Űropera: Ailystown

Go down

Űropera: Ailystown

Témanyitás by datthpit on Szomb. Május 26, 2018 3:12 pm

"Madeline"

Madeline Frayline egy egyszerű, hétköznapi gimnazista volt. De tényleg. A legemlítésreméltóbb dolog az volt vele kapcsolatban, hogy ő volt az új lány a Canton kolónia Ailystown néven elhíresült, bár inkább hírhedt külvárosi kerületében lévő, birodalmi üzemeltetésű gimnázium egyik tizenegyedikes osztályában. Önmagában ez sem volt hallatlan, a tanév elején szinte minden osztályba érkezett legalább egy-két új diák, az egy nagyvárosból álló ipari kolónia lakossága is megugrott többszáz fővel.
Ugyanis egy szűk éve indult eseménysorozat eredményeként a Moriusi Egyesített Birodalom darabokra szakadt. A sokak körében népszerű, másik sokak körében visszás vagy hírhedt Andorath admirálissal kezdődött minden, pontosabban amikor egy turian járőrhajó felfedezte a Serpent nebula rejtekében épülő gigantikus csatahajót, Andorath személyes projektjét: a leendő Emperort. Említésreméltó apró kis nüansznyi részlet, hogy ez történetesen a Citadella felségterületén történt, nem a Birodalomén, valamint hogy a MEB-turian viszony soha nem volt felhőtlen, ellenben gyakran feszült, az incidens egy ütközetben végződött a félkész óriás és a Citadella védelmi flottája között, aminek az eredményeként Andorath máig ismeretlen helyszínre menekült a még épp mozgásképes, romokban álló hajójával.
Ezt az ügy kivizsgálása követte, amit az egész birodalmat behálózó szervezett bűnözés felfedezése, amit az ennek felszámolására tett kísérlet. A kísérlet inkább volt nevezhető hadjáratnak, Hackett és Arnt'il admirálisok vezetésével, de a legnagyobb eredménye csupán az lett, a Birodalom szíve felé haladva egyre több és nagyobb ellenállásba ütközött, végül egész világok szakadtak ki a Birodalomból. Mára egymással háborúban vagy hidegháborúban álló nagyhatalmak, szabadúszó kalózflották és újonnan emelkedett kiskirályok uralma alá hajtott kolóniák teszik ki azt az űrt, ami egykor a MEB volt.
A legbiztonságosabbá a legkülső határvidékek fiatal, kifejletlen iparkolóniái váltak, a kis stratégiai és hatalomjátszmai fontosságukkal népszerű célállomássá a birodalmi területekből menekülni kívánó civilek számára.

Canton is egy ilyen kolónia volt, és Madeline is egy ilyen menekült. Szóltak még róla légbőlkapottabb pletykák, mint például amivel sokan egyetértenek, akik játszottak a vele ellenkező csapat oldalán griflabdát, miszerint augment, talán genetikailag módosított gyerek, mert apuci tökéletesebb kislányt akart, mint emberileg lehet. Nem nagy logikai ugrás, miután apuci történetesen sérülés okán leszerelt veterán. Vagy hogy Madeline szimpatizánsa, esetleg tagja is valamelyik bandának, akik a külvárost azóta uralmuk alatt tartják, hogy Canton kis sárfarmból nagyvárossá nőtte ki magát a három évtizedes fennállása során.
Persze semmi légbőlkapott, mint hogy nem csak augment, de szuperkatona program tagja lenne, hatéves korától képezve mindenféle hadviselés terén, olyan erőpáncélokhoz szabva, amit egyszerű halandó viselni se tudna, netán olyasmi sületlenség, hogy mindezt a Föld-központú emberiség végezte volna rajta, akiktől a MEB népe jó három évszázaddal ezelőtt vált külön, hogy néhány távoli csillagrendszert kolonizáljon, amikből a Birodalom magja lett. Ez azért már tényleg irreális lenne. Vagy hogy nem is civil menekült, hanem Andorath admirális egy tulajdonképpen black ops kutatóhajójának a figyelem elől lapuló legénységének tagja, Canton körülbelül száz másik frissen érkezett lakójával egyetemben. Esetleg hogy a Madeline Frayline álnevet egy az admirális által személyesen bejegyzett, bár ennél kevésbé valódi "Ms. Mademoiselle Fraulein kisasszony" névből alkotta, főként hasraütés útján. Hallatlanabbnál hallatlanabb valószínűtlen lehetőségek.

