe, ezek nélkül mostmár nem is mozdult ki a fegyvertárból. És a régi, még UNSC-től származó M6G-je helyet se kapott most.
Megragadta a szállítóládát, amiben a páncélja már össze volt készítve, a sors fintorában pont úgy, mint amikor a kapitánytól feljavítva visszakapta. És most vitte vissza hozzá, darabokban. Úgy húzta magával a konténert, mint ha nem lenne benne bő három mázsa vértezet.

Megszaporázta a lépteit, ahogy látta, hogy a kapitány laborjába épp a vendégük csörtet be, távolabbról két vörösingessel kísérve, akik a jelek szerint valahonnan egész úton idáig akkupunktúrás kezelésben részesítették a zsoldos hátát.
-Ez a dolguk, melyikeket kell megdícsérnem?
Ahogy beért ő is a laborba, nem kerülte el a figyelmét az ajtókeret hullámosra olvadt pereme, ahol a leheggesztést újabban felvágták, hogy szabaddá tegyék az utat.
Megtorpant, ahogy aztán meglátta a csatlakozóiban ülő Nihilust vagy egy tucat különböző képernyő körében.
-Doki,... akadt egy ilyen problémánk. Is...- mondta végül bizonytalanul, kiemelve a konténerből a vizorját vesztett sisakot. Ameddig választ kapott, a különböző képernyőket fürkészte a szeme. A legtöbb a külső kamerák képeit mutatta, de voltak közte diagnosztikák és egyéb adatfolyamok is.

- Háhh... - nevetett fel Nihilus - Max, kezdem megkedvelni a humorérzékét... - a hangja szokatlanul gépiesnek hatott - csak ne fájna így a nevetés.
Mondta, s felállt a székéből, még mindig a monitorok felé figyelve. A tarkóján kívül a hátán több helyről csatlakozók lógtak ki, s a gerincvonalán lévő fények a szokásos "biotik" kék helyett kissé haloványabban, zavarosabban izzott.
- Ami azt illeti, köszönöm a fájdalomcsillapítóját, abban a pillanatban több mint valószínű, hogy életmentő szerepet játszott - majd mutatott oldalra az egyik kémiai laborasztal felé - egy adagot még elkérnél reprodukciós célra, majd biztosítanám az ittléte alatt, hogy mindig legyen egy személyes tartalékraktára.
Majd lassan megfordult és közelebb lépett a pároshoz, amely lépést kissé bizonytalanul, sántítva tette meg. Az arcán fekete vérerek voltak láthatóak, s a szeme is teljesen be volt vérezve, így csak haloványan izzott kéken.
- Ami az ittlétet illeti, egy darabig, amíg helyre nincs pofozva a hajó, itt vagyunk rekedve, de mint zsoldosnak egy munkát javaslok. A kevés ittléte alatt remekül bizonyított a hajómon, és szükségem lehet a hajó fedélzetén egy ilyen illetőre, főleg olyanra, aki nem MEB-es katona. Valamint, ha amellett dönt, hogy elfogadja az ajánlatom, a hasonló incidensek megléténél, mint amilyen a bejövetele előtt történt, nagyobb gondot fektethetek a legénység khm "fegyelmezésére".
Majd sántítva közelebb ment Merelhez és a konténerhez, s omni-toolját elővéve átvilágította ennek tartalmát.
- A páncél maga viszonylag könnyen javítható, de - majd csóválta a fejét - az alap kezeslábas már más tészta. Hagyd itt mindkettőt! A páncélt könnyen megjavíttatom akár automatákkal is, de szükségem lesz mindkét részre az átscanneléshez, hogy meg tudjam javítani a ruhát. A végső tesztekre igaz rád is szükségem lesz. Viszont ez nem egy néhány órás procedúra... és a bolygóra szükséged lenne neked is egy páncélra. Amit most tudok javasolni... - majd hátrébb lépett egy kisebb raktározó szekrényt nyitott ki, amiből elővett egy nanopáncél alapot - szerencsére a kezeslábasod idegi kapcsolata nem sérült, így azt lemásolva, ebbe beépítve működőképes lehet. Most jelenleg ennyit tehetek...

