Űropera: Ailystown

Go down

Űropera: Ailystown

Témanyitás by datthpit on Szomb. Május 26, 2018 3:12 pm

"Madeline"

Madeline Frayline egy egyszerű, hétköznapi gimnazista volt. De tényleg. A legemlítésreméltóbb dolog az volt vele kapcsolatban, hogy ő volt az új lány a Canton kolónia Ailystown néven elhíresült, bár inkább hírhedt külvárosi kerületében lévő, birodalmi üzemeltetésű gimnázium egyik tizenegyedikes osztályában. Önmagában ez sem volt hallatlan, a tanév elején szinte minden osztályba érkezett legalább egy-két új diák, az egy nagyvárosból álló ipari kolónia lakossága is megugrott többszáz fővel.
Ugyanis egy szűk éve indult eseménysorozat eredményeként a Moriusi Egyesített Birodalom darabokra szakadt. A sokak körében népszerű, másik sokak körében visszás vagy hírhedt Andorath admirálissal kezdődött minden, pontosabban amikor egy turian járőrhajó felfedezte a Serpent nebula rejtekében épülő gigantikus csatahajót, Andorath személyes projektjét: a leendő Emperort. Említésreméltó apró kis nüansznyi részlet, hogy ez történetesen a Citadella felségterületén történt, nem a Birodalomén, valamint hogy a MEB-turian viszony soha nem volt felhőtlen, ellenben gyakran feszült, az incidens egy ütközetben végződött a félkész óriás és a Citadella védelmi flottája között, aminek az eredményeként Andorath máig ismeretlen helyszínre menekült a még épp mozgásképes, romokban álló hajójával.
Ezt az ügy kivizsgálása követte, amit az egész birodalmat behálózó szervezett bűnözés felfedezése, amit az ennek felszámolására tett kísérlet. A kísérlet inkább volt nevezhető hadjáratnak, Hackett és Arnt'il admirálisok vezetésével, de a legnagyobb eredménye csupán az lett, a Birodalom szíve felé haladva egyre több és nagyobb ellenállásba ütközött, végül egész világok szakadtak ki a Birodalomból. Mára egymással háborúban vagy hidegháborúban álló nagyhatalmak, szabadúszó kalózflották és újonnan emelkedett kiskirályok uralma alá hajtott kolóniák teszik ki azt az űrt, ami egykor a MEB volt.
A legbiztonságosabbá a legkülső határvidékek fiatal, kifejletlen iparkolóniái váltak, a kis stratégiai és hatalomjátszmai fontosságukkal népszerű célállomássá a birodalmi területekből menekülni kívánó civilek számára.

Canton is egy ilyen kolónia volt, és Madeline is egy ilyen menekült. Szóltak még róla légbőlkapottabb pletykák, mint például amivel sokan egyetértenek, akik játszottak a vele ellenkező csapat oldalán griflabdát, miszerint augment, talán genetikailag módosított gyerek, mert apuci tökéletesebb kislányt akart, mint emberileg lehet. Nem nagy logikai ugrás, miután apuci történetesen sérülés okán leszerelt veterán. Vagy hogy Madeline szimpatizánsa, esetleg tagja is valamelyik bandának, akik a külvárost azóta uralmuk alatt tartják, hogy Canton kis sárfarmból nagyvárossá nőtte ki magát a három évtizedes fennállása során.
Persze semmi légbőlkapott, mint hogy nem csak augment, de szuperkatona program tagja lenne, hatéves korától képezve mindenféle hadviselés terén, olyan erőpáncélokhoz szabva, amit egyszerű halandó viselni se tudna, netán olyasmi sületlenség, hogy mindezt a Föld-központú emberiség végezte volna rajta, akiktől a MEB népe jó három évszázaddal ezelőtt vált külön, hogy néhány távoli csillagrendszert kolonizáljon, amikből a Birodalom magja lett. Ez azért már tényleg irreális lenne. Vagy hogy nem is civil menekült, hanem Andorath admirális egy tulajdonképpen black ops kutatóhajójának a figyelem elől lapuló legénységének tagja, Canton körülbelül száz másik frissen érkezett lakójával egyetemben. Esetleg hogy a Madeline Frayline álnevet egy az admirális által személyesen bejegyzett, bár ennél kevésbé valódi "Ms. Mademoiselle Fraulein kisasszony" névből alkotta, főként hasraütés útján. Hallatlanabbnál hallatlanabb valószínűtlen lehetőségek.