Madeline a vállára kanyarította a táskáját, majd a fülére egy headset-et. Omnitool-ja nem volt, idekint meg csak a legegyszerűbb, olcsó tömegtermékek voltak elérhetőek igazán. Egy kéznyi plexilap, hogy legyen fogása, egy holovetítő kijelzőnek, ami képernyővé teszi, egy adóvevő, nagyjából ennyi volt egy telefon, és a hívást erről kellett indítania, nem ilyen esetlen rendszerekhez volt szokva pedig. De idekint, Cantonon be kellett érni kompromisszumokkal.
-Bajuusz! Érdekes intelt hallottam a sulidokinál. A belvárosban állítólag már vagy egy hete van védőoltás a sárinfluenzára, de több segélyszolgálat is visszautasította a kéréseket, hogy hozzanak a külvárosi kerületekbe is. Ebbe érdemes lehet belenézni.
A "sárinfluenza" egyszerű szezonális járvány volt, egyetlen köze a sárhoz pedig hagyomány. Canton nyersanyagai tökéletesek voltak kerámiaiparhoz, a kezdeti terraformálása óta jellegzetessége volt az agyagkitermeléshez létrehozott sekély mesterséges tavak tömkelege, amit a helyiek gyakran "sárfarm"nak hívtak. Az ezekhez közeli külvárosi kerületek, mint Ailystown, büszke cinizmussal ragasztották minden negatívra a sár szót, legújabban a mostani járványt illetve ezzel a szokással.
A ma megtudott információ is két okból keltette fel Madeline figyelmét. Az egyik a sárinfluenza azon sajátossága volt, hogy néhány, egy százalék alatti betegére nagyon súlyosan csapott le, szinte elkerülhetetlenül komoly orvosi figyelmet igényelve, főleg gyerekek és idősek esetében. Bőven elég, hogy nagyon sokan félni kezdjenek a betegségtől, és keressék a védőoltás lehetőségét.
A másik tényező kötött össze mindent. Az utóbbi fél év során ugyanis a rendőri aktivitás megnövekedett, és elkezdte ellenőrízni minden olyan kerület határait, ahol elég hatalma volt ehhez.
Ez alól a bandák uralta külvárosi kerületek voltak a kivétel, mint Ailystown.
-Benézek a törzshelyünkre. Te hallottál bármi új hírt?
Még mindig nem egészen szokott hozzá ehhez a tegeződéshez, jól ment már, de a beidegződései még ellenkeztek. Beszélgetés közben elindult egy játékterem felé, ami az utóbbi évben a Guns 'n' Posies gyakori gyülekezőhelyévé vált.
A Guns 'n' Posies Ailystown legújabb bandája volt, nagyrészt a birodalomszakadás a környéken kikötött menekültjeiből verődött össze, egy Madeline apja által vezetett kis privát biztonsági cég köré. Még nevük se volt, hacsak nem Madeline-t kérdezte bárki, ő viszont annál lelkesebben használta a nevet a lassan száz főt számláló társaságra. Még le is bontotta, a cég volt a Guns, az ő mintájukra, főleg a bandák uralta környezetbeni önvédelemre összeverődött lakosok a Posies.
-Annál nincs újabb, amit tudunk már egy hete, notórius alakok tűnnek el és halnak meg több bandában is. A legutóbbi egy Mudders behajtó volt, hiányzó karral találták meg beszámolók szerint. Minket még nem ért támadás.
-Mit gondolsz, fenyeget a veszélye?
-Nem akarok vészmadár lenni, de lehet. Korábban nagyrészt alacsonyabb rangú tagok sérültek összetűzésekben, ez most valami más.
avatar
datthpit

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2016. Aug. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by Dexter-Max on Hétf. Jún. 18, 2018 12:26 am

Max

Úgy lóbálta a kezét, mintha csupán színházból térne haza. Még fütyült is hozzá, ahogy belépett a gondosan elrejtett Ginger ajtaján. Éppen annyira volt szem előtt, mint megannyi másik hajó, mely a Cantonon tanyázott, ilyen vagy olyan indokok miatt. A kékbe burkolt figura otthonosan mozgott már a nyílt téren rejtőzés szépségeiben, ezért jó kedélyűen dobta az ágyára fekete táskáját, mely leginkább fegyverek tárolására lehetett alkalmas, ám most egészen más célt szolgált. Olyasmire, aminek köze lehetett a karhoz, mellyel úgy körözött maga mellett, mintha valami bot lenne csupán.
A keze volt ugyan, de nem az, ami a vállából nőtt ki, hanem amit épp az imént zsákmányolt egy vészesen sok vért vesztett, elhalálozásra fokozottan alkalmas egyéntől. Neki már úgysem kellhet, ám a megváltást jelentheti a random űrszemét számára. Ez ugyanis egy Mudders behajtó keze volt, abból is egy omni-tool forgató kéz, s volt egy olyan érzése, hogy technológiai tudásának teljes hiányában, nem igen fogja tudni feltörni. Meg aztán sosem tudni, mikor van dns zár egy ilyen kütyün. Ha meg mégsem kell, hát jó lesz majd másra.
Ezekkel a gondolatokkal vágott neki a gép belsejébe való szambázásnak, és miután átpislantott az elöl dokkolt Jackknife fedélzetére átsasszézott a két lépéssel odébb nyíló kabinba, s míg nyitott egy csatornát a munkaadója felé, levetette a sisakját.
– Szia kicsim! Hogy megy a meló? – Bájos csevegésbe fogott a túloldalt megjelenő női arc felé. A harmincas nő, penge orrával, és szűk szemeivel úgy tekintett rá, mint aki legszívesebben golyót repítene a fejébe, ám a hangja egészen mást sugallt. Már-már kedves volt.
– Szia édesem! Nem túl jól, nem sok jó hír jött ma. – A színjáték pontosan úgy ment, ahogyan azt korábban begyakorolták, és bár a nő mindannyiszor beígérte személyes találkozóikon, hogy megöli, a rendszer működött. Éppen olyanoknak tűntek a hallgatózó fülek számára, mint egy Weyland irodista és a szeretője. Egyik sem volt teljesen igaz. Hiszen az irodista jóval magasabb pozícióban mozgott, mint azt a vörös hajú szerető el merte képzelni, de persze ő is csak egy zsoldos volt.
– Miranda drágám, akkor én vagyok ma a te megmentőd. Nézd mit kapsz tőlem. – Ezzel a képernyőbe integetett a hazahozott karral, s bár látta az, – egyébként Miranda Utan névre hallgató, – nő fintorát, a hang ezúttal sem remegett meg.
– Jujj de gyönyörű édesem! Én kapom? – A szőke Utan tett róla, hogy az igazi profik se legyenek tudják meglesni a képanyagot kettejük közt, így bátran fintorgott, s még nagyobb odaadással küldte kézjelek formájában a pokolra a zsoldost.
– Te bizony. Este felmegyek hozzád, és odaadom. Te főzöl ma, vagy én? – Bármily hihetetlennek is tűnik, az egymásnak felállított nyelvezetükön, éppen azt beszélték meg, hogy a Ginger-en, vagy a Weylandnál találkozzanak-e.
– Te vagy a soros. – Kuncogást hallatott Miranda, s a férfiban egy pillanatra tényleg felmerült a gondolat, hogy ne csak a tolvajnyelven hívja randizni, ám ahogy a jéghideg tekintetbe fúrta a sajátját, elment a kedve az egésztől.
– Oké drágám. Akkor majd hívlak, mikor megyek. Szép legyél nekem és az ajándékodnak. – Ezzel lecsukta a sávot, majd az asztalára dobta a zsákmányát.