Kommtiszt

Nihilus egyik képernyőjén újra feltűnt a kommunikációs tiszt munkája, ezúttal egy adatcsomagként, egy szóbeli jelentés és különböző adathivatkozások formájában.
-A kültéri atmoszféraelemzés szerint a légkör főként nitrogén, nagykisebbségben oxigén alapúan tökéletesen alkalmas emberi légzésre, és nem tartalmaz jelentős káros komponenseket, viszont a légmozgás szállította pollen és egyéb mikrobiológiák okán ajánlott a zártrendszerű vagy legalábbis légkört szűrő felszerelések használata a hajón kívül, ameddig mintákat tudunk venni, és eldönteni, biztonságos-e a védőfelszerelések mellőzése. A technológiailag fejletlen őshonos faj szempontjából keresztfertőzési téren is érdemes izolálódni a helyi ökológiától. A telemetria is újra aktív, így pontosítást nyertünk a kameraképekről is.
A távolban látható tengerparti város képe került először előtérbe, ezúttal rávetített adatértékekkel kiegészítve.
-A város partvonala tőlünk körülbelül egytől másfél kilóméter távolságra húzódik, kifejezetten közel értünk hozzá a landolás végére, viszont ami a csak optikai becslésekbe belezavart: Megközelítőleg emberi méretekre hasonlít, de arányosan kisebb, emiatt távolabbinak becsültük valamivel. És itt térnék át az őshonos fajra...
A kép átváltott a part közeli részén gyülekező küldöttség különböző felvételeire, több közeli képpel, emellett Nihilus és Merel saját, még az LV-426 idegen hajóroncsán készült felvételeire az azon talált legénység maradványairól.
-...Még kérdés, hogy a példányonként változó esetek mutációk, vagy más fajok,- itt a jelentés néhány eltorzult csontvázat jelölt meg, közte egy ragadozószerű és egy kitinpáncélokkal fedett esetet, -de az emberszerűek testarányokban és termetben is szinte teljesen egyeznek a Phoenix Point-i leletekkel. 147 centis átlag testmagasság az összes egyed értékei alapján, belevéve a Phoenix Point-i adatokat is.
A kép ezután a hajóroncs sztázis-raktára által frissként megőrzött holttest felvételét, és egy, a parton álló katona nagyon részletes arcképét illesztette egymás mellé - a csillagászati távolságokra optimalizált kamerának nem okozott gondot a párszáz méterre álló alakra úgy ráközelíteni, hogy a felbontásba még a hajszálak egyenkénti számolása is beleférhessen.
-Még ezek az apróbb jellegzetességek is megegyeznek, mint az emberihez kísérteties szinten hasonló, de arányaiban enyhén különböző arcszerkezetek - megjegyezném a szokatlan szemgolyóméreteket, és a szemöldöknél jól megfigyelhető, nagyon vékony és súrú sőrszálazatot. Feltételezéseink szerint rokon, de inkább azonos faj lehet, a bőrszínkülönbségre jó magyarázat lehet egyszerű etnikai eltérés a fajon belül. A bizonyításhoz persze mintákra lenne szükség. Még egy lábjegyzet gyanánt: lábra kelt egy olyan teória, hogy a faj ténylegesen rokon az emberivel, és egy fejlettebb civilizáció akothatta őket az őseinkből. Hasonlóan a Protheanok beavatkozásaihoz mai fajok kultúráiba, talán eleve az ő munkájuk is lehet.