Madeline a vállára kanyarította a táskáját, majd a fülére egy headset-et. Omnitool-ja nem volt, idekint meg csak a legegyszerűbb, olcsó tömegtermékek voltak elérhetőek igazán. Egy kéznyi plexilap, hogy legyen fogása, egy holovetítő kijelzőnek, ami képernyővé teszi, egy adóvevő, nagyjából ennyi volt egy telefon, és a hívást erről kellett indítania, nem ilyen esetlen rendszerekhez volt szokva pedig. De idekint, Cantonon be kellett érni kompromisszumokkal.
-Bajuusz! Érdekes intelt hallottam a sulidokinál. A belvárosban állítólag már vagy egy hete van védőoltás a sárinfluenzára, de több segélyszolgálat is visszautasította a kéréseket, hogy hozzanak a külvárosi kerületekbe is. Ebbe érdemes lehet belenézni.
A "sárinfluenza" egyszerű szezonális járvány volt, egyetlen köze a sárhoz pedig hagyomány. Canton nyersanyagai tökéletesek voltak kerámiaiparhoz, a kezdeti terraformálása óta jellegzetessége volt az agyagkitermeléshez létrehozott sekély mesterséges tavak tömkelege, amit a helyiek gyakran "sárfarm"nak hívtak. Az ezekhez közeli külvárosi kerületek, mint Ailystown, büszke cinizmussal ragasztották minden negatívra a sár szót, legújabban a mostani járványt illetve ezzel a szokással.
A ma megtudott információ is két okból keltette fel Madeline figyelmét. Az egyik a sárinfluenza azon sajátossága volt, hogy néhány, egy százalék alatti betegére nagyon súlyosan csapott le, szinte elkerülhetetlenül komoly orvosi figyelmet igényelve, főleg gyerekek és idősek esetében. Bőven elég, hogy nagyon sokan félni kezdjenek a betegségtől, és keressék a védőoltás lehetőségét.
A másik tényező kötött össze mindent. Az utóbbi fél év során ugyanis a rendőri aktivitás megnövekedett, és elkezdte ellenőrízni minden olyan kerület határait, ahol elég hatalma volt ehhez.
Ez alól a bandák uralta külvárosi kerületek voltak a kivétel, mint Ailystown.
-Benézek a törzshelyünkre. Te hallottál bármi új hírt?
Még mindig nem egészen szokott hozzá ehhez a tegeződéshez, jól ment már, de a beidegződései még ellenkeztek. Beszélgetés közben elindult egy játékterem felé, ami az utóbbi évben a Guns 'n' Posies gyakori gyülekezőhelyévé vált.
A Guns 'n' Posies Ailystown legújabb bandája volt, nagyrészt a birodalomszakadás a környéken kikötött menekültjeiből verődött össze, egy Madeline apja által vezetett kis privát biztonsági cég köré. Még nevük se volt, hacsak nem Madeline-t kérdezte bárki, ő viszont annál lelkesebben használta a nevet a lassan száz főt számláló társaságra. Még le is bontotta, a cég volt a Guns, az ő mintájukra, főleg a bandák uralta környezetbeni önvédelemre összeverődött lakosok a Posies.
-Annál nincs újabb, amit tudunk már egy hete, notórius alakok tűnnek el és halnak meg több bandában is. A legutóbbi egy Mudders behajtó volt, hiányzó karral találták meg beszámolók szerint. Minket még nem ért támadás.
-Mit gondolsz, fenyeget a veszélye?
-Nem akarok vészmadár lenni, de lehet. Korábban nagyrészt alacsonyabb rangú tagok sérültek összetűzésekben, ez most valami más.
avatar
datthpit

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2016. Aug. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Űropera: Ailystown

