Űropera
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Archív - Űropera

Go down

Archív - Űropera Empty Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 1:26 pm

Merel
Az Incik valahogy voltak olyan zsenik, és kettévágták a hajót. A lázadócsoport elkötötte szárazdokkból a UNSC Hadiladikot, és mivel a háború állása miatt minden csatahajóra szükség volt, így a frissen alakult Noble program tagjai voltak megbízva, hogy visszaszerezzék a Hadiladikot. Két, a felkelők által használt csapatszállítóval lopakodtak volna fel a hajóra, három Noble tag és egy osztag kommandós, de csak az egyik csapatszállító tudott dokkolni, amikor az Incik váratlanul beugrottak a hipertérbe. Vagy megtudták, mi készül, vagy csak véletlen egybeesés, de csak B043, az egyik Spartan szuperkatona a háromból, és hét kommandós jutott a hajóra, és egyben ragadt a hipertérben. Mármint egészen addig, amíg a felkelők rá nem ébredtek, hogy ezt a hajót elvesztették, és talán az által motiválva, hogy legalább néhány ellenségüket, köztük egy szuperkatonát is semlegesíthetnek, valamelyik zseni a hiperűrben lekapcsolta a Shaw-Fujikawa hajtóművet.
Ennek következtében a hajó több részre szakadva lépett ki a hiperűrből, és sodródott tehetetlenül a normál űrben.
Annak a hajórésznek, amiben B043 is tartózkodott, volt szerencséje egy bolygó közelében lépnie ki, ami persze azt is jelentette, hogy egyből megkezdte a zuhanást is.
A földetérést csak B043 élte túl, részben mert a roncsdarab fele elégett a légkörben, részben pedig mert csak az ő, Mjolnir IV páncélja tudta lezárni magát, megvédve a viselőjét az erőktől. Mindenki más finom pudinggá plöttyedt a becsapódáskor. Legalábbis B043 minden gyanúja szerint, tekintve, hogy a páncélja szenzorai nem fogtak életjelet. De az ő életbenmaradása sem volt még biztos, ha a bolygónak nem volt ember által lélegezhető légköre, csupán kilencven percnyi levegőt tudott biztosítani a páncélja. Összeszedett minden felszerelést, ami hsználhatónak tűnt, és elindult felderíteni a területet.
Két folyosóval kiljebb már minden vörösen izzott, és a falak fele hiányzott. B043 megállt kinézni a vastartalmú kőzettől vöröslő hegységekre, amik a roncsot körülvették. Aztán gyorsan ki is ugrott, mert az izzó fedélzet kezdte átmelegíteni a páncélozott bakancsát. Egész konkrétan már forró volt.
Meredek hegyoldalra érkezett. Pártíz méter csúszás után sikerült felállnia, és vagy hatvannal szaladnia tovább a völgy felé. Erre is csak a genetikai fejlesztéseivel és a páncélja erőfokozó rendszereivel sikerült, egyszerű halandó ember pár botladozó lépés után hasraesve csúszott volna tovább egyből, de neki a javított reflexei és a szinte teljesen az izmai helyett dolgozó Mjolnir páncél segített.
B043 Spartan III volt, a második generációból, a Béta társaságból. A háromszáz fős társaságból néhányukat kiemelték a többiek közül a biológiai és genetikai fejlesztéseik beültetése és ezutáni néhány első éles bevetésük után, hogy a Noble program keretein belül a Spartan II-k által is használt, szeméjreszabott Mjolnir páncélokban hajthassanak végre fontos küldetéseket.
B043 most fehér-sárga páncéljában virítva szemlélte a vöröslő tájat. A völgy másik végében egy másik roncsdarabnak látszó dolog hevert. Fellelkesülve nagyított rá sisakmonitorán a képre, de az reményei ellenére nem a Hadiladik része volt. Már csak azért is nem, mert nem látszott izzani és füstölni, mint a mögtte, a hegyoldalba ékelődött roncs, amit a hőkamerás kép is megerősített. Először egy kiscit elszontyolodott. Talán egy egész másodpercre is. De aztán feltámadt a kalandvágya, és egy kényelmes negyven kilóméteres óránkénti sebességgel kocogva elindult megnézni magának a roncsnak látszó tárgyat.

Nihilus
Közelebbről látva a roncsot, meglátszott rajta a kor nyoma. Félig belepte a vöröses por, de jól látszott egy bejáratnak használható zsilip.
Belépve igen sötét hely fogadta, de tartalékenergia aktív létét érzékelte és hőkamerás pásztázás hatására egy különös hidegpontot érzékelt a hajó területén, ami felkeltette az érdeklődését.
Továbbhaladva több konzolt is meglátott a falon. Odament hozzájuk és megpróbálta bekapcsolni azokat. Hosszas próbálkozás alatt nyomkodta össze-vissza már a gépeket, de végül kivilágosodott minden és hallott egy bemondót, melyben egy gépies női hang szólalt meg.
"Tartalékenergia aktív!"
Körbenézve látta, ahogy sorban bekapcsolnak a monitorok és észrevette a hidegpont forrását is: egy tartály, miben egy emberi alak volt megtalálható. Körülötte egy üveg mögött különös felszerelés volt látható: egy különös kékes terepmintás páncél, mely láthatóan sokkal vékonyabb volt, mint B043 páncélja és mellette különös tárgyakat látott melyekre ránézés alapján nem tudta megmondani, hogy mik is lehetnek, kissé a covenant energia fegyvereire emlékeztették.
Odalépett a monitorokhoz, melyeken életjelek minimális léte volt kiírva, s határozottan ott is ott volt az emberi alak. Megpróbált ismét az előző módszerrel hatni a számítógépekre és valamivel deaktiválni a hibernációt, hiszen tudta, hogy itt van egy másik ember aki vélhetőleg többet tud a helyről, mint ő, igaz nem tudta mióta van lefagyasztva és hogy miért. Majd ismét bevált az előző módszer:
"Krionikus folyamat deaktiválása! 54,34 év utáni felolvasztás! A rendszerek újraindítása! Nanorétegek aktivizálása!"
B043 hirtelen fellelkesedett, de kissé el is bizonytalanodott, hogy több, mint 54 éve van lefagyasztva az illető, és hogy mire is szolgált ez az utolsó két mondat. Fellelkesedésében közvetlen a kriókamra elé állt, hogy jól lássa a történteket.
Gyorsan kiolvadt a kamra tartalma, s kinyílt: egy félmesztelen férfit látott benne fekete félhosszú hajjal, de valamiért a bőre furcsa szürkés színű volt és egyáltalán nem hasonlított bőrre, valamint a lábszára és az alkarja furcsán fémesen végződött, mintha szervók lennének benne, mint egy engergiapáncélban.
Miközben közel hajolva vizsgálta a különös alakot észre se vette, hogy az ébredezik. Lassan kinyitotta fekete szemeit, melyek szinte egyből elkezdtek kéken világítani, majd gyorsan feltűnt a még kómás állapotú illetőnek, hogy valaki van a közvetlen "aurájában". Az egész teste felizzott kéken, s egy pillanattal később B043 már a terem másik végében találta magát 2 méter magasban a falon. Különös érzés volt számára, hiszen olyan mintha hirtelen megváltozott volna a gravitációs vonzás, és ugyanaz az erő, ami a talajhoz erősítette előtte, tartotta most a falon a magasban. S ismét hallható volt a hangosbemondó:
"Rendszerek helyreállása! Üdvözöljük Doktor Úr! Reméljük kellemes volt az 54,34 évnyi alvása!"
Az illető megrázta a fejét, s ezzel egyidejűleg B043-t ismét a talaj kezdte vonzani, s leesett a magasból. Majd megszólalt a különös illető, külsejétől ellentétben szinte emberi hangon, de mégis nagyon enyhén kissé kettőshang érzetet adott a hangja.
- Ki és mi lennél? Nem hasonlít az egyenruhád se az emberi se idegen egyenruhákhoz, legalábbis amiket én láttam eddig... Valamint mit jelentsen ez a 54,34 év? Meghibásodott valami? Hiszen az úti célom eléréséhez csupán 2 év alvásra lett volna szükségem.

Merel
B043 nagyokat pislogott a plafonon a sisakjába. Vagy a gravitáció bolondult meg, vagy ő, de kifejezetten felesett a plafonra, amikor kinyílt a kriokapszula, és az ember benne ébredezni kezdett. Lehet, hogy az illető kék aurája is ludas volt ebben. Ahogy a hatás elmúlt, sikerült négykézláb érkeznie, de mivel nem nagyon tudta térdből tompítani az érkezést, mint ha ugrott volna, nagyot döngött a fémpadlón. Pedig könnyű, már-már cingár, még páncélban is alig négy mázsa. Ő nem érezte meg az esést, de egy tenyérnyomot vélt felfedezni a keze alatti fémen.
-Ez tök jó, lehet mégegyszer?- Kérdezte a külsőjétől várhatónál vékonyabb hangon, ami észrevehető volt még azzal együtt is, hogy a sisak teljesen jól hangszigetel, így a szavait hangszóró közvetíti.
Sisakját levéve indult el az alak felé. Így láthatóvá vált arca gyerekes, tizenhárom évnél nem sokkal idősebb lányról árulkodott, bár százhetvenöt centijével aránytalanul magasnak hatott apró termetet sejtető vonásaihoz képest.
-Merel-B043- Mutatkozott be kezet nyújtva, de a kézfogása nagyon óvatos volt. A Misriah Fegyvertár erős ravaszokat gyárt a fegyverein, de az emberi kéz még mindig ugyanazt a DNS-térképet követi, mint évtízezredekkel ezelőtt, amit egy Spartan kéz könnyen összeroppantana. És Merel még nem hordta eleget a páncélt, hogy bízzon az új kézügyességében. A Mjolnir páncélt megkapva újra kellett tanulniuk a mozgást, néha teljesen csak a páncélt mozgatva, mert az izommozdulatokat nagyon felerősítette.
-Tekintve, hogy egy lezuhant hajóroncson vagy, valószínűleg minden terv szerint ment.- Nagyot vigyorgott a szarkasztikus megjegyzéshez.
-Hát idegenhez biztos nem, azok ilyen fényes, bogárhélyszerű színes izéket hordanak. Egész szép szerintem, csak minden bolygót le akarnak üvegelni. Olyan gonyoszak...- A lány hangja elhalkult, ahogy valami eszébejutott. Ötvennégy évet mondott az előbb a bemondó.
-...Várjá'. Honnan ismered te az idegeneket? Csak húsz éve találkoztunk velük, huszonötben. Te akkor már rég aludtál. Amúgy te mi vagy? Mármint ez a szürke bőr meg minden…

Nihilus
Az alak kilépett a tartályból, s kihúzott néhány kábelt a tarkójából. Kissé furcsán nézett a lány reakcióira, de leginkább akkor, mikor említette, hogy hol vannak.
- Lezuhant?... Valamelyik rohadt kalóz banda biztos megtalálta a várakozó űrbázisom a bolygó körül... vagy valamelyik Kra'hen vadászflotta, akarhatott eltenni láb alól...
Majd hirtelen elgondolkozott.
- Hmm... bogárszerű... olyat nem ismerek... - majd kissé felnevetett - lehet, hogy 20 éve találkoztatok először idegenekkel: hivatalosan. Én anno úgymond száműzve lettem a bolygóról, vagyis inkább elmenekültem, minthogy bíróság elé kerüljek... de ez már nagyon rég volt van már vagy 80 éve, ezek szerint. Nagyrészt idegenek között éltem. Így rengeteg tudást tudtunk cserélni. Voltak olyan fajok akik a robotikával törődtek jobban, mások a különböző erőterekkel... ez a kettő magamon is meglátszik, hiszen magamat se hagytam ki a fejlesztésből, így könnyebb volt a rövid emberi élettartamot is a többszörösére növelnem... Most ahogy leírnám magam: egy nano-cyborg vagyok, de úgy vagyok ismert, mint Dr. Nihilus.
S közelebb lépett a lányhoz és kezet rázott.
- Hogy miért is mondtam el ezeket: egy az rég beszéltem már olyan létformákkal, akik hasonlóak az egykori valómhoz, a másik hogy úgy sejtem azért találtál rám, mert te is épp itt rekedtél ezen a bolygón, meg ha az lenne a terved, hogy visszavigyél a földre, hogy ott az igazságszolgáltatás elé kerüljek, akkor ahhoz azért nekem is lenne egy-két szavam... de ha ez lenne a terved, akkor több mint valószínű, hogy nem ébresztettél volna fel.
Majd körbenézett, s magára is nézett.
- De ha nem haragudnál magamra öltöm páncélom... - majd odasétált az üveghez, felnyitotta, s a páncél szinte magától ráépült a testére, az övére helyezte a két különös tárgyat és a fejére helyezett egy a páncélhoz tartozó vizort - A bolygó egyébként rendelkezik oxigénnel, de az emberi légzőszervrendszer számára toxinokat tartalmaz, így mindenképp szükséged lesz kinn szűrésre.