Maximillian Church hazatért. Legalábbis ilyesféle gondolatok bántották, amikor elfogadta a megbízást azoktól, akik kikísérletezték őt, a bedöglött izomserkentőkkel és króm csontvázzal ellátott, fájdalomcsillapítóktól függő katonát. Ugyanazoktól, akik annak idején kilövették a Gilgamesht, melyen a családja szolgált, és akiknek a nevét a tetoválása őrizte. Mert a Cerberus nem volt könyörületes az eleve életveszélyes missziókra küldött öngyilkos hajókkal, így teljes magabiztossággal lövették keresztül egy fregatt ágyúival az egykori otthonát, míg ők benne tartózkodtak.
Ennek állított emléket a testére varrt síremlék, és az új hajója neve. Ginger. A gép, ami emlékeztette az egykori kapitányára, az örök Ász-ra, aki narancsvörös hajával és szeplős képével tökéletesen rászolgált a névre. Azt azonban sehogyan sem tudta ide kapcsolni, hogy az Andorath incidens után, miután alaposan megszedte magát, munkát vállaljon azoknak a megbízásából, akik tönkre tették az életét. Márpedig ő pontosan ennek ücsörgött a sűrűjében. S mindezt csupán egy kósza pletyka okán.
Előhívta az omni tool-t a zsákmányolt kézen, majd rövid kutakodás, cifra káromkodás és egy elégedett sóhaj után végre megtalálta rajta amit keresett. Nem tűnt tisztának a kép, pláne nem az állt a fókuszban, amire ő figyelt, ám határozottan kivehetőnek rémlett rajta egy arc. Merel arca. Márpedig, ha a kislány őrmester landolt Ailystown-ban, akkor minden valószínűséggel zajt kelt az éterben, ahogy minden katona, ha kényszerű bújkálásba fog.
A probléma ott kezdődött, hogy a Weyland éppen az olyan bandák bomlasztására bérelte fel, melyben minden jel szerint Béta negyvenharmadik lánya is bőven benne tanyázott. Ehhez pedig egyáltalán nem volt semmi kedve. Megrándult égett arca, amikor arra gondolt, hogy a bomlasztás végével maga a Cerberus fog belovagolni fényes paripákon, és előadni a faszagyereket sárföld lakói előtt, mint megmentő, és új uruk. Ez pedig bántotta, méghozzá jóval több okból, mint amit bevallott magának. Azonban Orkán Kardja nem riad vissza a kihívásoktól, így elhatározta, hogy ha igaz a hír, miszerint Merel ezen a bolygón van, ő biza segít nekik rendet vágni ezen a kurvatanyán. Ám most, tanácstalanná vált a továbbiakat illetően.

Hosszas töprengés előzte meg azt a pillanatot, mikor magára csatolta a fegyvereit, majd a fejébe csapta a sisakját, és útnak indult az árkád felé, melyben minden jel szerint ismerősre bukkanhat. Na persze, ez eléggé egyirányú lesz, hiszen amióta utoljára találkoztak, egy új páncélt öltött magára. A régi a Jackknife falán lógott, mint mementó, és vésztartalék. A mostani viszont kivételesen jó szolgálatot tett neki. Egyrészt a turian fejre hajazó sisakdizájn nem csak összezavaró, de az elülső „T” bevágású vizor miatt sokkal nagyobb látóteret biztosított, és a hátsó tüskékkel is tökéletesen tudott arcokat összetörni, ha lefogták. Nem mellesleg a rákozott páncélzat továbbra is védte a keveset érő irháját, ráadásul úgy alakították ki, hogy kellőképp maga alá csinálhasson mindenki, aki csak látta. Színben nem változott, ám a díszítése sokat módosult.
A jobb alkaron az Orkán Kardja kifejezés virított fehéren, míg a vállán álló joker kártya ezúttal sokkal lazább dizájnnal bírt. Nevezetesen, egy kevés ruhában vigyorgó női alak lett az új udvari bolond. Persze nem maradhatott el az idézet sem, mely ezúttal is a mellkasán foglalta el az őt megillető helyet. Így szólt: „A legyőzhetetlenség rajtunk múlik, a legyőzhetőség viszont az ellenségen.„ Bölcs szavak.
Ekkor lépett az Outpost Alpha 1 árkád gyomrába, minden figyelmével az ismerős arcok után kutatva. Csak legyenek is ott, különben lehet most ölette meg magát a Weyland kezei által.