Merel

Ahogy Nihilus elkezdte átscannelni a páncél darabjait, Merel gyorsan visszatette a sisakot is a helyére a tárolóban, nehogy kimaradjon bármi.
-A sisaknál pont az illeszkedés egy főbb kritérium, hogy rendesen záródjon, úgyhogy maradnék a sajátomnál. Abban úgyis csak a vizort kéne kicserélni főleg.
Ahogy az átmeneti páncéljelölt előkerült, egyből lelkesen le is csapott az érdeklődésével. A Mjolnirt valószínűleg nem fogja tökéletesen pótolni, de Merelt minden lehetőség érdekelte.
-Óóó, és ez miket tud?- nézett végig a páncél izomzatra emlékeztető szerkezetén. -És tudok még valamiben segíteni?

- Egyelőre még csak erőnövelésre alkalmas, viszont ez egy erősen hiányos alap. Lényegében ez egy alap architektúra, amelyet gyorsan fel tudok szerelni különböző esetekre. A Max által adott páncéldarabok tökéletes külső páncéllemez kiegészítésnek és a sisakoddal is kompatibilissé tudom tenni itt az a kérdés, hogy tudván hogy azt a tankszerű mjolnír érzést nem fogja visszahozni, milyen tulajdonságokat adjak neki.
Majd egy oldalsó terminálhoz lépve előhívott egy képernyőt, amely egy listát tartalmazott a raktáron lévő modulokról.
- Nézd át ezeket, közben munkához látok és szólj, hogy milyen feladatra optimalizáljam – majd a munkaasztalához indult, s közben folytatta – Max, köszönöm az őszinteségét és a segítséget, ha bármi segítségre van szüksége szóljon, az ittléte alatt biztosítok önnek a rendszerben egy kabint, néhány óra múlva valószínűleg indulunk, addig pihenjen.
Majd neki kezdett a terminálokon dolgozni.
- Merel, még mielőtt elfelejtem – fordult meg – a biotikus modulok nagy része felejtős, nem rendelkezel AMP-el, valamint a külső a legtöbbhöz simán kevés. Valamint anno említettem, hogy annyira őrült nem vagyok, hogy rád bízzak biotikát.

Merel

Elgondolkodva böngészte át a listát.
-Hmm... Mi a legtöbb, amit pajzsokból ki lehet hozni? A Mjolnir legnagyobb előnye az az, hogy mennyire mozgékony tud lenni a páncélozottsága mellett is. Ha ez a ruházat nem ér el hasonló szintet, inkább ne terheljük le vértezettel, nem ér semmit, ha cserébe lassú. Többet érhet, ha inkább mozgásra épít a ruha, és pajzzsal védjük le.
Részben hangos gondolkodás is volt ez részéről, miközben a lehetőségeit kereste.
-Aktív álcázásunk van? A Mjolnir előtt egy Semi-Powered Infiltration páncéllal voltunk képezve a programban, igazából a legtöbb Spartan III végig azt használta, csak akiket kiemeltek külön akciókra, mint a Noble program, azok váltottak Mjolnirra. A SPI mondjuk inkább kaméleonszerűen álcázott, de nem lenne rossz valami olyan, mint az Eliteké, vagy hasonló.
A biotika témájára egy "még mindig itt tartunk?" szemforgatással fordult a kapitányhoz.
-Meg eezo-szemcse beágyazódások se az idegrendszeremben, igen, tudom, nincs biotika. Néha nézz ki a paranoiádból a naptárra néha, lesz az már lassan egy éve is, nem csak néhány napnyi ismeretem van már azóta a dolgok működéséről. Nem mintha csak én lennék állítólagosan közveszélyes- böködött egyet a lány egy vitrinben kiállított "cica"királynő-koponya felé a kezével, és Nihilus felé a szavaival. A szokásos nézeteltérés.
-Ja igen: és hermetikus zár és EVA-képesség terén milyen a páncél?