Merel
-Ja. Egy kopár völgy alján. Amúgy igen, az enyém is a hegyoldalban füstölög, még lehet fölötte szalonnát is sütni, kicsit megégett. Titánium-A hajótest - légkör egy null. Az Incik a hipertérben levágták a ShaFu-hajtómű biztosítékát, és az egész szétszakadt, még szerencse, hogy ez a darab ide esett. így is csak a páncél miatt nem vagyok puding.
Csodálattól elkerekedett szemmel nézte végig, ahogy a páncél csak úgy fellebegett a férfira.
-Ezeket hogy csinálod? Tudsz varázsolni? Azt meg lehet tanulni?- A lányból egy kötegben borultak ki a kérdések, különösebb szünet nélkül köztük. Közben a kezében forgatta sisakját. A hadsereg légideszantosai által használt modell volt, az ODST ejtőfülkés kommandósok sisakjának továbbfejlesztése, de a lekerekített vonásaival Merel olyan cukinak találta, azért választotta.
-Szerintem szűri a sisakom, mert idefele nem jelzett, hogy kéne külső szűrőegység.- Emelte meg a sisakot.
-Mér', milyen a te idegeneid páncélja? Mármint ehez képest?- Bök a sajátjára. -Meg maguk az idegenek is? A Covvik nem bogárszerűek amúgy, csak a páncéljuk. Mármint a legtöbb. Az egyik faj, a Ynmee? Yamnee? Mindegy, a Drónok, na ők tényleg embernagyságú bogarak. De a többi nem.
Miután elárasztotta kérdésekkel a most ébredt doktort, kíváncsian hallgatott minden választ, amit kapott.

Nihilus
Már semmi kétsége nem volt benne, hogy a lány alkalmatlan a katonai feladatok elvégzésére. Hiszen egy kislány értelmi szintjével rendelkezett. De akkor miért sorolhatták be valamilyen szervezetbe, vagy hogy szerezte magának a páncélt? Kissé elbizonytalanodva válaszolt a lány kérdéseire:
- Ezekre a gravitációs erőterek megváltoztatásával vagyok képes. Erre biotikus beültetésekkel vagyok képes, amely nulladik elemet használ fel... a páncélom és a felszerelésem is rendelkezik ilyen technológiákkal, hogy erősítsék az általam teremtett erőtereket... ennek a tudását is némelyik idegen fajtól tanultam meg, ők speciel egész humanoidok, kék bőrük van, bár emberi szemmel csak női egyedek találhatóak belőlük. A páncéljuk egyszerű, vékony, nem alkalmas hatalmas fizikai terhelésnek... vannak kik inkább gépies technológiákkal foglalkoznak, nekik több kemény páncélréteg is található a ruhájukon, ez mintha valamilyen kompozithoz hasonlítana, például karbonszálas polymerekhez és különös szkafandert viselnek.
Majd a számítógépekhez lépett és elkezdett valamit keresni.
- A bolygón egyébként megtalálható az élet primitívebb valójában...
- Én nem láttam életjeleket mióta lezuhantam. - válaszolta a lány.
- A legtöbb élőlény éjszakai életmódot él, de éjszaka több veszélyes létforma is előkerülhet... Még napnyugta előtt körbe kéne néznem a lezuhant roncsok körül, hátha találok valami használhatót, mely segítene a bolygóról való távozásban. Hiszen ha jól sejtem jelenleg itt most csapdában vagyunk…

Merel
-Akkor te egy kiborg varázsló vagy. Ez tök jó. Ez egyre izgibb.- Kijelentés volt, nem kérdés, a lány eldöntötte és leszögezte, hogy micsoda ez az ember. Szeméből és hangjából úgy sugárzott a kaland iránti lelkesedés, mint egy meglékelt reaktor. Bármilyen jó emberismerő jogosan elkezdhetett gyanakodni, ha ebben az állapotban látta.
-És azok az idegenek jófejek? Mondjuk a Covviknál nem nehéz jobbfejnek lenni, de ők tojjanak sünt. És itt mik élnek kint este? Mármint a veszélyesek, amit mondtál. És van ennek a bolygónak más éghajlata is? Mármint itt olyan mint a Mars, de valahonnan van légköre. És... Oké, leálltam.- Csak azért fogta vissza a kérdésáradatának a második felét, mert a férfi tekintete igen szúrós, és Merel meg mert volna esküdni, hogy egyre kékebb is volt.
-Kimegyünk szétnézni?- Vetette fel több egész másodperc hallgatás után, és már ügyeskedte is vissza a sisakjába göndör fürtjeit, ő teljesen menetkész volt.

Nihilus
Nihilus nagyot sóhajtott.
- Mondhatjuk úgy is... - hesegetett - de most induljunk!
Majd a nyakánál szétnyílt a ruházata, s egy arcmaszk mászott az arca elé, s kiindult. A lány ismét csodálattal nézte végig a történteket.
- Leginkább földalatti élővilág található meg a bolygón, a növények nagy része is a föld alá növekedett, míg a felszínen alga szerűen vannak elszórva a levél szerű szerveik, melyek a fotoszintézisre alkalmasok. Alapvetően sokkal erősebb a nap energiája, mint a földön, ezért éjszaka jönnek elő az állatok vadászni... Talán inkább az most a fontosabb, hogy mutasd az utat merre is zuhant le a hajód!

Merel
Merel csodálva nézte az újabb mutatványt.
-Ezt hogy csinálod? Vagyis ezt te csináltad, vagy a ruhád most? És mimindent tudsz csinálni? Vagyis inkább mit nem, szerintem úgy lesz rövidebb a lista.- Pattogta kicsit túl lelkesen, miközben a légzsilip átengedte őket az idegen légkörbe. Odakint már sötétedett, de ez nem nehezítette a dolgukat. Merel szabad szemmel is elég jól látna, a sisakvizorja meg azon felül is tud éjjellátóként funkcionálni, és a doktorról is feltételezte, hoogy javított látása van. Ezenkívül, főleg így szürkület után, a Hadiladik maradványai is elég észrevehetően világítottak a szemközti hegyoldalon. A légkörben zuhanva néhol egészen fehér izzásig is hevült a páncélzat, és ennyi anyagtömeg lehülésére hevés volt az az idő, ami eltelt azóta, hogy a roncs a tájkép részeként kezdte meg új karrierjét, így még mindig vörösen izzott. A fényereje már nem volt akkora, de méretre megvolt egy lakóháznyi darab, így bőven alkalmas volt világítótoronyként jelezni a helyét ilyen távról is.
-Akkor oda menjünk? Tudsz futni?- Kérdezte, de mire a férfi válaszolt volna, mitöbb, mire ő befejezte a mondatát, már el is indult a kényelmes negyvenes tempójában. Ami meglepte, hogy a férfi is utólérte és tartotta is a tempót, már felmerült a lányban, hogy felkapja és vigye ha az nem tudna lépést tartani.

Hamarosan elérték a roncsot. A hegyoldal odáig nem volt olyan lankás, de nagyon meredek se, és kemény, köves volt, így a visszacsúszás is kevéssé volt probléma. A roncs közelében viszont déli kánikúla uralkodott már egy távolságról is. Merel páncéljának a hőrendszere ezt még tudta ellensúlyozni, hogy a lány nem sokat érzett meg belőle, de a kiljebb eső fedélzetrészek még mindig átforrósodtak a titániumötvözet talpán. Nem volt nehéz bejutni a roncsba, még az eredetileg méteres vastag külső falak is tele voltak lyukakkal, még ha teljesen nem is tűntek el mindenhol. Viszont nem is borították minden oldalát a szakított hajórésznek, már a légkörbe lépéskor se, voltak nyitottan maradt fedélzetek is. így a roncsba egész egyszerűen be lehetett sétálni. Bent a padló egykori gumibevonatának égett bűze még mindig belengte a roncsot, és még Merel sisakja sem tudta teljes mértékben kiszűrni.
-Személyzeti és raktárrészek voltak ebben a részében a hajónak, és a fele annak is elégett. Nem hiszem, hogy túl sok mindent használhatóan találunk.- Nézelődött a lány az összetört ládák és tárolórekeszek között, amik azon a szinten voltak szétszóródva. Több ládában tönkrement ellátmány volt, de akadt lőszer is olyan fegyverekhez, amikből nem találtak egy használható példányt se, már ha találtak belőle bármilyet.

Nihilus
Ismét nagyot sóhajtott a cyborg.
- Én se vagyok mindenható... erre egyébként a ruházatom segítségével vagyok képes. De siessünk, már eléggé sötétedik!
Könnyen beértek a roncsba, mely teljesen átforrósodott törmelékekből állt. A környezet már kisebb nehézséget jelentett Nihilus számára, de ismét felizzott kéken az egész teste, s ezt az izzást fenntartotta. A lány ismét csak pislogott a történteken:
- Ezt most... - a lány be se fejezte a kérdését, mert érkezett is a válasz.
- Biotikus erőtér... alapvetően is rendelkezem hasonlóval, mint alap védelem, de az kevésnek bizonyult, így megerősítettem páncélomat.
- És itt mi a terved? Mi után nézünk? - kérdezte Merel.
- A hajód rádióadó felerősítőit keresem, mivel az enyém hiányos és nem rendelkezik jelenleg ilyenekkel... így segélyjeleket bocsáthatunk ki a mélyűrbe, mellyel valószínűleg ránk találnak.
A raktárrészek felé vette az irányt és egy rövid keresés után talált rádióalkatrészeket. A legtöbb igaz szét volt roncsolódva, de talált működő képesnek tűnő alkatrészeket, melyeket páncélja segítségével gyorsan le is ellenőrzött.
- Hmm... ha minden igaz találtam valami használhatót. Tudod ezt hozni? Sietnünk kell vissza, mivel már eléggé estefelé járhat.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 1:34 pm

Andorath
Andorath enyhén színpadiasan lép a parancsnoki hídra. Már 5 éve kapitány de továbbra is mindig meglepi milyen fantasztikus érzés egy olajozottan működő gépezet irányítójának lenni, és arra ügyelni, hogy a gépezet továbbra is olajozottan fusson. A hadihajó térhajlítóinak dübörgése egy mosolyt csal az arcára. A legénység tisztelgéssel köszönti, majd visszatér a napi rutinjához.
- Uram közeledünk a határ területhez. Eddig semmi rendelleneset nem észleltünk. A kalózokról szóló bejelentés úgy tűnik hamis. - Jelenti egy fiatal tiszt feszes vigyázzban. Andorath nem mutatva, hogy jelentősebb energiát szentelne a jelentés értelmezésének, visszakérdez.
- Ellenőrizték a Redstar-t is?
- Nem uram. Azon a bolygón még professzionális felszereléssel is csak napokig lehet életben maradni.
- Ha a kalózok az én kezemre kerülnek, akkor professzionális felszereléssel, is csak percekig tudnak életben maradni. Szerintem megéri a kockázatot. Napok a percek ellen. Ellenőrizze! - Utasítja a katonát, majd folytatja a rutin ellenőrzést a hajón, hogy mindenki azt csinálja-e amivel megbízta. A kalózokat amúgy egy egyszerű módszerrel lehet ellenőrizni. A hajó egy jól megrakott kíséret nélküli kereskedőhajó jeleit sugározza. Túl csábító ajánlat, hogy kihagyják. Aztán rendszerint meglepődnek, amikor egy Churchill osztályú csatahajóval, és annak hordozható vadászcirkálóival találják szemben magukat. Andorath nem szentel sok figyelmet ennek a munkának. Rutinfeladat, amit bárki el tud végezni. Amiért viszont hirtelenjében tábornoki rangot kapott az a közelgő háború ígérete. Ha megtámadják a Brutal-okat, akkor ő fogja vezetni a támadást. Már alig várja, hogy a háború semmihez sem fogható érzésének rabja legyen.