Témanyitás by Dexter-Max Yesterday at 12:26 am

Max

Úgy lóbálta a kezét, mintha csupán színházból térne haza. Még fütyült is hozzá, ahogy belépett a gondosan elrejtett Ginger ajtaján. Éppen annyira volt szem előtt, mint megannyi másik hajó, mely a Cantonon tanyázott, ilyen vagy olyan indokok miatt. A kékbe burkolt figura otthonosan mozgott már a nyílt téren rejtőzés szépségeiben, ezért jó kedélyűen dobta az ágyára fekete táskáját, mely leginkább fegyverek tárolására lehetett alkalmas, ám most egészen más célt szolgált. Olyasmire, aminek köze lehetett a karhoz, mellyel úgy körözött maga mellett, mintha valami bot lenne csupán.
A keze volt ugyan, de nem az, ami a vállából nőtt ki, hanem amit épp az imént zsákmányolt egy vészesen sok vért vesztett, elhalálozásra fokozottan alkalmas egyéntől. Neki már úgysem kellhet, ám a megváltást jelentheti a random űrszemét számára. Ez ugyanis egy Mudders behajtó keze volt, abból is egy omni-tool forgató kéz, s volt egy olyan érzése, hogy technológiai tudásának teljes hiányában, nem igen fogja tudni feltörni. Meg aztán sosem tudni, mikor van dns zár egy ilyen kütyün. Ha meg mégsem kell, hát jó lesz majd másra.
Ezekkel a gondolatokkal vágott neki a gép belsejébe való szambázásnak, és miután átpislantott az elöl dokkolt Jackknife fedélzetére átsasszézott a két lépéssel odébb nyíló kabinba, s míg nyitott egy csatornát a munkaadója felé, levetette a sisakját.
– Szia kicsim! Hogy megy a meló? – Bájos csevegésbe fogott a túloldalt megjelenő női arc felé. A harmincas nő, penge orrával, és szűk szemeivel úgy tekintett rá, mint aki legszívesebben golyót repítene a fejébe, ám a hangja egészen mást sugallt. Már-már kedves volt.
– Szia édesem! Nem túl jól, nem sok jó hír jött ma. – A színjáték pontosan úgy ment, ahogyan azt korábban begyakorolták, és bár a nő mindannyiszor beígérte személyes találkozóikon, hogy megöli, a rendszer működött. Éppen olyanoknak tűntek a hallgatózó fülek számára, mint egy Weyland irodista és a szeretője. Egyik sem volt teljesen igaz. Hiszen az irodista jóval magasabb pozícióban mozgott, mint azt a vörös hajú szerető el merte képzelni, de persze ő is csak egy zsoldos volt.
– Miranda drágám, akkor én vagyok ma a te megmentőd. Nézd mit kapsz tőlem. – Ezzel a képernyőbe integetett a hazahozott karral, s bár látta az, – egyébként Miranda Utan névre hallgató, – nő fintorát, a hang ezúttal sem remegett meg.
– Jujj de gyönyörű édesem! Én kapom? – A szőke Utan tett róla, hogy az igazi profik se legyenek tudják meglesni a képanyagot kettejük közt, így bátran fintorgott, s még nagyobb odaadással küldte kézjelek formájában a pokolra a zsoldost.
– Te bizony. Este felmegyek hozzád, és odaadom. Te főzöl ma, vagy én? – Bármily hihetetlennek is tűnik, az egymásnak felállított nyelvezetükön, éppen azt beszélték meg, hogy a Ginger-en, vagy a Weylandnál találkozzanak-e.
– Te vagy a soros. – Kuncogást hallatott Miranda, s a férfiban egy pillanatra tényleg felmerült a gondolat, hogy ne csak a tolvajnyelven hívja randizni, ám ahogy a jéghideg tekintetbe fúrta a sajátját, elment a kedve az egésztől.
– Oké drágám. Akkor majd hívlak, mikor megyek. Szép legyél nekem és az ajándékodnak. – Ezzel lecsukta a sávot, majd az asztalára dobta a zsákmányát.