Eközben Nihilus a kommunikációs tiszttől való képernyőjén megjelent egy újabb értesítés, ellátva egy hozzáférési ponttal az Umbra-kód által alkotott egyik karantén-területre.
-Fejlemény, ha minden igaz, sikerült megfejteni az AI anyanyelvének a szerkezetét, és folyamatosan bővítjük a szótárat is, ahogy a meglévő jelentéshivatkozásokkal le tudjuk szögezni  szavakat. Egy minőségi omnitool-fordító már tudna ennyiből összerakni egy esetlen, de használható fordítást valós időben. Már csak az a csoda kéne, hogy a kinti idegenek is ezt a nyelvet beszéljék, bár lássuk be, szinte kizárt.

Tech lab

-Így ni. Most mondd, mit vettél észre.
-Valami mély sípolás, mint a tárcsázáshang, csak rövidebben. Most is hallom, úgy abból az irányból- mutatta a lány, majd még hozzátette: -Nem a fülemmel, a fejemben, mint amikor az AI beszélt hozzám.
A kolóniáról megmentett lány a tech laborban ült, miközben egy tudós újra ráadta, és kábelekkel némi kísérletezés után a számítógépkonzoljára csatlakoztatta az idegen mellvértet.
Miután az egész hajót érintő krízisből kiderült, hogy az AI elhagyta a páncél rendszereit, a hajó sikeresen landolt, és a lány állapotát stabilnak találva kihozták az altatásból, Gőte egy a fejében hallatszó, sípoló hangra panaszkodott, ami abba is maradt, miután a mellvértet leépítették róla. Az Umbra-kód által kiderített információk ismeretében a hajó informatikusai úgy találták, érdemes laborkörülmények között is szemrevételezni a jelenséget, így megpróbálták újraalkotni.
Az eredmények eddig zavarosak voltak, lévén a páncél egy minden ismeret szerint letűnt, idegen civilizáció terméke, amit nem a MEB vagy Citadella-szabványok szerinti számítógépekkel való kompatibilitásra terveztek. De már haladás, hogy valami sikeresen megjelent a monitoron, és adat volt, már csak meg kellett találni a megfelelő részt.
-A sisak, professzor- jelezte a technikus, akit a másik páncélelemért küldött a tudós, ezzel exkaválva annak a figyelmét a számítógépkonzol és omnitool képernyőiből.
-Áh, igen, köszönöm. Vedd fel kérlek, Gőte.
Ahogy a lány a fejére helyezte, és a sisak rendszerei kapcsolódtak a páncéléval, és életre keltek, a vizorja mutatta kép megjelent a képernyőkön is.
-Áh, igen, mindjárt más- mormogta maga elé a tudós, ahogy a jelzett képen talált egy szimbólumot, ami a helye alapján megfelelt a lány által mutatott iránynak. -Oké, fordulj valamerre, és nézd azt az ikont. Mindig ott látod, amerről a hang is hallatszik?
Miközben a lány követte az utasítást, és megerősítette a feltételezést, a tudós is sikeresen előhalászta a megfelelő adatokat a maga konzolján, majd kapcsolatba lépett a híddal, és megosztotta a fejleményeket a kommunikációs tiszttel.
-Köszönöm, leveheted. Még pár perc, lementjúk az adatokat a páncélról, és szabad is vagy.
Minden jel szerint a páncél a viselő agyát használta wetware processzorként, így a működéséhez szükség volt a viseletre, de amint az adatok átkerültek a számítógépére, az asszisztense le is tudta építeni a páncélzatot a gyerekről, miközben ő elemezte az új ismereteket.
A sípolás és ikon egy segélyjelet jelzett, a páncél által szövetséges IFF-ként azonosítva, ami minden bizonnyal a felszerelés készítőinek további technológiáját jelentette, itt a bolygón, itt a közelben. Hacsak nem tagjait is egyben, talán hajótörött túlélőket, bár Phoenix Point alapján valószínűbbnek tűnt egy aktívan maradt jel, ami túlélte a küldőit. Az iránya, és ha az AI-ból kinyert, által használt mértékegységek átváltása helyes volt, a távolsága alapján a jel valahonnan a parti városból eredt.
Továbbította a felfedezéseit a hídra és közvetlen Nihilus kapitánynak is.