Dexter-Max

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2016. Aug. 21.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by datthpit on Vas. Jún. 24, 2018 3:36 am

"Madeline"

Esther Roedner főhadnagy igazi tünemény volt, indokolatlanul részletes figyelemmel segítőkész és alapos. Egy dezertőrhöz képest. Az ASR Umbra elsőtiszti pozíciója előtt a birodalmi hírszerzés tagja, ijesztően sok fekete tintával az aktáiban.
Az Andorath admirális körüli incidenst csupán órákkal - vagy mégkevesebbel - követően elkérte az egyik Kodiakot, egy standard nappal később egy korvett méretű FTL-képes civil transzporthajóval tért vissza. Hihető azonosítók utas- és teherhordóként, amennyire egy Canton jellegű kolónia kivizsgál ilyen hajókat. Az ezt követő nagyjából egy hónap alatt apránként, tíz fősnél nem nagyobb csoportokban a szinte teljes legénységet leköltöztette a bolygóra, hol beérkező menekültekként az űrkikötőn át, hol a bolygó takarásában landolva, észrevétlenül csempészve le a felszínre beszivárgókat. Minden turnus kapott még civil ruhákat is, és mindenkinek összevadászta a birodalom által ismert minden aktáját, dokumentumát, tudnivalóját, a minimum megváltoztatandó identitásokért, hogy anonim maradhasson, vagy csak ne vonzzon a kilétével kéretlen figyelmet. Persze a megjegyzéssel, hogy a mindenkinek teljes, új háttér és előélet lenne a legbiztosabb.
Ezután valami fontos dolgára hivatkozva minden nyom nélkül eltűnt a hajójával együtt.

Mint a legénységnek volt egy éve megtapasztalni, Canton volt annyira peremvidék, hogy az ellenőrzés közel se legyen a Citadellához hasonló területeken tapasztalhatóhoz, ezzel az utóbbi évtized során több hasonlóan eltűnni akaró kétes személy otthonává vált. Nem a legtisztább hely volt törvények terén, így kevesebb óvintézkedés is elég lehetett, ha gyanús nem voltál, minek járjanak utána minden részletnek. Az "átlagnál gyanúsabb", pontosabban.

Az Alpha 1 egy igen különös választás volt törzshely gyanánt a Guns 'n' Posies szedett-vedett társasága részéről, bár bizonyos értelemben szinte logikus. A játékplatformok és szimulátorok szórakozás mellett gyakorlóeszköznek se voltak utolsók, az üzemeltető sem bánta a megnövekedett forgalmat, más bandáknak meg eddig eszükbe se jutott, így meg sem kellett küzdeni érte, valamint kevésbé volt puskaporos hordó, ha valami helyi nagyfiú mégis erre tévedt, mint egy kocsma lett volna például. Egyszerűen megfelelően túl furcsa volt az elképzelés. Emellett egész jó extranet hozzáférés is elérhető volt, ami idekint azért nem volt garantált.
Madeline körülpásztázta a játéktermet, ismerős tarkókat keresve, a "lőtéren" látott is néhányat.
-Ki áll nyerésre, kihez álljak be?- támaszkodott neki az egyik mindenirányú futópad körüli derékmagas korlátgyűrűnek, mire az azon belül álló játékos összerezzent, botladozott egy sort, aztán szitkozódva kanyarította le a fejéről, és nyomta Madeline kezébe a virtuális vizort és a mindenkori fegyver fizikailag is létező markolatát.
-Épp most jelentkeztél a helyemre ezt kijavítani.
Be kellett vallja, Tarkovot túlzottan szerette piszkálni. Az egész egy szkanderrel kezdődött. Mégis egyben az egyik kedvence is volt.
Tegeződni nem kellett volna elkezdenie, nem kellett volna egyikükkel sem, de idelent a szükség más szabályokat követelt meg az elvegyüléshez, és túl könnyen belejött a szerepbe. Az iskolában is csak a tanári karral volt magázódás, a "felettes tisztekkel", de ott nem ővelük beszélt a legtöbbet. Túl könnyen átszokott, még ha ez nem is most volt baj. Majd később, ha apránként megváltoztatta már a helyes rendet.
-Ez nem kijavítás- szúrta vissza Tarkov a bámészkodók számára kirakott képernyő felé bökve, ami még mindig az üres vizor várakozó képét mutatta, miközben a meccs haladt tovább, a vörös csapat oldalán egy játékos hiányával. Ezt a szemtelenséget sem lett volna szabad hagynia, hiába volt kiérdemelt. Illetve azt, hogy ilyennek a lehetősége kialakuljon.
De visszazökkent a gondolatmenetből és már készült felvenni a vizort, hogy beszálljon Tarkov helyére, amikor meglátott valamit a szeme sarkából.
-Itt van a gyűrű?- kérdezte tárgyilagos csevegéssel, egy értetlen pillantást nyerve, viszont több további játékos is lelassult vagy megállt a maga padján. A vizorjaikat nem vették még le, de figyeltek.
-A gyűrű- ismételte meg kicsit halkabban, mire Tarkov is kapcsolt. -Ne nézz oda túl feltűnően, ha észrevesz, oda a meglepi.
Madeline elképzelte, hogy egy hipotetikus barátnőről van szó, ezzel segítve magának riadó helyett baráti cinkostársra fogni a mondat hangsúlyát, de közben fejben lejátszotta, hol van a táskájában elrejtve az összecsukott Carnifex, és mi a leggyorsabb útvonal, aminek a végén élesítve a kezében van. Az övére fűzve aktív volt egy diszkrét, rejtett pajzsmodul, Ailystownban nem mászkált anélkül, de ekkora verzió nem bírt túl sok találatot.
A "gyűrű" bizonyos Nibelunghoz tartozott, Frayline-ék biztonsági cégéhez, és bármi olyan tevékenységre utalt, amihez jól jönne a cég egy-két ügynöke. Az ailystown-i birodalmi menekültek társaságában időnként megjelentek egy különös ékszerrajongás jelei. Jó esetben nem követte végül lövöldözés, de sajnos nem mindig volt jó eset.
Az Outpost Alpha 1 látogatói viszont általában nem viseltek teljes erőpáncélt vagy épp kardot az oldalukon.
Az egész külvárosban nem sokan viseltek teljes erőpáncélt, legtöbbször ez bandák jobb pozíciójú verőlegényeinek, behajtóinak és főnökeinek volt kiváltsága.
avatar
datthpit