Merel
-Mik mászkálnak itt kint este? Már hogy ennyire sietteted, hogy végezzünk addig itt. Nagyok? Vagy veszélyesek? Mindkettő esetleg?- Érdeklődte Merel.
A raktárban megtaláltak több gyalogsági rádiós felszerelést, többek köt olyat is, ami nem tört össze vagy sült meg annyira, hogy használhatatlan legyen. Ezeket gyűjtötték össze egy tárolórekeszbe.
-Amúgy ha jól láttam kintről, egész jól megmaradt a parancsnoki híd is. Szerencsére fölfele volt zuhanáskor. Ne nézzük meg, hogy lehet-e kezdeni valamit a komm tiszt konzoljával is?- Mutat a plafon felé, ferdén fölfele a lány, tekintve, hogy a roncs némileg megdőlve épült a hegyoldalba.
-Lift mondjuk nincs, de az aknájában fel tudunk mászni. Mondjuk az antennák megsültek, az tuti. De biztos tud többet mint pár rádiós hátizsák. Menjünk föl?
Közben felkapta az eddig gyűjtött rekesz felszerelést.
-Szerintem magamat is elbírnám vagy kétszer.

Nihilus
- Nem rossz ötlet... a hídon sok érdekes információra is szert tehetek.
Majd a lift aknája felé vette az irányt.
- Akkor számodra a mászás nem okoz majd gondot? A lényeg kinn egyébként primitívebb ragadozók, gyors mozgással és rendkívül éles természetes fegyverzettel... sokan vesztették itt már életüket úgy is, hogy komoly páncélt viseltek. Nekünk egyszerűbb lesz a dolgunk, mert visszaúton mindketten tudjuk őket lassítani, mivel ha nem tévedek van fegyverekkel való ismereted, nekem meg a biotikus erőtereim segíthetnek ebben.
Az aknába érve Nihilus kék aurája erősebb izzásba kezdett és fellebegett szintről-szintre, amíg el nem ért a parancsnoki híd szintjét. Majd bevárta a lányt.
- Itt találhatunk a hajóhoz tartozó jeladót is találhatunk, illetve megtudhatom a támadás részleteit…

Merel
-Najó, ez már tényleg csalás így!- Fakadt ki Merel, ahogy Nihilus csak fellebegett, miközben ő ütemesen ugyan, de a férfinál lassabban mászott a megferdült aknában, egyik hóna alatt a rekesszel. Hangjában előbújt némi sértődött szín is, bár csak attól, hogy hogy lehetnek valakinek ilyen jó képességei, főleg úgy, hogy neki meg nem. De emellett még mindig olvadozott a csodálattól is.
Alkalomadtán, ha talált elég stabil fogást hozzá két szint között, feljebb rugaszkodott, egy-egy métert előrébb segítve magát. A fém a keze alatt megint kezdett érezhetően melegedni, ahogy a külsőbb rétegeket közelíłtette. Közben Nihilus felért az akna tetejébe, a híd szintjére, és biotikus képességeivel az utolsó szakaszon kiemelte a kezéből a tárolót, és felemelte magához. Mire Merel is felért a hídra, már nagyban bütykölte a komunikációs rendszereket, összeépítve őket a guberált részekkel is.
A híd kifejezetten meleg volt, bár a legnagyobb károsodás a kilátóablakok hiánya volt, a nagy hőemelkedés kirobbantotta őket, valószínűleg még magasan, ahol a nyomáskülömbség is nagyobb volt, mert azért a jó negyven centis, páncélozott ablakok elég strapabíróak, egy vadászgépen használt rakétától még közvetlen találatot is ki kell bírniuk, külömben egy kisebb találat is megbéníthatna bármilyen hajót. Ezt az egyet nem értette soha Merel, hogy miért rakják a hidat minden hajón ennyire ki. Magán a hídon egész tűrhető volt a hőmérséklet, mert sem a legmasszívabb része nem volt a hajónak, és ez a pont már hasonló magasságban is volt, mint a hegytető, így az erős szél is hűtötte valamennyire, amióta földet ért.
De most inkább kimászott, hogy megnézze, a külső rendszerekből mannyi maradt. Bár sokat nem értett a hajókhoz, de a híd "tarkóján" elhelyezett hosszútávú tányérantenna csonkját felismerte így is. Bár a külső antennarészből nem maradt sok, de annyi talán igen, hogy kivezesse a jelet, ha az valahol belül nem szakad meg félúton. Visszamászott az ablak helyéhez, és belépett megint a hídra.
-Na. Jó hír, hogy talán maradt egy kis antennánk is. Már ha működik.- Jelentette be a folyamatosan bütykölő tudósnak.

Andorath
Andorath éppen hozzálátott volna a kávéjához, amikor egy katona láthatóan izgatottan odafutott hozzá, és haptákba vágta magát.
- Uram! - Kiáltotta az izgatott hangon.
- Pihenj. Mit akar jelenteni katona?
- Vészjeleket fogtunk az egyik regisztráltan lakatlan bolygóról. Hivatalosan is semleges, ideális búvóhely kalózoknak.
- Gondolja, hogy csapda?
- Egészen biztos vagyok benne uram.
- Hát jó, küldjön le egy cirkálót éppen csak annyi emberrel, amennyi szükséges. További két cirkáló kövesse lehetőleg rejtve, de látótávolságon belül. Mi csak akkor szállunk be a buliba, ha bebizonyosodott, hogy csapdáról van szó, vagy pont, hogy nem arról. Rajta! És majd azt is megtudjuk, honnan tettek szert egy birodalmi jeladóra. A jeladót tartsátok épen. Hihetetlen előnyt jelentene megszerezni. - Mondta és a katonák pár perc múlva végre is hajtották a parancsait. Egy negyed óra múlva az első cirkáló meg is érkezik Merelékhez azzal a szándékkal, hogy megkérdezzék miért adtak le vészjelzést.

Ailiys
- Meg vannak a koordinátáik. ETA 3 perc. – jelentette a körszakállas ember, a monitorokat figyelve.
- Én szívesen megyek felderíteni. – szólalt meg magas, halványan rekedtes hangján Ailys, reménykedve, hogy főnöke végre egyszer hallgat rá.
- Előbb küldenék egy csapat veszett pyjak-et… - mormogta halkan a salarian.
- Most mi a franc bajod van? Ez csak szimpla felderítés! – vágott vissza a fiatala asari.
- Szeretnélek emlékeztetni a hadihajóra, ami pár órája tűnt fel a radarokon. Gondolod ők nem fogták a segélykérést?
- Szőröske most mondta, hogy 3 perc alatt ott vagyok. Körülnézek, és visszajövök mielőtt az behemót a bolygó közelébe érne.
- Túl értékes cuccok vannak nálunk ahhoz, hogy ezt megkockáztassuk. Amíg az a hajó el nem tűnik a rendszerből, senki nem megy sehová! Értve vagyok?
Kis csönd után Ailys kiviharzott a teremből, s magában újra meg újra átkozta főnökét, Jaelon-t és a napot, amikor csatlakozott az Eclipse-hez. Összeszedte cuccait, észrevétlenül elrakta Jaelon távcsövesét, és kisunnyogott a hangárba.

Nihilus
Nihilusnak a jeladó beüzemelése mellett sikerült a radar részleges helyreállítása is, mely jelenlegi összeszerelt állapotában Merel számára egy kisze-kusza drót-káosznak tűnt.
- Bingó... nem is kellett sokat várni! - kiáltott fel vigyorogva a tudós - Két közeledő jelet veszek, egy az űr felől jön, egy pedig felszíni... úgy tűnik mégis csak van valamiféle intelligens megnyilvánulás ezen a planétán. A felszínit nem tudom kivenni, de az űr felöli katonai jeleket sugároz... ööö MEB... - majd elhalkult.
- Mi katonai, és mi az hogy MEB? - kérdezett a lány.
- Nem lényeges... úgy vélem, hogy le megyek az alsóbb szintekre fogadni a leni látogatót. Te maradj itt, hiszen a felmentőhajó itt fog először keresni, és alapból jó pont, ha egy másik katonai egységet találnak a hajóban. Hiszen számíthatnak rá, hogy csapda...
- Csapda?! - pislogott a lány.
- Hát én! - mosolygott Nihilus, és levette egyik különös tárgyat az oldaláról mely szétnyílott egy csigásíj formájára, s több narancssárga fény jelent meg rajta, valamint az ideg és a kábelek izzva váltak láthatóvá ugyan ebben a színben, s Nihilus jobb füle mellett lenyílt a vizorja, majd elindult.
Leérve a távolban már látta a közeledő hajót, s félig látható helyen várta be a jövevényt. Közben kissé megfeszítette az íj idegét, melyre nyílvessző tűnt elő a semmiből, ugyanolyan narancssárga izzásban, mint a fegyver fényei.

Merel
Merel kezdett összekavarodni. Most, hogy beüzemelték a rendszereket, hirtelen minden kezdett el egyszerre történni. Perceken belül két jel is megjelent a radaron, bár Merel nem tudta jobban beazonosítani őket, mint a hajó ép rendszerei, vagyis annál pontosabban, hogy nagyjából mekkora, azonosítatlan származású járművek. Nihilus viszont elég könnyen beazonosította a nagyobbikat valami "MEB"nek, amiből ő még mindig nem tudta az pontosan mit jelöl, de a doktor igen, tekintve, hogy sietve elindult le a raktár illetve talajszint felé.
Merel, még mindig azon töprengve, milyen alapon vagy elgondolás szerint vélte magukat csapdának a férfi, egy ideig még pislogott a monitorokra, azok visszapislogtak rá, lévén mind a hibajelzések erőszakolták rá a tényt, hogy hiányoznak a külső kamerák - amik az elsők közt égtek le a hajótestről az atmoszférába lépve - mind az összeeszkábált rendszer is csak összeeszkábált erőforrásokat használt, micel a hajó saját generátorai nem úszták meg túl jó bőrben a szétszakadását. Miután továbbra se sikerült többet kihámoznia a kijelzőkből, úgy döntött, igaza lehet a férfinak, és innen őt fogják keresni, újra kimászott az ablak helyén, ezúttal fel is küzdötte magát a híd megpörkölődött tetejére, és onnan kémlelte az eget, meglátja-e a járművet. Sajnos még a mozgásszenzora hatékony távolságán kívül volt, így arra nem támaszkodhatott, valószínűbb volt, hogy először szabad szemmel látja meg.

Andorath
Andorath utasítása szeriont a két kísérő vadász belépett ugyan az atmoszférába de a radar hatáskörén kívül maradt. A csapatszállító komp ellenben nyíltan sugározva adatait közeledett a vészjelzést kibocsájtó célpont felé útközben egy másik járművet is érzékelt, ami éppen abban a pillanatban érte el a célt, amikor ők bemérték azt.
- Uram, azonosítatlan objektum érkezett a vészjelzést leadó roncshoz. A helyi lakosra kevés az esély. Úgy gondolom igaza volt uram, kalózok lesznek. - Jelentette a tiszt, és további utasítás híján tovább repült a cél felé.
- Csak semmi önfejűség. Ha kalózok, akkor nyilván többen vannak. Ameddig el nem árulták magukat addig semmit sem tudunk, még csak nem is sejtünk, értve vagyok?
- Igen uram! - Helyeselt a katona ignorálva azt a tényt, hogy éppenséggel ezúttal ő tölti be a csali nem túl vonzó szerepét. De hát mindezt vállalta amikor belépett a flottába, és tudta, hogy a társai mindent el fognak követni azért, hogy ép bőrrel ússza meg a kalandot. A csapatszállító lassan elérte a elpusztult hajót, és a parancsnoki híd tetején álló alakra lett figyelmes. A pilóta szorosan a parancsnoki híd mellé kormányozta a kompot, úgy, hogy a fedélzetén levő másik két katona verbális kommunikációs csatornát nyithatott Merel felé.
- Ön adta le a vészjelzést? Vannak sebesültek? Hányan maradtak életben? És... - A katonák ekkor vették észre a cyborgot és a asarit. - És azok ketten mit csinálnak? - Kérdezte engedve egy kicsit a fegyelmezett kikérdezésből.