A ruházatot egy asztalra tette, amelyre vitrinszerűen rázáródott egy üveglap és pásztázó robotkarok és szerelőkarok vették körbe, kicsit hasonlított egy automatikus medikus ágyra (lehet abból lett átalakítva). Kihajlott egy holoképernyő, amelyen Nihilus elkezdett bizonyos beállításokat.
- Egy alap fizikai páncélréteg elfér anélkül, hogy bármi hátráltatása lenne, de egy olyan vastag, mint a régi páncélodon nehezen elképzelhető, legfőbbként pajzsokra gondoltam ennek kiküszöbölésére. van egy-két erősebb pajzsmodulom, és van egy külső modul amivel még erősebbé tudom tenni azokat, de ezt majd a végén…
Mikor Merel az aktív álcázásról kérdezte, fenn akadt a szemöldöke és kérdőre vonóan nézett a lányra:
- Mintha előbb említetted volna, hogy lassan egy éve ismerjük egymást… Az aktív álcákra mindig is komoly figyelmet szenteltem, talán a legfejlettebb az összes modulom közül. Az igazat megvallva a felépülés után az egyik első tettem volt, hogy ebbe az automatába bedobtam a kapitányi labor köpenyemet és felszereltem ilyen modullal. Lényeg az, hogy enerigamezős holografikus álcázást használok, lehetőleg legjobban törekedtem az energiafelhasználás minimumra. A használata közben arra kell figyelni, hogy a pajzsok csak alapban képesek mellette működni, valamint azok regenerációja se fog működni. Gyakorlatban annyiban fejlesztettem a Citadella álcázásához képest, hogy az álcamező megtartása sokkal stabilabb lett, míg azokat egy árva lövés, vagy omnipengés támadás is felborítja, ennek megvan az az előnye, hogy „halk elliminálás” esetén csak az energiafogyasztása nő meg, vagyis hamarabb fog kisülni, így hamarabb leszel látható. Valamint az is fontos, hogy mennyire aktívan használod, mozgás közben több energiát fogyaszt. Ne számíts olyanra, hogy órák hosszan láthatatlan maradsz, hiszen az marha nagy energiacellákat igényelne és a hátadon legalább lenne egy jókora hűtőrendszer is, de ha egy helybeni elrejtőzésre használod, 1-2 percig is tarthat az álca. Az EVA rendszerekre kitérve, amint kompatibilissé teszem a sisakkal beleszerelek egy után légző felszerelést, valamint egy kis tartályt, ezzel egy fél órás űrsétának se kell problémának lennie.
Majd párhuzamosan elkezdte egy másik asztalon a scannelést előkészíteni a sisak és az mjolnir alapkezeslábas számára, hogy mind a sisakkal, mind a neutral linkel kompatibilissé tegye.
- Hát igen a fránya biotik és a paranoiám… de benne van, hogy jó ezzel a véredet szívni – mosolyodott el – az én közveszélyességem meg más téma, legalább az nem rám veszélyes, na de komolyra fordítva a szót, egy konkrét beültetés nem fér bele, és ha kedves az életed nem is bízod az ilyen beavatkozásokat olyan őrült, közveszélyes egyénekre, mint én – majd mutatott az idegen koponyára Nihilus is – viszont, mivel a ruha energiaellátásában jelentős szerepet foglal el a tömegteres megoldások, ezért külső „biotikus” képességet bele tudok építeni a páncélba. És itt jön képbe amit az elején mondtam, a pajzsmodul fejlesztésére egy tech pajzs erősítéssel láttam el. Ez egy bekapcsolható passzív funkció, amely nem működik együtt az álcázással, irányított torzító mezőket hoz létre, amelyek megnövelik a védelmi rétegeket, valamint a pajzs és a te élettartamodat. De használható aktív  képességként is, ugyanis a bekapcsolt pajzs túltölthető, amely körülötted egy robbanást eredményez.
Majd ellépett a holoképernyőtől és a fegyverszekrényéhez lépett:
- A robbantások hatására tudtommal rongálódtak a fegyvereid is. Azt tudom, hogy a hangtompítós pisztolyod még ép, és pont jól is jön az álcázó páncélhoz, de adok mellé egy vállfegyvert.
Ezután elővett egy a Nihilus saját puskájához kísértetiesen hasonlító fegyvert, de annál kicsit rövidebb és kisebb távcsővel rendelkezőt.
- A savas vérű idegenek után kialakítottam magamnak a GRC2 puskát, ami előtt a GR1-m volt, akkoriban fejlesztgettem a GRA1-t, amely most több hasznot fog neked hozni. Gauss-Rail-Assault fegyver, képes mint Gauss, mind Rail lövést automatán leadni. Igaz mindkettő féle lövés hatásosabb mesterlövész módban, amelyből a Gauss nem szakítja meg az álcát. De automata funkcióban a Rail van olyan hatásos, mint a vörösingesek fegyvere.
Miután átadta a puskát sorra holokijelzőkön eddig ismeretlen információk jelentek meg a tudósoktól.
- Most menj, újabb kielemzésre váró adatok. A páncélodat felkészítem. Te is állj készen, egy óra múlva már kinn leszünk. Visszük magunkkal a potyautasunkat is.