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2016. Aug. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by Dexter-Max on Szomb. Jún. 30, 2018 11:29 pm

Max

Ha választhatott volna, hogy ezer évig etetik a szerveit varjakkal, miközben mesterségesen életben tartják, hogy végig érezze az egészet, és még a fájdalomcsillapítóit is elfelejtik, vagy besétál tökig armorban egy feltehetőleg banda törzshelyre, nagyon komoly gondolkodást igényelt volna, hogy dűlőre jusson. Egyfelől azért, mert az első opciót nehezére esett elképzelni, de sejtette a dologban rejlő kellemetlenséget, ámbátor a másodikból következhetett az előbbi. Szörnyű gondolatok, tetőtől talpig páncélozott korzózás, M6D és kard az oldalon, minden jel szerint Max dolgozott, amit a barátai nagyon jól tudtak róla. Illetve tudtak volna, ha elmeséli nekik, vagy élnének még egyáltalán. De talán még akadhat pár ismerős arc, akinek egy komolyabb italozás alkalmával elmondhatja, mielőtt roppant drámaian fejbe lövik. Na persze, nem véletlen ragadt meg rajta a paranoia, s talán éppen ezért látott bele minden munkaadója egy olyan mérhetetlen profizmust, amelyre aligha szolgált rá.
Kereste az ismerős arcokat, mint mikor kiskutya tér haza, reménykedve abban, hogy a gazdi még nem költözött el. Azután a lőtér felé indult, s nagyon komoly előnyben érezte magát, amiért sisakot viselt, ezáltal senki nem láthatta a széles vigyort a fején. Viszont pontosan tudta, hogy nem lőheti le a poént, s nem tehet egyértelmű mozdulatokat. Pontosan úgy kellett kinéznie, mint a paranoid zsoldos, akinek kedve szottyant a játékteremben elütni az idejét. Minthogy komoly halálfélelemmel és üldözési mániával küzdött, elképzelhető volt bármilyen kameraképen, hogy Maximillien Church a Gilgamesh egykori Joker kártyája, az örök „ajándékcsomag”, – minthogy gyakorta került erősítésként bevetésre, – a stoppos és random űrszemét, teljes menetfelszerelésben megy el még vacsorának valót vásárolni is. Így tehát a látvány maradéktalan lehetett. Már csak arra volt szüksége, hogy valamiképp felhívja magára a figyelmet, méghozzá diszkréten. Lehetetlen küldetésnek tűnt, ám aztán talált egy játékot, amely kapóra jött számára. Fogalma sem volt, hogyan kell játszani, sem azt, hogy pontosan mit is csinál, de a név miatt megérte néhány kreditet beleölni a mutatványba.
Az Rampaging Asari névre hallgató meglehetősen régimódi masina egészen könnyűnek mutatkozott a kezei között, s amint a virtuális karakterrel belefogott a múlt évszázadot idéző szórakozásba, alaposan elgondolkodott azon, hogy vajon mit művelhetett itt a kis kékség amiért ekkora kultusz övezi. A város névadójaként nagyon nehezen tudta elképzelni, hogy a játékgép nem pont Ailys-re utal. Elvégre mi más lehetett volna egy olyan szerkezet, amelyben a kezére húzott kontrollerekkel, egy sínen végigvezetett úton kellett a magas pontszámok reményében összezúzni a Cerberus katonáit? Alighanem Max elvadultabb álmaiban képzelhetett el csak effélét. Mármint milyen épeszű emberi lény vágyik arra, hogy egy asari feszes bőrébe bújva öldökölje a Weylandot? Ez a felállás azonban csak kedvezett neki, hisz ahogy csapkodott, egyre magasabbra lőtte a képernyő felső sarkában pörgő számlálót, amelynek három pozitív tulajdonsága volt. Az egyik, hogy végre picit átélhette a biotikusok életét, ahogy a különleges mozdulatokat bedobva összerántotta az ellenséget, majd egy újabbal a fejükre ugrott, s azzal a lendülettel zúzta be mindegyik agyát a padlón. Ezen felül büntetlenül parádézhatott, egyszersmind ölhette azokat akik megérdemelték volna már igen-igen régen. Harmadszor pedig a magasra felcsapott pontok felhívhatták a figyelmet rá, s talán nem kell megközelítenie a szeme sarkából már megpillantott Tarkovot.