Ailys
Az asari sárga szemei tágra nyíltak, ahogy megpillantotta a közeledő csapatszállítót. Még egyszer belenézett a szkópba, hogy ellenőrizze a fura alakot, aki immár kevésbé foglalkoztatta. A távcsövest gyorsan bedobta a járműbe, és rekord sebességgel szabadult meg Eclipse-páncéljától. Jó érzés volt hátrahagyni. Az egyetlen dolog, ami tetszett neki a csempészéletben, hogy jól ment az egyenruha a szemszínéhez. SMG-jét nadrágja hátsó részébe tűrte, majd elindult a robotszerű alak felé. Közelhajolt hozzá, és kezébe nyomta fegyverét egy „fogd meg” felszólítással.
- Ön adta le a vészjelzést? Vannak sebesültek? Hányan maradtak életben? És... – A katona ekkor Ailys felé fordította figyelmét. - És azok ketten mit csinálnak?
Ailys felöltötte lehető legrémültebb arcát, a hidegtől kissé vacogva, saját ruhaujjaiba görcsösen kapaszkodva, kocogni kezdett a katonák felé.
- Az Istennőnek hála, hogy itt vannak! – kiáltotta. – Könyörgök, segítsenek!
- Állj, ki vagy?! – érkezett a reakció a csapatszállítótól.
- Illiumról jöttem, szerződéses szolgaságban kéne lennem, de… átvertek. A csempészek idehoztak, el akartak adni… - csuklott meg a hangja egy pillanatra. – Könyörgöm, vigyenek innen!
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 1:49 pm

Merel
-Nagyjából...- Felelte Merel a két katonának, közben jól megszemlélve őket magának. Egyértelműen nem incik voltak, minden jel szerint hivatalos katonák, de szintén nem a UNSC soraiból.
-Mármint nem én csináltam az adást, ő lent van. Csak mi ketten vagyunk, más nem élte túl.- Mutatott le a hajótest peremén lenézve. Ő is ekkor látta meg a kékes, emberszerű alakot.
-Az ott a doki, ő csinálta a rádiót, a másikat nem ismerem. De nézzük meg!
És ezzel a kijelentésével egy szinttel lejjebb ugrott a hajótestre, azon leszánkázott a hegyoldalig, ott egy fordulóval meg le a roncs aljánál lévő két személyig, közben integetve a csapatszállítónak, hogy jöjjenek ők is. A pilóta óvatosan elmanőverezett a roncstól, és leereszkedett egy kicsivel odébb, ahol kényelmesen elfért ütközés nélkül.
Eközben Merel odaért Nihilushoz.
-Namostakkor mivan? Ezek kik ezek a katonák? És a kék néni egy idegen? És kibírja így védőmaszk nélkül?- Árasztotta el kérdésekkel megint a tudóst, a két katona felé kocogó kék alakot figyelve, majd rövidesen ő is elindult feléjük.

Andorath
A katonák néztek egy nagyot Merel mutatványán. Sima mezei MEB katonaként semmit sem tudnak a spartanokról. A két katona jóval lasabban mint Merel, de egy védőmaszkot felkapva lemászott a többiekhez, míg a pilóta hátramarad jelenteni mindent amit láttak. Andorath úgy döntött, hogyha a kalózoknak nagyobb eddig nem vetették be magukat, akkor ezután se vetik, úgyhogy neki kell előásnia őket, amit annak rendje és módja szerint meg is fog próbálni. A lenti katonáknak azt a parancsot adta, hogy ne gyanítsanak semmit, de kérdezősködjenek, nemsokára megérkeznek, hadihajóval a két vadászuk meg azonnal csatlakozik hozzájuk. A csapatszállító pilótája lement a gyülekezőkhöz, és kvázi leparkolta a járművet. Egy maszkkal a kezében a könyörgő aszárihoz lép és odaadja neki.
- Nyugodjon meg hölgyem, az erősítés már úton van. Felvisszük önöket a hajóra, közben elvégezzük amiért jöttünk. - Mondta, és ebben a pillanatban megjelent a két vadász, és keselyűk módjára elkezdett kőrözni a roncs, az érkező szárazföldi jármű, és a kis csapat fölött. Közben a pilóta a csapatszállító felé mutatott. - Kérem szálljanak be. Elvégezzük a DNS teszteket, és amennyiben a citadella nem kőrözi önöket nincs mitől tartaniuk, sőt mindent meg fogunk tenni azért, hogy biztonságban eljuttassuk önöket a megegyezés szerinti helyre. - Mondta a pilóta majd, ha a többiek beszálltak egy egyszerű scannelővel elvégzi a DNS teszteket, amitől max. az asari-ak van félni valója, de ha egy kicsit is ügyes volt, akkor soha nem lett annyira azonosítva, hogy DNS-mintás kőrözést adjanak ki ellene. Merel nem szerepel a rendszerben, ami ugyan furcsa de egyúttal azt is jelenti, hogy nem is kőrözik benne. A katona nézett ugyan egy nagyot az eredményre, de végül nem tett további lépéseket. Majd a kapitány eldönti mi legyen a lánnyal, akinek a státuszát illetően legfeljebb a szavában bízhatnak. Az asari eltűnt személyként volt bejelentve ami még passzol is az elrablós sztorijához. A félig robot pedig mint MEB állampolgár szerepelt a rendszerben, méghozzá, magas rangú tudósként (A lelövése után 20 évvel a kőrözést megszüntették, de nem jegyezték be halott személynek). Egyelőre úgy tűnt minden rendben van, szóval a csapatszállító elindult a hadihajó felé a kis csapattal a fedélzetén, közben amaz mind a 28 fennmaradt vadászt mozgósította a kalózok támaszpontjának megkeresésére, az előbb kiküldött kettő pedig a roncsot volt hivatott őrizni, amíg a titkos-rendőrség megérkezik.

Nihilus
Mikor meglátta az asarit ki szintén fegyverrel közeledett, felemelte az íját, de hirtelen a húzásban meg is állt, mikor a közeledő nő nyújtotta a géppisztolyt pisztolymarkolattal a cyborg felé szegezve:
- Fogd meg! - mondta az asari.
Nihilus visszaengedte az íját, amiből eltűnt a nyílvessző, s nem tudta, hogy előbb a géppisztolyért nyúljon, vagy a fejét vakarja, de rövid hezitálás után elvette a fegyvert, s eltette. Majd meghallotta a MEB katonák feléjük szánt kérdését:
- És azok ketten mit csinálnak?
Már készült ismét megfeszíteni az íj idegét, mikor hallotta, hogy a MEB katonák segíteni jöttek és nem ismét elfogni, s megállt a feszítésben. Hátára tette az íjat (ami össze is csukódott), s felnyílt jobb szeméről a vizor.
Nem is figyelt Merel újabb kérdés áradatára csak nagyokat pislogott és vakarta a fejét. Már világossá vált számára, hogy az asari lány valószínűleg egyike a kalózoknak, hisz ezért akarta ennyire elrejteni a fegyvert.
A hajóra felérve a DNS teszt eljövetelekor szinte biztos volt benne, hogy a MEB felismeri és el akarja majd kapni... így szinte készítette elő biotikus erejét és kézközelben hagyta külső omni-pengéjét, mely egy kard hosszúságára volt képes kinyílni.

Ailys
Az egyik katona gyorsan védőmaszkot adott Ailysnak, s a DNS teszt után megint felbukkant, és egy kabátot terített az asari vállára. Ailys ezt hálásan megköszönte, ám ahogy felkísérték a csapatszállító fedélzetére, semmi másra nem tudott gondolni, csak a DNS tesztre. Az ellenőrzést végző ember elfelejtette megemlíteni az eredményeket, és ez rendkívül idegesítette a lányt. Figyelte az arcokat, hátha elkap egy reakciót, egy apró jelet arra, hogy mi történik, de egy árulkodó mozzanatot sem látott. Minden jobb, mint ez a tudatlanság – gondolta. Csak abban reménykedett, hogy kirakják a legközelebbi lakott bolygón. Ha megszabadult a hadihajótól, onnantól minden menni fog. Lehet, hogy visszalátogat Omegára. Ahogy a kabátot maga köré szorítva ücsörgött, volt ideje megfigyelni környezetét. Környezetéből pedig a technikailag túl felszerelt, robothoz hasonlító, mégis furcsán emberi figura, és a hegységnyi páncélzattal borított fiatal emberlány volt a legérdekesebb. Ezek aztán biztos tudnak pusztítani, ha akarnak. Az ártatlan elrabolt civil szerepét Ailys egyre nehezebbnek érezte, ahogy a monstrum-lány fel-alá mászkált, és mint valami meghibásodott mech, szünet nélkül árasztotta magából a kérdéseket. Ailys szívesen kirángatta volna abból a flancos páncéljából, hogy egy kis biotikus lendülettel jól behúzzon neki egyet. Ekkor lett figyelmes újra a csendben közeledő félrobotra, akinél ott pihent összecsukva Ailys kedvenc SMG-je. Vajon levágta, hogy ki ő? S ha igen, lebuktatná? Mindegy. – húzta össze jobban magán a kabátot. – Úgy is megoldom.

Merel
A többiekkel együtt Merel is fellépett a leszállóegységre, és miután az lezárult és átforgatta a kabin levegőjét is tisztára, levette a sisakját. Nihilusnak már nem volt új információ, de a katonák még döbbenten fogadták, hogy a vértezet alatt holmi fiatal lányka lapul, ami külömbözik attól a szuperkatona képtől amit valószínűleg elképzeltek elsőre. Ezt a meglepődést végül ideiglenesen félretették, és elkezdték beazonosítani őket DNS alapján.
-Ez így jóezígy, hogy csak a fejem van ki? Mert a többi páncélt legutóbb szakértők is tíz percig építették le ról... Akkor jó.- Kezdte el, amikor őrá került a sor, de akár jó lett volna eredetileg úgy, akár kijjebb kellett volna vetkőznie a rendeltetésszerű vizsgálathoz, az egyik katona egy kissé idegesen, de megoldotta a problémát ahogy sikerült neki ennyivel. Itt került újra elő a meglepettségük, mivel a vizsgálat eredményeiben csak a testmódosításai nyoma tűnt fel, háttér viszont semmi. Egyelőre félretették az ügyet, ameddig a beazonosítható személyek adatait rendezték, de a lány úgy érezte, még vissza fognak térni az ő esetére is.

Andorath
A komp rövidesen elindult, és hamarosan ki is lépett a légkörből. Amikor már kint voltak, a kis csapat megláthatta, a churchill osztályú csatahajót, ami végig a fejük felett lebegett. A komp nem sokára berepült annak hasába, ahol az erre kialakított hangárban leparkolt a másik kettő csapatszállító mellé. A katonák kivezették őket, ki a hangárból egyenesen fel a parancsnoki hídra, ahol Andorath már várta őket.
- Legyenek üdvözölve a hajómon. Andorath vagyok a MEB tábornoka. Ne fáradjanak a bemutatkozással úgysem jegyzem meg a nevüket. Ellenben a történeteiket szívesen meghallgatom főleg annak kapcsán, hogy hova kell önöket visszaküldenem. Na kezdjük veled félig robot barátom. Hallani szeretném ki vagy, és hol tegyelek ki miután a bolygón levő csempész kalóztelepet felszámolva tovább indulunk. - Mondta, miközben már a harmadik kávéját iszogatta. Alaposabban szemügyre véve a társaságot lesz itt kérdés bőven. Például a jelentések és a páncélzat arra utaltak, hogy a lány egyike volt a Föld által kifejlesztett szuperkatonáknak, amelyek már régóta foglalkoztatják a titkosszolgálat embereit. A következő kérdés rögtön ezzel kapcsolatban, hogy hogy került be egy kislány ebbe a programba. Persze az asari is jó kérdés, de a legfőbb kérdőjel mégis a cyborg, és a születési évszáma fölött lebegett.