Merel

-Miután eddig ismeretlen fajjal készülnek első kapcsolatot fölvenni, kötelező tájékoztatás következik a vonatkozó protokollról. Birodalmi törvénykezés szerint szigorúan tilos: Az őslakosokat általuk addig ismeretlen technológiákra és tudományokra tanítani, az őslakosokat felruházni olyan tárgyakkal, amiknek a működési elveit még nem fejlesztették ki maguk is, és amiknek a szétszerelésével, elemzésével önálló feltalálás előtt juthatnak új ismeretekhez, az őslakosok körében szánt szándékkal vallásos vagy hatalmi egységet létrehozni. Hivatalos diplomáciai kapcsolat kiépítéséig az őslakosok birodalmi törvénykezés szerinti civilekként kezelendők. Diplomáciai kapcsolat kiépítésére a Birodalom illetékes szervei és az admiralitás jogosult. Jelezném, egyik se mi vagyunk.- szólt a kommunikációs tiszt hangja a Kodiakban, miközben a partraszállók a dekontamináció végét várták. Szükséges lépés, hogy az idegen világba ne vigyenek addig ismeretlen kórokozókat.
-Mindannyiuk kommrendszerével folyamatos, közvetlen kapcsolatban állok. Próbáljanak meg minnél többet kommunikálni a helyiekkel, lehetőleg minnél többet beszéltetni őket, minnél több mintám van a nyelvükből, annál jobb eséllyel és hamarabb készülök el egy tolmácsprogrammal. Ne kezdeményezzenek konfliktust, főleg ne háborút. A városukban van egy jeladó, a mellékelt koordinátáknál, a Phoenix Point-on találttal azonos technológiával és azzal szövetséges IFF jellel, ezt érdemes lehet megnézniük, lehetőleg békés úton. Vége.
Merel kikapcsolta az új sisakvizorja polarizálását, hogy az idegenek inkább az arcával találkozzanak, ne egy tükörfelülettel annak a helyén.
A korábban a városból indított hajó mostanra az Umbra mellé ért, magával hozva a - feltehetőleg - városi őrség különítményt, esetleg néhány előljáróval együtt. Úgy tíz-tizenöt méterre horgonyoztak az Umbra oldalától.
A Kodiak ajtajához legközelebb Merel állt, immár új páncéljában, annak lopakodás-optimalizálása fényében oldalán a tompított pisztolyával, hátán a még mindig ismeretlen működésű, kardforma idegen karabéllyal és rohamkésével. Tartalékként még az M6G-jével bal combon. Kézben egyiket se fogta inkább, békésebb összkép, és a pajzsaival együtt úgyis elég gyorsan tudna reagálni, de remélte, hogy nem fog kelleni.
Mellette Bean, mint kijelölt tolmács, mögötte Nihilus, Max, és egy biológus a további környezeti elemzésekre.
A Kodiak megállt, a vízfelszín fölött és a vitorlás mellett lebegve, majd az ajtaja kinyílt.