Maximillian Church hazatért. Legalábbis ilyesféle gondolatok bántották, amikor elfogadta a megbízást azoktól, akik kikísérletezték őt, a bedöglött izomserkentőkkel és króm csontvázzal ellátott, fájdalomcsillapítóktól függő katonát. Ugyanazoktól, akik annak idején kilövették a Gilgamesht, melyen a családja szolgált, és akiknek a nevét a tetoválása őrizte. Mert a Cerberus nem volt könyörületes az eleve életveszélyes missziókra küldött öngyilkos hajókkal, így teljes magabiztossággal lövették keresztül egy fregatt ágyúival az egykori otthonát, míg ők benne tartózkodtak.
Ennek állított emléket a testére varrt síremlék, és az új hajója neve. Ginger. A gép, ami emlékeztette az egykori kapitányára, az örök Ász-ra, aki narancsvörös hajával és szeplős képével tökéletesen rászolgált a névre. Azt azonban sehogyan sem tudta ide kapcsolni, hogy az Andorath incidens után, miután alaposan megszedte magát, munkát vállaljon azoknak a megbízásából, akik tönkre tették az életét. Márpedig ő pontosan ennek ücsörgött a sűrűjében. S mindezt csupán egy kósza pletyka okán.
Előhívta az omni tool-t a zsákmányolt kézen, majd rövid kutakodás, cifra káromkodás és egy elégedett sóhaj után végre megtalálta rajta amit keresett. Nem tűnt tisztának a kép, pláne nem az állt a fókuszban, amire ő figyelt, ám határozottan kivehetőnek rémlett rajta egy arc. Merel arca. Márpedig, ha a kislány őrmester landolt Ailystown-ban, akkor minden valószínűséggel zajt kelt az éterben, ahogy minden katona, ha kényszerű bújkálásba fog.
A probléma ott kezdődött, hogy a Weyland éppen az olyan bandák bomlasztására bérelte fel, melyben minden jel szerint Béta negyvenharmadik lánya is bőven benne tanyázott. Ehhez pedig egyáltalán nem volt semmi kedve. Megrándult égett arca, amikor arra gondolt, hogy a bomlasztás végével maga a Cerberus fog belovagolni fényes paripákon, és előadni a faszagyereket sárföld lakói előtt, mint megmentő, és új uruk. Ez pedig bántotta, méghozzá jóval több okból, mint amit bevallott magának. Azonban Orkán Kardja nem riad vissza a kihívásoktól, így elhatározta, hogy ha igaz a hír, miszerint Merel ezen a bolygón van, ő biza segít nekik rendet vágni ezen a kurvatanyán. Ám most, tanácstalanná vált a továbbiakat illetően.

Hosszas töprengés előzte meg azt a pillanatot, mikor magára csatolta a fegyvereit, majd a fejébe csapta a sisakját, és útnak indult az árkád felé, melyben minden jel szerint ismerősre bukkanhat. Na persze, ez eléggé egyirányú lesz, hiszen amióta utoljára találkoztak, egy új páncélt öltött magára. A régi a Jackknife falán lógott, mint mementó, és vésztartalék. A mostani viszont kivételesen jó szolgálatot tett neki. Egyrészt a turian fejre hajazó sisakdizájn nem csak összezavaró, de az elülső „T” bevágású vizor miatt sokkal nagyobb látóteret biztosított, és a hátsó tüskékkel is tökéletesen tudott arcokat összetörni, ha lefogták. Nem mellesleg a rákozott páncélzat továbbra is védte a keveset érő irháját, ráadásul úgy alakították ki, hogy kellőképp maga alá csinálhasson mindenki, aki csak látta. Színben nem változott, ám a díszítése sokat módosult.
A jobb alkaron az Orkán Kardja kifejezés virított fehéren, míg a vállán álló joker kártya ezúttal sokkal lazább dizájnnal bírt. Nevezetesen, egy kevés ruhában vigyorgó női alak lett az új udvari bolond. Persze nem maradhatott el az idézet sem, mely ezúttal is a mellkasán foglalta el az őt megillető helyet. Így szólt: „A legyőzhetetlenség rajtunk múlik, a legyőzhetőség viszont az ellenségen.„ Bölcs szavak.
Ekkor lépett az Outpost Alpha 1 árkád gyomrába, minden figyelmével az ismerős arcok után kutatva. Csak legyenek is ott, különben lehet most ölette meg magát a Weyland kezei által.

Dexter-Max

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2016. Aug. 21.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.