Nihilus
A csapatszállítón várakozás közben Nihilus odament az asari lányhoz. Arca elől a maszk szétnyílt, s visszaépült a ruhájába, majd leült a lány mellé. Elővette az oldaláról a frissen szerzett géppisztolyt s a lányhoz fordult.
- Hmm... M-12 Locust... elég jó minőségben. Én a Tempestet jobban szeretem, bár a géppisztoly nem az én világom... - s halkabban folytatta - jó kis túlélési taktika, több eszed van, mint egy átlag kalóznak. Ez meg még jól jöhet... - nyújtotta át az összecsukott SMG-t.
Nem sokkal később megérkeztek a csatahajóra, s a kapitány elé vezették őket:
- Legyenek üdvözölve a hajómon. Andorath vagyok a MEB tábornoka. Ne fáradjanak a bemutatkozással úgysem jegyzem meg a nevüket. Ellenben a történeteiket szívesen meghallgatom főleg annak kapcsán, hogy hova kell önöket visszaküldenem. Na kezdjük veled félig robot barátom. Hallani szeretném ki vagy, és hol tegyelek ki miután a bolygón levő csempész kalóztelepet felszámolva tovább indulunk - ahogy mondta látszott rajta a bizonytalanság a jövevények adatait nézegetve.
Nihilus nagyot mosolygott.
- Mi a mosoly tárgya?
- Hát hol is kezdjem... mivel 54 évet fagyos álomban töltöttem, nem vagyok teljes mértékben biztos a jelenlegi állással. Sőt a mai napon már nem lepődök meg semmin... Azért meg ne ítélj el, mert ilyen, hogy is mondjam... szintetikus vagyok, félig-meddig... vagyis nagyrészt. Túl sok időt töltöttem a Quarianokkal. Alapvetően az 54 évvel ezelőtti úti célom már nem érdekes, már mások beteljesítették azt a feladatot, amit el akartam intézni, szóval szerintem Citadella bőven megfelel úti célnak, onnan el tudom intézni magamnak a pontosabb utazást…

Merel
Miután elege lett a furcsa tekintetekből mind az őket kísérő katonák, mind később azok részéről, akik mellett dokkolás után a híd fele menet elhaladtak, visszavette a sisakját. Bár megnézni még így is megnézték a fényes társaságot, láthatóan nem voltak hozzászokva egy kisebb harckocsit megszégyenítő páncélzatú, vagy épp egy szintetikus ember látványához, talán a kék idegenéhez se, de azon csodálkoztak a legkevésbé. Szemmelláthatóan a fajt mint olyan már ismerték, minimum elméletben, ha élőben még nem is látták.
A hídra érve elkezdték kikérdeni őket. A hajó kapitánya még Nihilussal beszélt, de már akkor is olyan pillantásokat vetett a lány felé, hogy az úgy érezte, a tekintete a tükröződő vizorján is áthatolva fürkészné a lelkét. Amikor következőnek őhozzá fordult, le is vette inkább a sisakot.
-Az úgy volt, hogy lázadók elkötötték a hadiladikot,- Kezdte beszámolóját, a padló felé bökve, mutatván hogy az a hajóroncs akar lenni lent a bolygón. -Ederra kolóniánál kaptuk el őket, de csak a fele csapat jutott fel. Kellett a hajó az idegenekkel való háborúban... ó, bocsi. Nyugi, nem ellenetek.- Fordult az asari felé, lévén ő pont egy idegen volt. -Aztán volt egy baleset, és a hajó nyekk, mint látták is. De megtaláltam legalább a dokit.
-Engedélyt kérek felszólalni, uram.- Lépett az egyik tiszt a kapitányhoz, majd egy jóváhagyó bólintásra folytatta.
-Kölök, a háborútok két éve végetért.
-Hogy mivan? Mikor? Hogy? Minden felől szorongattak minket, azért nem hagyhattuk ellopni egy hajónkat se.
-Ötvenkettőben szétszakadt a Covenant szövetsége, és belső viszályok miatt felbomlott. Egy fennmaradt csoportjuk bekopogott hozzánk is, épp őket megyünk kézrekeríteni.
-Akkor nyertünk? Dejó! Várjunk, két éve? Nem negyvenötben vagyunk?
-Valamit elszámolsz, kölök. 2554.
Merel üresen nézettt maga elé, miközben az agya feldolgozta a hallottakat. Végül különös módon, kíváncsi-vidám arccal nézett a kapitányra megint.
-Gondolom akkor nincs már dolgom... Izgi hely ez a Citadella, amit a doki mondott?

Ailys
- És te, asari? – szegezte hozzá Andorath rideg kérdését. Ailys nyelt egyet, még mindig a „szökés” rémületétől vacogva, majd elkezdte mesélni történetét.
- Én Illiumról származok. Nem mentek túl jól a dolgok, és már nem volt más lehetőségem, aláírtam egy kétéves szolga-szerződést. De ahelyett, hogy egy rendes céghez kerültem volna, az Eclipse emberei elvittek a bolygóról, és itt tartottak fogva. Amikor észrevették a hajót, pánikoltak, épphogy el tudtam szökni. – ekkor félénk pillantást vetett a cyborgra, és a monstrum-lányra. – Illiumon vannak ismerőseim, de a szerződésem úgy néz ki, érvénytelen. Szeretnék megpróbálni új életet kezdeni valahol, hiszen otthon ez nem sikerült.
Ailys óvatosan vizsgálgatta a katonák, és tábornokuk arcát, közben próbálta végiggondolni, a lehetséges történéseket, és előre tervezni lépéseit, amennyire lehet. Csak azt remélte, hogy nem fogják még egyszer átkutatni. A katona, aki még a csapatszállítón motozta nem végzett túl alapos munkát, valószínűleg, nem tartotta veszélyesnek az asarit, s így a csizmájába rejtett kés, amitől esze ágában sincs megszabadulni, észrevétlen maradt. Gondolkozott rajta, hogy kéne találni valami helyet a Locustnak, amíg a hajón tartózkodik, mert jelenleg nem volt túl alaposan elrejtve vékony, lila melegítő felsője alatt. Kissé sarokba szorítva érezte magát, de ha a tábornok elfogadja fedő sztoriját, onnantól nem sok mindenért kell izgulnia.

Nihilus
- Tehát nem csak én vagyok az egyetlen itt, aki kicsit el van tévedve az időben... bár 9 év még mindig kevesebb, mint 54 év - mosolygott a tudós, mikor Merel az évszámokkal volt összezavarodva - ha tippelnem kéne, meglehet, hogy a baleset egyfajta idő-szingularitást hozott létre, mely hatására ugrott egyet az időben a hajóval együtt.
Majd szinte érezte az idegességet az asari lányon, hisz visszaadta neki az SMG-jét, amivel lebukhat. Végül is egyből a kapitány kezére is adhatta volna a lányt, de jobban élvezte most az okozott idegességet, kíváncsi volt az asari további reakcióira.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 1:57 pm

Andorath
Andorath érdeklődve hallgatta a meséket. Majd ahogy az illik sorban válaszolt is rájuk.
- Nos ami azt illeti igen, kedven robot barátom ki akartam térni arra is, hogy hogy a fenébe volt 54 évig praktikusan láthatatlan, és él több mint 100 éve, de ez mindent megmagyaráz. Az önről feljegyzett adatok szerint a fegyvertechnológia jelen tudósa. Nem mintha nem vinném el szívesen a citadellára, de a MEB értékeli az olyanokat mint maga, és még ha a MEB-ben nem is bízik elárulom, én is értékelem, talán mindenkinél jobban a flottában. Ezt tekintheti állásajánlatnak. Persze fenntartok majd, egy három hónapos próbaidőt, amikor megnézem megfelel-e de ez csak amolyan formaság. Bízok benne, hogy 110 év tapasztalattal jól fogja végezni a munkáját, amihez mindent, szó szerint mindent biztosítok ami hatalmamban áll. - Mondta egy széles mosoly kíséretében. Lehetett sejteni, hogy a mosoly nem a cyborgnak szólt, inkább a gondolatnak, hogy jelentősen fejlesztheti a hadseregét, de ez a végeredményen nem sokat változtat.
- Ami pedig önt illeti, - fordult Merel felé - kérem bocsásson meg az embereimnek, még sosem volt szerencséjük egy spartannal találkozni, ahogy nekem sem. és mivel úgy néz ki jelenleg úgy néz ki ön is munkanélküli, nekem meg mindig elkell egypár plusz dolgos szuperkatona a hajón, önnek is ajánlok egy munkát a félig fém barátja mellett. A MEB hadiflotta hivatalos tagjaként, tizedesi ranggal. Én a maga helyében megfontolnám. - Mondja, ugyanazzal a magabiztos mosollyal, majd végezetül az asarihoz fordul.
- Ami magát illeti virágszál, őszintén szólva nem bízom magában. Elméletben ugyan ön is egy MEB állampolgár, aki eltűnt személyként lett bejelentve, de figyelembe véve, hogy kétévesen tűnt el, és azóta semmi hír magáról nem hiszem, hogy sokat jelentene ez az alibi. Mindenesetre ha magában nem is a józan eszében bízom. Ez egy churchill osztályú hordozó-csatahajó. Ha menekülni próbálna vagy bajt keverne, előbb meghalna, mint az alfa planétán, védőruha nélkül. De ami azt illeti magát sincs kedvem kitenni, hacsak nem ez a határozott kérése. Nem úgy néz ki mint egy terrorista márpedig akkor nem az elvei, hanem a józan esze vezérli. És őszintén szólva nem tudok biztosabb helyet a rendfenntartás elől, mint benne dolgozni. Igen mint látja én sem vagyok az elvek embere. És a józan eszem azt súgja, hogy nincs még elég bionikus energia, ezen a hajón. Hogy segítsek jól dönteni még hozzáteszem, hogy ha igent mond 30 másodpercig behunyom a szemem, és bármit betehet a szemetesbe, amit csak akar. Az, hogy él-e az ajánlattal, vagy nem az a maga dolga, de 1 perc múlva mindannyijukat még egyszer átkutatják, a kellemetlenségek elkerülése végett. Ön pedig spartan barátom beavathat minket a páncélja titkaiba. - Közölte a társasággal, úgy mintha csak egy kellemes teadélutánon beszélgetne. Közben egy katona jelentette, hogy teljesen megsemmisítették a kalózok fellelt bázisát. Andorath ismét az asarihoz fordul.
- Igen vagy nem helyett közölheti van-e még máshol bázisuk az önt elrabló csúnya gonosz kalózoknak.

Ailys
Ailys le sem vette sárga tekintetét a hozzá beszélő ember-tábornokról. Amikor a férfi nagy nehezen befejezte mondandóját, az asari arcán éles félmosoly jelent meg. Karba tette kezeit, és szépen lassan Andorath felé lépett.
- Őszintén szólva… - kezdte immár nyugodt hangsúllyal Ailys. – nem mertem remélni, hogy lesz ezen a hajón valaki, akivel értelmesen lehet beszélni.
Két lépésre a tábornoktól megállt, és teljes biztossággal előhívta az omni-tool-ját, amin fájlokat kezdett keresni.
- Eclipse-ék valami nagyra készültek. A pontos időpontot nem tu’om. Valami politikust akartak csempészni A-ból B-be. Embert. Gondoltam érdekel… - nézett fel rezzenéstelen, mély tekintetével újból a tábornokra, miközben feltöltött hozzá egy chat-beszélgetést. – Tu’ok még két ilyen bázisról, mind a kettő a szomszédos rendszerbe’. A politikusoddal csinálsz, amit akarsz, kipusztítod a másik két bázist, s ha ez megvolt, húzok a Citadella felségterületéről. Semmi keresni valóm itt.
Az asari már épp elfordult volna, de egy pillanatnyi szünet után egészen közel lépett Andorath-hoz.
- Ja, és még valami… Ne nagyon csukogasd be a szemed hosszú időre, míg a teremben vagyok. Nem érdekel, hogy a cirkuszosok hogy döntenek, – bökött fejével a fél-robotra és a csodalányra – mi ketten nem lettünk öri-barik.