Lendületesen átlépett a hajó deszkáira, és egy része valahol örült, hogy ezt nem négyszáz kilósan teszi. Így is lehetett valahol száz körül, de ezzel csak kevésbé szakad át a fán, mint ha ugyanekkora lábnyomokra négyszer annyi súllyal érkezik.
-Cső!- vigyorgott az alacsony, szürkésbarna bőrű katonákra, akik az érkezését azzal díjazták, hogy hátraléptek harci állásba, és fegyvereiket Merelre emelték, a jelek szerint eddig csak védekezőleg. Érdekes átmenet kard és lándzsa között, ókori görög kardokra emlékeztető, fél méteres bronzpenge, fél méteres fanyéllel. Feltehetőleg szűkebb városi utcák és sikátorok tekintetbebe vételével.
-Nyugi van, csak köszöntem, na. Szabad?- intett a fedélzet közeli része majd a Kodiak nyitott ajtaja felé, hogy a többieket is átengedik-e.
Az idegenek szemeiben változatos érzéseket vélt felfedezni, az óvatos és gyanakvótól kezdve, a félelmen és ámulaton át a szinte vallásos áhítatig minden volt, legalább annyian láthatták szörnyeknek, mint isteneknek az érkezőket. Vagy épp démonoknak, gondolta Merel a maga Spartan mivolta alapján, az Elitek után szabadon.
Valahonnan az őrök sora mögül beszédhang hallattszott, minimum kettő, és a hanghordozás alapján a fedélzeten kialakult kavarodás témájában. Merel feljebb állította a sisakja mikrofonjai érzékenységét.
-Köszönöm, őrmester, lehetőleg beszéltesse őket tovább- jött a kommtiszt hangja rádión. -Én addig próbálom elhinni a valószínűtlent, hogy ez a nyelv kifejezetten rokonnak tűnik az AI-éval- motyogta még hozzá, feltehetőleg magának, de még adásban.
Az őrök alkotta félkör középen szétvált, és valamivel hátrébb lépett, két őr kivételével, akik két új alakot fogtak közre. Az egyik a maga díszes köntösében városi előljáró vagy pap lehetett, a másik a vértezetét elnézve az őrök parancsnoka.
A köntösös alak egy nagyon formálisnak látszó tevékenység keretein belül feltehetőleg bemutatkozott és köszöntötte az érkezőket, majd valami eddig érthetetlen kérdéssel fordult Merelhez, lévén az eddigi előlépett vendégük.
-Merel, Béta negyvenharmadik lánya, Umbra őrkapitánya!- szalutált a lány az idegennek, majd féloldallal a Kodiak felé fordult, hogy bemutassa a többieket.
-Őrmester...- kezdte volna a kommunikációs tiszt, de Merel a szavába vágott külső hangszórók nélkül, majd azokat visszakapcsolva folytatta a társai bemutatásával.
-Nyugi van, Bajusz, nyugi. Doktor Nihilus, a Szürke, Umbra ura, vas, villám és csillagtűz kovácsa. Bean, fémek fia, a fénykezű. Maximilian Church, az Orkán Kardja, csillagok vándora.
Az idegen előljáró felvont szemöldökkel, de minden mondat után bólintot, feltehetőleg leginkább konstatálva a formaságokat, mintsem tényleg értve is, mi hangzik el.
A kommunikációs tiszt sóhajának vége még hallattszott, ahogy újra csatornát nyitott.
-Tudják mit? Futtatom a fordítót az AI nyelvén, a program majd bővíti magát, addig meg hátha elkommunikálnak kézzel-lábbal. És innentől vegyék komolyabban magukat, mert lesznek szavak, amiket ők is érteni fognak.