Dexter-Max

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2016. Aug. 21.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by datthpit on Vas. Júl. 15, 2018 5:56 pm

"Madeline"

-A kék kardigánban. Nyugi, menni fog ez. Tudodmit? Megkérdezem tőle az időt, feltartom kicsit, és majd jelzek, ha jöhet a virág meg a pezsgő.
Halkan beszélt, még mindig a legjobb eset az volt, ha nem hallják mások, fedősztori ide vagy oda, de végülis a fedősztoriba is teljesen belefért a sugdolózás. Tarkov nem osztotta a lelkesedést az imprószínházért, amiben kéretlenül rásóztak egy főszerepet, de még ez is elment lámpalázként. De a lapot vette, öt további jelenlévővel egyetemben, akik ki ugyan nem szálltak a játékból, de az addigi pörgős akcióhoz képest szokatlanul, lassú, óvatos léptekkel fürkészték egymást a képernyőkön túl. A fülük a játékon kívülre figyelt.
Kapóra jött a hangos, mozgalmas játékkonzol is, amit a páncélos idegen választott magának végül, groteszk összképet adva, ahogy állig vasban csápolt a képernyője előtt. Madeline annyival könnyebben tudott diszkréten odasettenkedni egy egész elismerésre méltó kombó alatt, ami le kellett kösse a játékos figyelmét ahhoz, hogy összehozhassa. Ismerte Madeline a játékot, ütött el vele időt néha. Teljesen helyi fejlesztés, a kézzel festett, láthatóan házilag barkácsolt, nem gyári burkolat elárulhatta a beavatott szemeknek, ez Ailystown büszke terméke volt. A belvárosban az utóbbi évben ki is dobták volna a létesítményből, tekintve, hogy titkolatlanul a Weyland-Cerberus embereit kellett aprítani a játékban, ugyanazét a vállalatét, aki a közelmúltban szinte a teljes belvárost felvásárolta, vagy ténylegesen, vagy minimum de facto. Ezelőtt a kolónia hajnalán volt még a legismertebb a nevük, amikoris a minimálbérmunkások számára ők voltak a nagy gonosz vállalat. A helyi kedvenc asari ekkortájt juttatott egy nagyobb készpénzösszegett vitatott módon a pórnép kezébe, ezzel vált helyi hőssé, és ezt az időt idézte a játékkonzol.
De Madeline valami mást is ismerősnek talált.
Egy nagyobb zsebkés volt az egyetlen könnyen elérhető fegyvere, de megfigyelte, a páncélos alaknál mi van, és mivel az valószínűleg nem számít egy kamaszlányét meghaladó fizikai erőre, hogy vehető el és fordítható ellene pár mozdulatban.
Kard és M6D. Kifejezetten ismerős kard és Misriah M6D, de hiba lenne egyelőre kizárni az ízlésbeni véletlen egybeesést két lehetséges zsoldos között, Madeline-nek mégis jó előérzete volt a helyzet kapcsán.
Ha meg téved, a pajzsa és a kifigyelt lépéselőnye nyernek neki csak pont annyi időt, hogy a "lőtér"nél figyelő barátai is akcióba lendüljenek. Bár kár lenne a helyért, egy nem virtuális lövöldözés valószínűleg nem férne bele a tulaj vendégszeretetébe már.
Megvárta egy újabb kombó végét, mielőtt megszólította az egyelőre ismeretlen játékost.
-Szép! Ha nem nehezítenéd a dolgod ennyi páncéllal, már a ranglistán járnál.
Pár méterrel odébb egy Tarkov titkon kicsit együttérzett a játék közben megszólítottságban való sorstársával.
avatar
datthpit

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2016. Aug. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by Dexter-Max on Szomb. Júl. 21, 2018 6:05 pm

Max

Lassan, de teljes magabiztossággal kezdte beleélni magát a játékba. Ezt onnan lehetett tudni, hogy egyre inkább ritmusra mozog, s ami még fontosabb, kezdte felismerni a kombókat. Szemkápráztató látvány lehetett mindenki számára, aki a furcsaságok kedvelője volt, elvégre teljes páncélban hadonászott. Úgy festhetett, mint egy felnőtt bőrbe bújt tini, aki túl sokat töltött a játékokkal és úgy gondolja, hogy a páncélja van akkora coolság, amit mindenhova hordania KELL. Ha nem is minden részletében, de javában megfelelt a valóságnak az elképzelés is. Minek tagadta volna, hogy amit elvettek tőle gyerekkor terén, arra bőven rászokott a harctéren meg a stoppolás közepette. Bár dolgozni kellett még az egysorosain, hogy akciófigurát gyártsanak belőle a lurkóknak.
Ahogy azonban biotikusként csápolt, úgy érezte maga a tökéletesség, akkor is, ha pontosan tudta, hogy ennél jóval magasabbra is fellőhette volna a pontokat, ha kissé forrófejűbbre veszi a figurát, ő viszont rettenetesen utált sebződni, így ahogy a csatatéren is vigyázott magára, itt is közelített ahhoz a státuszhoz, melyet a köznyelv „No DMG run”-ként aposztrofál. Mit is mondhatott volna? Látszott rajta, hogy most kiéli minden vágyát kettőt leszámítva. De belefért még ez is. Aztán megpillantotta a T bevágás egyik sarkában az ismerős Tarkovot, majd az agyába hasított a hang a másik irányból.
– Ha nem nehezíteném a dolgom ennyi páncéllal, a kölyköknek később nem lenne esélyük rekordot dönteni. – Dobta vissza, méghozzá anélkül, hogy egy percre is elfordult volna a figyelme a géptől. Aztán lassan elérkezett a pálya vége, ahol végre lefejtette magáról a kontrollereket, mielőtt hátra fordult volna. Be kellett vallania: mérhetetlen öröm, meg egy széles vigyor futott végig az arcán, amint megpillantotta Merelt, amiért megint hasznossá vált a fején a sisak. Ha nem tartott volna attól, hogy a Cerb lekeresi minden kis szaros melléképület kameraképét is, most magabiztosan megölelte volna, ami két kérdést indított el abban a kergült agyában.
Egy. Vajon mikor kezdett el annyira magányos lenni, hogy az Umbra őrkapitányát, Béta negyvenharmadik lányát, képes lett volna keblére ölelni, mint valami régi jó barátot az évek távlatát átívelve? Borzalmasan kínozta a kíváncsiság.
Kettő. Mihez is kezdjen most, hogy itt áll szemben a civilbe öltözött Virágszállal, anélkül hogy a Weyland csak egy cseppet is megsejtse, mit is művel éppen az Outpostban.
Ezek voltak azok a pillanatok, melyeknél lényegesen könnyebben kezelt egy erőd börtönéből való kijutást is. Negyvenes pulzussal korzózik ki egy olyan helyről, ha páncél és fegyver nélkül kell átverekednie magát egy hadseregen. Mert egyébként minek izguljon, ugye? De ilyen esetekben a vér olyan területre kezdett tolódni, amely keveset kopott az évek során. Az agyába.
Így eshetett meg, hogy valami nagyon furcsa mód próbálta kifejezni magát.
– Akarsz vele tenni egy kört tökmag? Versenyezzünk. Ha megdöntöd a rekordom, akkor dobok le a páncélból, míg megdönthetetlenné válok, vagy meztelen nem leszek? Mit mondasz? Ha nyerek fizeted a játékot. – Ezzel feldobta a labdát, de hogy érthető legyen a színjátéka, megemelte cseppet a karját, mintha csak ellenőrizné a páncélja illesztését, de valójában üzent valamit a lánynak. Az pedig lényegre törő, egyszerű és kivételesen könnyen befogadható volt. Azt a karját emelte fel, melyre felfestette a feliratot: Orkán Kardja. Könnyen olvasható pozícióban tartotta, megmozgatta a kezét, aztán babrált a páncél darabjaival egy pillanatig, mielőtt visszaejtette a kezét maga mellé. Ha ebből nem ért, hát semmiből sem fog.