Merel
-A hírünket ismerik?- Csodálkozott a lány. Az teljesen érthető, ha nem láttak még Spartant, még a hadseregben a katonák nagy része sem, ugyanazon a seregen belül. Mondjuk negyvenegy óta képen talán, mert akkor morálnövelésnek felfedték a Spartan programot a civileknek. De ezek itt meg teljesen függetlenek, és elszigeteltek a Földi Kormányzattól, honnan is tudnának ilyen részleteket? Bár be kellett vallja magának, ha kilenc évet átugrott, lemaradhatott azért dolgokról.
A csatlakozás ajánlatára felcsillan a szeme, bár egy részleten megakad.
-Én kérem őrmester vagyok. UNSCDF különleges erők Merel-B043 őrmester. Tessék utánanézni nyugodtan, így van.- Jelenti ki büszkén. Azt nem tudja, hogy ha bármilyen aktív UNSC adatbázisban hozzáférnének az aktáihoz, ez után a szép hosszú sor után még ott állna, hogy MIA, jelezve, hogy kilenc éve eltúnt, csatolt jegyzeten, hogy a Hadiladik jeladója sehol nem lépett ki a hiperűrből, tehát valószínűleg ott érhette baleset, így feltehetőleg senki nem él már, aki a fedélzetén volt. De jelenleg minden ilyen adatbázis elérhetetlen távolságokra van, és csak a megfelelő felhatalmazásokkal férhető hozzá, figyelembevéve az ott tárolt érzékeny tartalmakat is.
-De amellett szivesen beállok, de csak ha nincs jobb dolgom.- A nagy frásztokat, leghőbb vágya valami kaland, és ez a MEB a legjobb ha nem egyetlen esélye ilyesmire, némi durcogással talán, de bármikor beállna ide.
A három jómadarat átterelik közben egy közeli terembe egy üres asztallal középen, három biztonsági tiszt jelenlétében, és megkérik, hogy minden felszerelésüket tegyék ki az asztalra.
Merel lepakolja a tartalék tárakkal és ellátmánnyal megtömött övtáskáit, vagy féltucat repeszgránátot, M6G pisztolyát, egy mellkasra szerelt tokból egy harci kést, majd a hátáról leemeli géppuskálát, egy Misriah fegyvertár MA37est, ami ki van pingálva egyszerű világoskék-fehér-rózsaszín rajzolt virágokkal.
-A páncélját is átvizsgálnánk.- Közli vele az egyik biztonsági tiszt.
-Kérem ezt legutóbb három szakértőnek negyed óra volt leépíteni rólam, de ha nagyon ragaszkodnak hozzá, nyugodtan megpróbálhatják.
Segítségképp még a sisakját is kirakta az asztalra, de a páncélzatának több könnyen mozdítható része nem akadt.

Nihilus
- Az igazat megvallva a félig fém kifejezés elég helytelen... a szöveteim nagyrészt szén, vagy szilícium alapú gépi nanobotokból épülnek fel - javította ki Nihilus a kapitányt, melyre válaszul csak egy legyintést kapott, s folytatta - viszont a felajánlása igen nagylelkű és átgondolandó, személy szerint nekem tetszik az ötlet - csillantak fel kéken izzó szemei, hisz a legtöbb problémája a kutatásával az volt, hogy a hivatalos törvények túlzottan nem támogatták a módszereit. S elejtett egy kisebb mosolyt, hisz ezeken felül még mindig csak a felét sejtik annak, hogy mire is képes, arról, hogy ő egy erős biotik és ott a nano-exoskeletonja nem nagyon tudnak. Majd hirtelen eszébe jutott miket is mondott a két másik utasnak a kapitány, az átkutatáson nem akadt fenn, bár egyre jobban érezte az idegességet az asari lányon, aki ezt meglepően jól leplezte, de a Merelnek tett ajánlata...
- ...én kétszer is meggondolnám, hogy rang való-e a spartan lánynak... - említette Nihilus.
- Hmm... ? - nézett felé a kapitány.
- Nem vagyok egy nagy szakértő katonai szintéren, de számomra is egyértelmű, hogy a lány elmei szinten alkalmatlan felelősségteljes rang birtoklására. Nem tudom, milyen dilettáns seregben szolgált, ahol ő őrmester volt... Sőt számomra már az is meglepő, hogy katona, és nem csak guberálta a páncélt valahonnan...
- ...én kétszer is meggondolnám, hogy kinek a döntését kérdőjelezi meg... - vetett rá rosszalló pillantást Andorath.
- Rendben, nem szóltam... - vonta meg a vállát, s emelte fel a kezeit védekezve.
Majd átterelték őket átvizsgálásra. Nihilus fapofával nézte végig az előpakolt ballisztikus lőporos fegyvereket. Szinte ránézésre meg tudta mondani melyik milyen elven működik, pedig nem látott még ilyen fegyvereket, sőt még az ő idejében is őskövületeknek számítottak az ilyen elven működő fegyverek. Egyedül a rohampuska külleme okozott egy szemöldökemelkedést, s ismét elgondolkozott rajta, hogy ilyen "katona" lesz itt tizedes.
Utána ő is előrelépett.
- Kérnénk, hogy tegye ki minden felszerelését.
Levette hátáról az összecsukott tech-íját, s oldaláról a külső omni-pengét, s az asztalra tette, majd levett fejének jobb oldaláról egy műszert, melynek nagy része a tarkójánál csatlakozott, ez volt a kihajtható vizorja, s azt is a két fegyver mellé tette.
A katonák kikerekedett szemmel bámulták a fegyvereket, s szinte remegő hangon mondták.
- A páncélját is átvizsgálnánk, ha magának lehetséges...
Nihilus sóhajtott egyet, majd a páncélon több helyen, mintha szelepek engednének ki gőzöket, de közben a férfi egy mozdulatot se tett. Majd a páncél több helyen szétnyílt, s leépült a doktorról, s egyenesen az asztalra rakódott. A katonák még jobban kikerekítették szemüket.
- Ezek meg mi a...? - kérdezte az egyik katona.
- Vigyétek a laborba vizsgálatra! - mondta egy másik.
- A saját érdekükbe, ne... - vágta rá Nihilus.
- Ezt meg hogy érti? - nézett felé az egyik katona, miközben emelte fegyverét.
- Az én DNS-emre és robotikus impulzus jeleimre reagál pozitívan, mármint effektíve fegyverként... végül is más ha már nagyon próbálkozik akkor is tekinthető fegyverként, csak akkor az illetőre elég veszélyes - nyúlt az asztalon a becsukódott íjért, majd mikor kicsit felemelte szétnyílt, s az asztal lapján egy látszólak évszázadokkal ezelőtti csigás íj volt látható, de a narancssárga fények gyorsan elárulták, hogy ez nem egy hétköznapi íj, hanem omni-gél és tech energia működteti.
A katonák egyből a cyborgra fogták fegyvereiket. Aki letette az asztalra a szétnyílt fegyvert, s miközben nyúlt a másik fegyverért emelte fel a másik kezét.
- Nyugalom, csak szétnyitom, hogy megnézhessék, hogy mik is ezek... - mondta teljesen nyugodt hangon - amúgy is ha elsütnék azokat a fegyvereket, valószínűleg maguknak lenne ma egy borzalmas napja - s mosolyodott el.
Majd az omni-penge markolatáért nyúlt, melyen kevés mechanikus kihajlás történt, de ezzel ellentétben omni-gélból kinyílt egy hatalmas narancssárga omni-penge, mely egy kard méreteivel bírt.
- Leengedhetik a fegyvert... ha meg akartam volna magukat ölni, már tudnának róla…

Andorath
Andorath először az asarinak válaszolt szinte azonnal.
- Megnyugodhat nem is feltételeztem ilyen bensőséges kapcsolatot. De itt van az a lyuk a falon. Tegye bele a fegyvereit, amiket nem kén látnom, és amint kész van az űrbe ürítem a szeméttartályt. Az információi elégségesnek bizonyulnak, hogy részleges amnéziát kapjak, amint elhagyja a hajót, amit persze még tisztázni kell, hogy és hol következik be. - Mondta majd elkísérte a társaságot a terembe. Merel fegyvereit jobban szemügyre vette.
- Azt hittem a spartanokat forradalmibb fegyverekkel szerelik fel. Vagyis pontosabban szerelték. Mindenesetre nálam jobbakat fog kapni a páncélja mellé, őrmester. Jól jegyezze meg amit mondok. Közvetlenül én vagyok a felettese, semmilyen más személy parancsait nem követi. A beosztottjai száma 0.0. Nem kérdőjelezem meg, hogy hasznos tagja lesz a csapatunknak, ha nem a leghasznosabb, de jó emberismerő lévén kétlem, hogy 0-nál több embert sikeresen el tudna vezetni. - Mondta, majd Nihilushoz fordult. Szemügyre vette annak fegyvereit, és páncélzatát. Nem tudós, de az azért lejött neki, hogy nem hétköznapi cuccról van szó. Az íjat forgatva a kezében a doktorhoz fordult.
- Úgy vélem ez egy gyönyörű, és felettébb hasznos barátság kezdete. Az Omni fegyverei lenyűgöznek. Nem tudom hogy csinálja, de ha reprodukálható rajta. Ha olyan területen is otthon van fejleszthet sugárfegyvert. Személyes kedvencem a plazma után, azon viszont nem sok mindent lehet fejleszteni. Kíváncsi vagyok még mire képes. - Mondta majd intett a katonáknak, hogy hagyják békén Merel páncélját, és a többieket is.
- Üdvözlöm önöket a hajómon. Fél robot barátom, jó lenne ha rájönne, hogy lehet leszedni a spartan páncélját. Gondolom a kisasszonynak is kell fürdeni néha napján. Körbevezetem önöket. Nem, maga virágszál nem jön velünk. - Mondta az asarinak címezve. - Maga megkapja az egyik kabint és jogában állt tudni az étkezőbe, és a hídra vezető utat, többet nem. Doktor, ön holnap megkapja az ideiglenes laborját, hogy máris elkezdhessen dolgozni. A kisasszonyt én személyesen vezetem körbe. - Mondta, majd magára hagyta a társaságot, remélhetőleg Merellel és a doktorral kísérve.

Ailys
Ailys nehéz szívvel vált meg a Locust-tól, amihez már annyira hozzászokott az utóbbi időkben. „Nem baj.” gondolta. „Rám fér egy kis változás.” Andorath ekkor már szinte rá sem hederített az asari-ra, kiadta parancsait, és eltűnt, ki tudja hová két legújabb szerzeményével. „Helyes.” gondolta a lány. Amíg az emberek békén hagyják, addig nem lesz semmi balhé.
- Kérem, helyezzen az asztalra minden fegyvert. – szólt a fiatal katona, aki szemmel láthatóan még az előző fegyveráradat hatása alatt volt. Ailys halványan elmosolyodott, hisz ilyen puhány fazonokat Omegán reggelire megennének. Hirtelen lehajolt, és két kb 20 centi hosszú kést húzott elő csizmái szárából.
- Hadd mutassam be Hallex-et. – mondta a lány halk, megszállott lelkesedéssel. – Nagyon drága volt. Egy batarian képes volt fegyver nélkül nekem jönni, csak ezért az egy pengéért. Kicsit ideges lett, mert én szedtem rá össze a lóvét hamarabb. Legalább nem kellett sokáig görcsölnie. – erre újból megjelent hamis félmosolya, majd a katona felé nyújtotta másik kését. – Ő itt Ryncol. Kíváncsi voltam, tényleg olyan jók-e a pengék, mint ígérték. Tövig beleállítottam egy krogan fej-páncéljába, és meg se kottyant a kicsikének.
Ailys ekkor elrakta mind két kést.
- Tessék. Láttad. A főnököd aszmondta, kapok egy kabint, amíg ki nem tesztek valahol. Én maradnék a kabinban az út során, és ha nem akartok egy részletesebb bemutatót, akkor hagytok aludni.

Nihilus
- A plazma fegyvereket is megnézhetem, hátha tudok rajtuk valamit fejleszteni, nem tudom azok a technikák mennyire fejlődtek, mióta elhagytam a MEB-t. Nem egy évtizedet töltöttem Quarianok között, és ott energiafegyverekről és a mesterséges fajuk plazmafegyvereiről elég sok tudást gyűjtöttem.
- Remek! - Andorath szemei felcsillantak.
Közben visszaépült rá páncélja, s felszerelése összecsukódott, amiket visszahelyezett a helyükre.
- Nem hiszem, hogy sok időbe fog telni rájönni a spartanpáncél "bontásának" titkaira... - mondta Nihilus és elindult a kapitány után.

Merel
-Háde... nyé.- fejtette ki megállapítását Nihilus róla való fejtegetésével kapcsolatban. -Tessék nyugodtan felpróbálni akkor, Aki nem Spartan az nem tudja túlélni a viselését, azt összetöri.
Miután a bitonsági tiszt leellenőrizte őket, Merel elkedte visszapakolni a felszereléseit a helyükre. Eközben csak a szeme sarkából, de megfigyelte, ahogy a dokira visszaépül a páncél magától, és megjegyezte, hogy ez még mindig nagyon állat.
-Nem olyan elavult ez, kifejezetten hatékony még a Covvik pajzsai ellen is. És olyan felszerelést kellett alkalmaznunk, ami a lázadóknak is elérhető volt, mert az akció rajtaütésnek készült és nem hagyhattunk árulkodó nyomokat.- Védte meg választott fegyverét.
Ezután elindult a két férfival a hajón körülnézni. Más volt, mint amikhez szokott, de nem különösebben eltérő.
-Na héló, héló. Azért itt egy lány levetkőztetéséről besélnek ám, még ha szaknyelven is. Ejnye.- Intette le a két embert, amint a beszédtéma felmerült köztük.

Andorath
Andorath bemutatta nekik a hajót, közben elcsevegett Nihilussal a plazmafegyverekről. Merelnek a következő képen felelt.
- Ha "szaknyelven" beszélnénk egy lány levetkőztetéséről, akkor megosztanám Félrobot barátommal ama tudásomat, hogy miként lehet az alsóneműt foggal eltávolítani. Jelenleg arról beszélünk hogy biztosítsuk, hogy a kisasszony szaga ne emlékeztessen a hajó edzőtermének öltözőjére, ahova csak a bátrabbak merészkednek de ők is gázmaszkban. Amúgy meg javítson ki ha tévedek de van valami a páncél alatt, hacsak nem 3 női tudós specialista vetkőztette, és tartottak fent másik hármat a férfi spartanoknak. A fegyvere meg igenis elavult, de ne aggódjon, adok magának, egy sokkal jobbat, amit szintén kipingálhat virágokkal. - Mondta teljesen nyugodtan, majd folytatta a csevegést Nihilussal, a jövőbeli terveikről, a fegyvereket illetően. Végül a kabinjaikat is megmutatta, majd elbúcsúzott. A következő találkozásra csak reggel került sor.

...

Reggel citadellai idő szerint öt órakor a valkűrök lovaglása harsant fel a hajó hangszóróiból, olyan hangosan, amire csak egy több száz gigawattos hangrendszer képes. Rögtön utána Andorath hangja szólalt meg.
- Kapitány a legénységhez. Másszanak ki a gecitócsából, és jelenjenek meg egy per múlva a hídon teljes felszerelésben. A későket a hajó után kötjük. - Mondta majd nevetett egyet a saját viccén, és letette a mikrofont. Egy perc múlva a teljes legénység teljes felszerelésben a parancsnoki teremben állt, Andorath pedig a hídon a tisztekkel.
- A tapasztaltabbak nyilván észrevették, hogy teljes sebességgel haladunk a hipertérben. Ennek az oka pedig a következő. Az éjszaka folyamán hajnali háromkor érkezett egy parancs amely a flotta minden hajóját arra kötelezi, hogy foglalják el harci pozíciójukat, a MEB háborúban áll a bruteokkal, legalábbis a maradékukkal. Később érkezett még egy parancs, ami az Islander churchill osztályú hordozó-csatahajót arra kötelezi, hogy vegyen üldözőbe, és számoljon fel egy burute egységet, amely előzőleg elpusztította egy kolóniánkat ezzel kirobbantva a háborút. Velünk együtt még két cirkáló fog érkezni, de ők később mivel távolabb vannak a célponttól. Mostantól kezdve teljes a hadikészültség, nem kötünk ki, és minden legénységi tagnak maximum 1 percen belül csatára készen kell lennie minden esetben, de azt hiszem ismerik az ide vonatkozó szabályokat. - Tekintete megkereste az asarit, és kíváncsian figyelte annak reakcióját. A sors különösen Andorath kezére játszott ebben az esetben. A későbbiekben felkereste őt egy egyenruhával, és egy standart pisztollyal.
- Ezt felveheti ha már itt van, és úgy tűnik egy darabig itt is marad. Üdvözlöm a MEB flottájában. - Mondja, majd ígéretéhez híven Merelt is felkeresi a legnagyobb plazmapuskával, amit csak talált a fegyvertárban és egy hangtompítós pisztollyal. Nihilusnak megmutatta a hajó jól felszerelt, de nem túl nagy laboratóriumát, ami ugyan ebben a korban nem volt egy nagy szám, de 54 évvel ezelőtt egy ilyen laboratórium volt egy tudós álma. A későbbiekben mind a négyüket a hídra rendelte, hogy első kézből legyenek tanúi megérkezésüknek, és az első csapásoknak a brute flottára.

Ailys
- Ezt felveheti, ha már itt van, és úgy tűnik egy darabig itt is marad. Üdvözlöm a MEB flottájában. – mondta Andorath, ahogy valami pisztolyt és egyenruhát nyomott Ailys kezébe. Ha tekintettel ölni lehetetne, akkor a hajó már lángokban állt volna. A tábornok, elfordult, és sietett dolgára, amire Ailys végre észhez kapott, és fortyogó dühvel az ember után ordított:
- Cseszd meg a ruhádat!!
Andorath erre megállt, majd kis szünet után megfordult, ahogy az asari folytatta őrületét.
- Azt mondtad, kiraksz valahol, te rohadék! Most azonnal adj egy hajót, kompot, taxit, akármit!!
- Kérem, kísérjék el a leányzót a kabinjához, hogy megismerkedhessen új felszerelésével! – intett a tábornok halványan embereinek.
Két katona, akik félbehagyták dolgukat a botrányos jelenet láttán, rögtön ugrottak a parancsra, s az asari karjai felé nyúltak. A jobb oldali férfi volt gyorsabb, ám amint hozzáért Ailyshoz, az kéken kezdett fényleni, biotikus erejével felkapta, s egy szempillantás alatt földhöz vágta a katonát. Andorath látszólag nem nagyon izgult embere épségéért, végig az asarit figyelte, aki ezután felkapva az pisztolyt és egyenruhát, még mindig tombolva, viharzott ki a teremből.
Hamar elérte a kabinját. Cuccait lehajította ajtaja elé, majd még mindig dühöngve, fel-alá kezdett sétálni a folyosón, ami ekkor már szinte teljesen üres volt. Belépett a kabinba, felkapott egy védőmaszkot, amit aztán gyorsan övéhez erősített. A pisztolyt eltette, az egyenruhát egy két mozdulattal beljebb rúgta, majd elindult a híd felé.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:01 pm

Merel
-Semmi probléma a tisztaságommal! És nem nagyon van semmi alatta, mert hosszútávú viseletre van kitalálva, a Spartanok pedig rendszerint heteket vagy hónapokat is eltöltenek folyamatos bevetésen, úgyhogy van egy higéniai rendszere is a páncélnak.- okította ki új munkatársait a lány.
-És az más volt, egyfelől a béta társaság egy nagy családként ismerte egymást és a tudósokkal is dolgoztunk már egy ideje a fejlesztések és implantok okán, valamint ők nem kíváncsiskodó vadidegenek voltak.
Ezután szótlanul járta végig a bemutatott részeit a hajónak. Eleinte tüntetőleg, utána ez nyomtalanul eltűnt, és csodálat okán, amint megkapta a fegyvereket. Az első meglepetést a pisztoly okozta, főként az, hogy ismerte. Ezt is a Misriah gyártotta hangtompított C modell, felért egy kisebb puskával is pontosság terén. Ezután persze teljesen elokvadt a plazmafegyver láttán.



Reggel izgatottan pattant fel az ébresztőre és termett a hídon. A jelentés és az asari jelenete után nem sokkal az egyik tiszt jelentett.
-Beléptünk a rendszerbe. Öt Brute cirkálót azonosítottunk, ebből az egyik az, amelyiket a kolóniától követünk. Egy támadóhordozót tartanak kereszttűzben, azonos eredetűnek tűnik, de másik fakcióhoz tartozhat. Az IFF jele külömböző és számunkra ismeretlen.

Andorath
Andorath miután kioktatta az asarit a hajó szabályzatáról, folytatta a dolgát. Egy negyed óra múlva már újra a hídon volt, és amint a többiek megérkeztek egy tiszt jelentette is éppen, hogy mi a helyzet. Andorath belehelyezekedett a kapitányi székbe és összefonta ujjait.
- Nocsak, váratlan szövetségesek. Küldjenek egy adást körülvett hordozóra. Tudassák velük, hogy velük szemben nincsenek ellenséges szándékaink. - A mikrofonhoz lépett, majd beszélni kezdett.
- Kapitány az ágyúszemélyzetnek. A célpont a legközelebbi brute hajó. A bekerített hordozóban még véletlen se tegyenek kárt. Lőjenek mindennel amink van. Vége kapitány a gépháznak. Irányítsák az energiát a térhajlítókból a pajzsokba. Vége Kapitány a hangárnak. az összes vadászgép elindul 1 percen belül. Célpont a második brute hajó. Adjanak nekik, vége. - Andorath letette a mikrofont, és kinézett a híd ablakán. Fennséges látványt nyújthat most a csatahajója, ahogy az ágyúi nagy mennyiségben elkezdik szórni az áldást a legközelebbi brute hajóra. A hasa szétnyílik, és a hangárból 28 vadászgép repül ki a második brute hajót célbavevendő. Hamarosan megérkezik a két másik cirkáló, és beszállnak a buliba. Hamarosan egy sápadt tiszt jelentkezik Andorathnál.
- Uram, válasz érkezett a másik hajóról. Azt mondják ők sem akarnak ártani nekünk és a segítségünket kérik a bolygón levő bázisu felszabadításához. Uram... ezek valószínű elitek. - Mondta a tiszt é szinte tepintani lehetett az idegességét. Andorath szeme felcsillant.
- Ha szövetségesünkké tudjuk tenni őket, akkor az hatalmas előny, a flottánkra nézve. Ez kezd egyre jobban érdekelni. Megtöltjük a három csapathordozót emberekkel, én is megyek. Őn is jön kisasszony, meg ön is doktor. Magában nem vagyok biztos virágszál. Ha a jövőben viseli az egyenruháját, akkor ön is jöhet. - Mondta egy széles vigyorral, majd el is indult a csapaszállítók felé.

Nihilus
Nihilus érdeklődve nézte végig az asari leány jelenetét. Kíváncsi volt mikre képes a lány, milyen erős biotik és mik hatására mutatja ki az ereje valódi felét. Azt már eldöntötte magában, hogy felhúzni bizony gyorsan lehet.
Majd később a hídon kapták a hírt, hogy le kell menniük.
- Ha szövetségesünkké tudjuk tenni őket, akkor az hatalmas előny, a flottánkra nézve. Ez kezd egyre jobban érdekelni. Megtöltjük a három csapathordozót emberekkel, én is megyek. Őn is jön kisasszony, meg ön is doktor. Magában nem vagyok biztos virágszál. Ha a jövőben viseli az egyenruháját, akkor ön is jöhet - mondta a kapitány.
S Andorath után mentek, aki egy csapatszállító-kompba vezette őket. Beszálltak, s Nihilust megállította az egyik katona beszálláskor.
- A bolygó légköre emberi légzésre alkalmatlan, védőmaszkot kell viselnie!
Ahogy kimondta Nihilus ruhájából kiépült egy maszk amely az arca elé emelkedett, s szorosan rögzült.
- Ez megfelel? - kérdezte a doktor.
- Ööö... igen - mondta csodálkozva a katona, majd tovább engedte a cyborgot.
Becsatolták magukat és elindultak a bolygó felszíne felé. Közben Andorath a közelükben készítette fel őket, hogy mikre számíthatnak:
- Lent van egy sangheili bázis, melyet egy igen nagy létszámú brute támadási egység támad... ha sikeresen tudunk a sangheileknek segíteni, akkor meglehet, hogy a Citadella új szövetségesre tehet szert, és semmi kétségem afelől, hogy egy szuperkatona, egy asari biotik és egy cyborg tudós nem dobna jelentősen az esélyeinken.
A felszínve érve kikapcsolták magukat. Nihilus levette hátáról az összecsukott tech-íját, s ezzel egy időben lehajlott jobb szemére a vizorja, majd kinyílt a tech-íj.
- Én menetre kész vagyok…