Dexter-Max

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2016. Aug. 21.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by datthpit on Vas. Júl. 22, 2018 3:34 pm

"Madeline"

-Figyelmes.- Ennyit el kellett ismernie, főleg hogyha tényleg ez volt az ok a férfi választott öltözete mögött. Ami persze szinte kizárt volt.
-Meg közben odébbijeszti a kölyköket, hogy ne merjenek pimaszkodni a pontszámok kapcsán?- pimaszkodott Madeline a pontszámok kapcsán. -Tudod, kicsit figyelemfelkeltő több páncélban sasszézni be ide, mint a teljes kerületi rendőrörsnek van.
Nem volt benne biztos, hogy erre a legjobb ötlet-e felhívni egy talán a helyi körülményekben még járatlan zsoldos figyelmét, de egyre magabiztosabban gondolta úgy, hogy nem véletlen olyan ismerős az alak. Azt persze már semmiképp nem emlegette, hogy a kerületi rendőrségnél felszereltebb volt a legtöbb banda, például a környék legjelentősebb hatalmaként a Mudders. Vagy épp a Nibelung, ahol nem csak mind a tíz "biztonsági vállalkozó"nak volt valahol egy teljes, katonai minőségű egyedi egyen erőpáncélja és fegyverzete, hanem egy rejtett, őrzött pincében többekközt hatvan további ugyanilyen is várta a bevetését, valamint a Guns 'n' Posies hatvan további tagja szintén nem mindenhonnan összemenekült civil volt, hanem képzett katona inkognitóban. Pluszminusz egyéb specialisták. De az ilyesmiről az átlag ailystowninak nem is kell tudnia.
Kapóra jött ellenben a játékgép várakozóképernyője Madeline gyanújának továbbfürkészésére, ahol a címszereplő asari gyilkos tekintettel méregette a mindenkori játékost vele szemben, jelenleg a kék "kardigán"ba öltözött illetőt.
-Egész jól eltalálták, nem?- bökött a kép felé. -Egész jól tükrözi a lényegét.
A helyiek ismerhetik a folklórjukból, milyen kéne legyen, egy külsős, mondjuk egy utazó zsoldos azt se tudná, miről van szó, de ha a lány megérzése helyes volt, ők mindketten személyesen ismerték a figurát. Ha ez így volt, és a férfi is vette a lapot, ezzel visszaigazolhatta a gyanút úgy is, ha ő is inkognitót akart tartani.
Jó kérdés volt, hogy miért, és mi járatban volt pont itt ezen esetben.
De a férfinek is volt ajánlata, talán szintén hasonló kimondatlan céllal.
-Ez ugye nem csajozós szöveg volt? Működik bárkinél? De ha mégnagyobb feltűnést akarsz magadból csinálni, én benne vagyok- vigyorgott a kifejezéstelen sisakra. -Hívjak közönséget is?
A férfi eközben babrált valamit a karján a páncéllal, és ha nem a zárkapcsokat akarta jól megmutatni Madeline-nek, akkor az "Orkán Kardja" feliratot. Ami az egyre valószínűtlenebb véletlen egybeesést leszámítva az az Orkán Kardja lehetett csak, amit pont ő mondott pár éve bizonyos valakire.
-Elég ...érdekes név- tett rá megjegyzést ehelyett kissé kötekedve, de cinkos vigyorral, elvégre igazából magának szólt be most. -Van normális is? Apropó: Madeline Frayline, de hallgatok a Mads-re is, az rövidebb.
Ha már a nevekről esett szó úgyis, bemutatkozott, kezet nyújtva a férfi felé, mielőtt a kontrollerkesztyűket felvenné. Ha barát, biztosabb, ha nem olyan néven szólítja meg, ami itt nem kéne, hogy létezzen.
avatar
datthpit

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2016. Aug. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by Dexter-Max on Vas. Szept. 02, 2018 1:08 pm

Max

Az, hogy épp Merel szólította meg, nem volt meglepetés, de valahogy képtelen volt napirendre térni afelett, hogy mennyire civilnek tűnt Virágszál őrmester. Persze a páncél, meg a puska mindenkin változtat, de ezt mégis nevetségesnek tartotta. Igaz, neki sosem lenne erre lehetősége, már csak az égett feje miatt sem, meg amiatt, hogy gyerekkora óta súlyos szociopátiával vádolják különböző orvosok. Ha két napot normális, hétköznapi emberként kellene töltenie, valószínűleg felakasztaná magát. Cserébe jól érezte magát így.
Amikor aztán megjött a megjegyzés a kis kékséget illetően, hát voltak fenntartásai.
– Meh. Nem ráncolja az orrát, mikor idegbajos. Pedig az jellegzetes. – Ha ez nem volt a lánynak egy jókora neon tábla, hogy „igen, én vagyok az” akkor majd a felirat a karján, amire persze meg is kapja a beszólást. Imádja, az önkritika ezen formáját, úgyhogy még mindig nem vette le a sisakját, mert ritka rusnya látvány a mosolya. Legalábbis ijesztő. Na nem mintha Merelre ez hatással lehetne. – Normális? Egy darab sem. De a legtöbben Max-nak hívnak, vagy ezen a néven, amit egy jó barátomtól kaptam. Szóval elvagyok vele. – Megragadta a felé nyújtott kezet. – Egy élmény veled találkozni Mads. Ami pedig a csajozós szöveget illeti, nem, nem az. De örülök, hogy úgy véled annyira elkeseredett vagyok, hogy egy gimnazistánál bepróbálkozok. Viszont volt már amikor bejött. Egyszer. De az egy nagyon elmeháborodott csaj volt. Mint majd mindenki a Weylandnál. – Ezzel átadta a kesztyűket, majd körbe pillantott. – Közönség meg majd jön magától. – Imádta az ilyen szitukat. Mikor mindketten pontosan tudták, hogy nem adhatják ki a másikat, vagy egymást senkinek, aki megölheti őket a puszta kilétükért. Cserébe annyira szabadon beszélgethettek, hogy az valami fájdalmas. Max ilyenkor bátran szidta a jelenlegi munkaadóit, hisz minek játszaná el a zélótát, mikor az emberek így beszélnek a Cerberusról egymás közt? Tökéletes alibi volt a szabadszájúság, ami melengette a kis szívét.

Dexter-Max

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2016. Aug. 21.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by datthpit on Szomb. Okt. 13, 2018 11:58 pm

"Madeline"

-Nézd el nekik, ők vagy húsz év távlatából csinálták meg.
Futhattak még számtalan redundáns kört egymás beazonosításásra - illetve Maxéra, csak ő nem vállalta az arcát itt, Madeline a néven kívül csak hajhossz terén változott. Névleg, hagyta nőni, amióta idelent volt Ailystownban, főként a tarkója tövében addig elég látható neural link külső modul eltakarására.
De a bemutatkozás úgyis eloszlatott minden, addigra elhanyagolható kételyt.
-Naugye! A Weylandnál?- A diadalmas vigyor gyorsan fordult komoly vonásokba, szemei magyarázatot váró gyanakvásba szűkültek. Egy pillanatra, csak hogy az üzenet átérjen a zsoldoshoz, aztán egy szinte vállvonással folytatta a kesztyű felhúzását.
Nem nagyon kellett titkolnia az ebből eredeő aggodalmat, a tekintet mögött pörgő gondolatok nem látszottak kamerákon, a megacorp pedig a kolónia három évtizedes fennállása alatt három évtizede volt a rezidens mumus. Főként az elsőben a háromból, amikor a kis, frissen terraformált sárfarmok még egyetlen ellátója volt bármilyen termékek és minden - elég alacsony - munkabér terén, a gonosz, pénzéhes, szidható főnök, valamint az utóbbi bő év során, amikoris ütemesen visszatért a történelmi anekdoták világából az ijesztő valóságba a közigazgatás és belváros alig titkolt, szinte szó szerint felvásárlásával. Ők döntöttek például úgy, hogy bár van vakcinájuk a sárinfluenzára, ide nem hoznak ki belőle, és máris megvan minden gyanakvó pillantás mgyarázata, ha rákérdezne bárki, erre csak egyetértően bólogatni tudna.
-Amúgy hidd el, még azzal se lennél túl furcsa errefelé.
Ezzel a képernyő felé fordult, megnézte a megdöntendő pontszámot mégegyszer, és felidézve néhány alkalomnyi tapasztalatát a játékgépről, elindította a pályát.
Nem tervezte itt részletezni, a zsoldos képzeletére hagyta, mi is lenne errefelé furcsa, de gyanította, hogy az egykor az Umbrára felkéreckedő Maximilian Church szeretne még Merel-B043al is beszélni Mads Frayline helyett, és neki is gyűltek komolyabb jellegű kérdései a stoppos zsoldos felé, mint amit itt feltehetett.
Mert egy ilyesmi furcsaság volt például, hogy nem Mads volt az egyetlen augment az osztályában - bár csak róla volt köztudott, legalábbis pletyka-elmélet formájában. Luna Nen túl csöndes és visszahúzódó volt, hogy túl sokminden kiderüljön róla a nagytöbbség felé.
De az a beszélgetés még a jövő zenéje volt, ha bármi, Madsnek meg volt addig egy ingyen játéka, ha fenn tudta tartani a pontelőnyt. Örült, hogy elég volt pont csak annyival, hogy már egyértelműen előny legyen, mert annyira azért ő se volt profi ezzel a géppel.
avatar
datthpit

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2016. Aug. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.