Merel
Merel minden korábbi és új fegyverét felszerelte, az új plazmafegyvert ki is akarta próbálni, a többit meg már ismerve megtartotta a biztonság kedvéért. Az ereszkedés közben tüzetesen átvizsgálta az új fegyvert, ameddig a sisakmonitorán meg nem jelentek az adatai. Az adatbázis összeköttetésben állt az agyával és a páncélja kesztyűivel, így bármilyen fegyvert fel tudott ismerni és kijelezni kézbevételkor, de ez még új volt neki, és nem volt meg a rendszerben. Végül megjelentek a fegyveradatok és a célkereszt.
-Nyo. Bruttokkal fogunk harcolni, ezek ilyen barbár rinocéroszgorillák, minden fegyverük tele van pakolva konyhakésekkel, és alkarnyi vastüskéket lőnek a fegyvereik, úgyhogy ne engedjétek közel őket. Gruncik és Jackalok valószínűleg lesznek velük, de főleg ágyútölteléknek, csak pisztolyuk szokott lenni. Kivéve, ha tűszórójuk, azzal vigyázni kell. Jól felismerhető, olyan mint egy rózsaszín kristálysün. Ezeket jó elsőnek leszedni, főleg mert nagyon poén a tűszórójukkal lövöldözni.- Osztotta meg Merel az ismereteit a rádión keresztül, hogy a másik két csapatszállítóban is hallják, ezek a katonák talán még semennyit, de biztosan nem sokat harcoltak még Covenant erők ellen, itt jól jöhetett némi előismeret.
A Bruttokat váratlanul érte a három hajó, csak egy részük tudott feleszmélni és megfordulni, mire leszálltak. Ahogy a hajó rámpája lenyílt, Merel már ott állt benne, és egyből vetődött is elő.
A távolban egy lilás színű, bogárszerű épület magasodott, a csapatszállítóktól nem messze pedig nagy, tojásforma szerkezetek, a támadók többszemélyes ejtőfülkéi. Ezek kiváló kiinduló fedezéket nyújtottak a MEB erőknek, mivel az ostromlók már maguk mögött hagyták ezeket. A távolban Jackalok alkottak egy falanxot kerek energiapajzsaikból az épület felé, ezekkel felfogva a köztes téren átcikázó plazmalövések nagyrészét.
Merel az egyik ejtőfülke mögé húzódott, és és az új tompítós pisztolyával nézett ki. A fegyveren volt egy háromszoros nagyítású smart scope, ami a sisakmonitorára közvetítette a képet, így elég volt csak a fegyvert lógatnia ki fedezékből.
-Hopika, van egy főnökünk, itt közvetlen előttünk. A nagy fekete-vörös páncélú a kalapáccsal. Az nagyot tud ütni.- Fordult vissza a fülke takarásába, mindazokhoz intézve szavait, akik ugyanoda húzódtak be. A pisztolyt visszarakta a combján lévő magnetikus tartóra, és elővette a hátáról a plazmafegyvert.

Nihilus
Ahogy a hajó rámpája kinyílt Nihilus is ugrott Merel után, s ő is fedezékbe bújt. A fedezék mögött megnyitotta bal karja omni-toolsát, s valamit nyomkodni kezdett, ezzel egy időben megváltozott az íj izzásának színe türkizes árnyalatra, s a fegyver oldalán megjelent a krió lőszer piktogramja.
- Ha jól látom innen ők vannak előnyösebb pozícióban, megpróbálom őket oldalról meglepni... - mondta a doktor.
- De hogy akarod ezt kivitelezni? Oldalra menet nyílt célpont leszel egy ideig... - válaszolta a kapitány.
- Ezt csak bízzátok rám, viszont ha üzenek rádión lőjetek... tudni fogjátok mik a célpontok...
A mondat végén ismét elkezdett babrálni omni-toolsán. A páncélja körül szinte hozzálapulva megjelent egy hexomintás erőtér, mely elkezdte előrefelé tükrözni a háta mögött lévő teret, s végül teljesen beleolvadt a környezetébe. Mikor már teljesen aktív volt az álcázása elindult a tervezett útvonalon, s gyorsan eljutott egy pontra, ahonnan oldalról látott rá az ellenséges csapatra. Ott keresett magának fedezéket, s a fedezék mögül kihajolva felhúzta az íját, melybe igaz most nem volt látható, de fehéres nyílvessző jelent meg, s célzott a vizorja segítségével. Elengedve az ideget a nyílvessző egyenesen az egyik jackal feje felé szállt, mely oldalról nem számított a támadásra, mivel a pajzsát a többi ember felé szegezte. A Jackal holtan összeesett, de körülötte még két jackal és egy grunt felfigyelt a támadás irányára, s arra fókuszáltak. Nihilus a fedezékből kinézve látta, hogy a gruntnál valami rózsaszín tüskés valami van, amiről tudta, hogy valószínűleg arról említette a spartan lány, hogy rendkívül veszélyes.
Kilépett a fedezék mögül, s megszakadt az álcázása, ezzel egy időben egész teste kéken izzott fel, s jobb kezével egy biotikus hullámot küldött a három ellenfele felé, akik meglátták ezt a megnyilvánulást, de már lőni nem volt esélyük. A három alak között megjelent egy fekete lyuk szerű képződmény, melyet kék fény vett körül, s elkezdtek tehetetlenül lebegni a gömb körül. Végül Nihilus visszabújt a fedezékbe.
- Látjátok a célpontokat! - üzent rádión a társainak.

Ailys
Furcsa érzés volt a csapatszállítóban várakozni. Olyan volt, mint egy párhuzamos univerzum, mint valami rossz vicc. Ailys a MEB katonái oldalán megy a harcba, amihez az égvilágon semmi köze. „Ezért még megfizet a nagypofájú.” forgatta fejében a gondolatokat. „Majd később.” Amikor Ailys azt gondolta, hogy ennél rosszabb kedve már nem is lehetne, földet ért a hajó, s pár pillanatnyi hatásszünet után kinyílt a rámpa, és beengedte a csata káoszát a csapatszállítóba is. Ailys mély levegőt vett, majd igazából senkihez sem szólva, halkan megjegyezte: „Végre egy kis zaj…”
Lehuppant a vöröses talajra, megerősítette barrier-ét, és sétálni kezdett az ellenség felé. Leadott pár lövést az idegenekre, akik ekkor már kezdték észrevenni az új játékosokat a pályán, de még nem igazán rendezték soraikat. Ailys lövéseire gyors válasz érkezett, köztük a legfeltűnőbbek és jelenleg legaggasztóbbak, az asari felé szálló gránátok voltak. Ailys balra húzódott, és sprintelni kezdett a fedezék felé. A gránátokat volt ideje sikeresen elkerülni, de elég kemények lehettek a robbanásokból ítélve. Egy pillanatra kinézett fedezéke mögül, és belekiáltott a rádióba:
- Mi a halálok ezek?! Senki nem mondta, hogy óriások ellen megyünk.
Mikor Merel megpróbált válaszolni, és valószínűleg végeláthatatlan beszámolót tartani élményeiről, Ailys rájött, hogy hatalmas hibát követett el, amikor beleszólt a rádióba.
- Mindegy, nem érdekel. Halottak. – vágott gyorsan a monstrum szavába, majd továbbra is balra tartva, fedezéktől fedezékig szaladt, míg elért egy csomó, labirintusszerűen leparkolt járműhöz. Ailys próbált minél óvatosabban közlekedni, s ahol lehet kitekinteni a csatatérre, ám mielőtt találhatott volna egy jó helyet a támadásra, az egyik behemót jelent meg egy jó tíz méterre tőle, gránátvetővel kezében. Az asari gyorsan elrakta pisztolyát, és sétálni kezdett az óriás felé, aki felkészült lövésére. Ailys előre nyújtotta jobb kezét, s ahogy a brute meghúzta a gránátvetőn a ravaszt, annak lövedéke biotikus falba ütközött, és felrobbant közvetlenül feladója előtt. Ez eltántorította egy pillanatra az óriást, de az újra célzott, ugyan ezzel az eredménnyel. Ekkor Ailys biotikjával megfogta a gránátvetőt, és az egyik jármű felé húzta, de a brute nem hagyta magát, kapaszkodott a fegyverbe. Ám amikor az asari másodjára vágta hozzá a falhoz, az óriás végre engedett, a gránátvető pedig könnyedén Ailys kezébe repült. Ailys ekkor már elég közel volt a földön fekvő brute-hoz, megállt tőle pár lépésre, és letesztelte rajta újonnan szerzett fegyverét. Első dolog, amit megjegyzett vele kapcsolatban, hogy lehetőleg ne közelharcban használja, hiszen a robbanás majdnem lekapta róla a barriert.
- Köszi. Ez jó is lesz. – mondta végül a földön fekvő megfeketedett hústömegnek, majd elkocogott, hogy találjon magának egy jó kis helyet, ahonnan felrobbanthat pár idegent.

Andorath
Andorath szeme ide oda cikázott a csatatéren, és felmérte a helyzetet. Mielőtt még a doktor kiadná a parancsokat beleszól a rádiójába.
- Emelkedjen fel 100 méterre, és vegye célba a nagyokat a hajó automata légvédelmi ágyújával. - Egy kis szünettel a percenkénti 7000 plazmalövedék elárasztotta a brute óriásokat, legalábbis egyszerre az egyiket. Közben Andorath megnézte, hogyan működött a doki terve ami számára érdekes információkat bújtatott. Az, hogy a doktor biotik több érdekes kérdést vetett fel. Mivel nem asari egyértelmű, hogy mesterséges biotikról volt szó, a kérdés csak az, hogy maga csinálta vagy más neki. Ha maga csinálta az eggyel növeli a előnyeik számát. Futtatta végig a gondolatmenetet, miközben a fedezékéből kilépve tüzelt a kék célpontokra. Közben megint beleszólt a rádióba.
- Itt a kapitány, ne vállaljanak fölösleges kockázatot. Nem azért vagyunk itt, hogy győzzünk hanem, hogy kicsit lefoglaljuk őket, amíg odafent megnyerik a csatát, és letarolhatjuk őket felülről. - Mondta majd gyors fejszámolásokat végzett, egy kis szerkentyű segítségével, ami a koordinátáikat határozza meg. Közben látja az asarit elfutni egy Brute gránátvetővel. Gyorsan tanul a leányzó.
- Hajó, egy kis torpedót kérdek a 46,67 80,10 koordinátákhoz. - A torpedó nemsokára sikeresen meg is érkezett az ostromló bruteok közepébe, ezzel jelentősen lecsökkentve azok létszámát.

Merel
Merel újra kifordult a fedezékből, egyből a fekete-vörös páncélos törzsfőnök felé rohamozó látványa fogadta. Megszeppenten markolt rá a ravaszra, a fegyver csövéből fehéren izzó, szikrázó nyalábok törtek elő. Túl nagy problémát nem okoztak abból a szempontból a Brutnak, hogy kitartó, hosszú léptekkel rohamozott tovább a találatok ellenére... Amikor hirtelen hasonló nyalábok az égből érkezve mosták el az útból. Merel felnézve az egyik csapatszállítót látta, ahogy továbbsöpört a gyalogság sorain. Azok csak késve eszméltek fel, és már többjük elhullott, mire elkezdtek lőni rá kézifegyvereikkel. Az így kialakuló káoszt kihasználva Merel is lecsapott, egyik kezébe véve a plazsmafegyvert, másikkal elővéve a hátáról a géppuskáját vetődött a tömegbe. Az új fegyvere nehezebb volt, így egy kézzel nem tudott olyan pontosan célozni vele, de igazából nem is volt szándéka. Valamivel előrébb talált egy Covenant fedezék-barikádot, annak vetett háttal leült a tövébe így védve és rejtve azok elől, akik a Sangheili bázist ostromolták, és jól rálátott a MEB erők felé fordult idegenek hátára. Két repeszgránátot eldobott kétfelé, majd kézbevéve mindkét puskáját belelőtt a bogárszerű páncélok tömegébe. A plazmalövedékek több grunt háti metántartályát is berobbantotta, átütve a falát és begyújtva a tartalmát. Ezután rohannia is kellett tovább, mert egy asztallábnyi, pengékkel ellátott Brut kézigránát pont a feje fölött ékelődött a barikádba. Gyorsan kigurult oldalra. A gránátnak a robbanóereje kifejezetten kicsinek minősült, viszont a nyele mentén hosszában végigszórta a teret izzó fémtüskékkel. A lány gyorsan visszavonult az ejtőfülkék fedezékébe.
-Na ez jó muri volt.- Lihegte a mellette állónak, nem figyelve meg, ki is az. Ezután megint a pisztolyával kinézve felmérte, milyen terepet hagyott hátra. A még meglévő Gruntok legalább fele pánikolva futkosott fel-alá, levegőben lóbált karokkal, és a Jackal falanx is felbomlott, nem tudva, melyik irányban védje magát. A távolban fehér és arany alakokat látott közeledni, a tapasztaltabb Sangheilik jöttek elő védőállásaikból, hogy szintén beszálljanak a harcba most, hogy nem egy rendezett sortűz várta már őket, ami ellen a legerősebb pajzsaik se bírták volna az össztüzet.

Nihilus
A szingularitás csapdájába esett támadókat a kapitány és az emberei hamar leszedték, de egy nagyobb lényekből álló csoport érdeklődését keltette fel az őket támadó csoport. Több brute is elindult a kapitány csapata felé, melyek közé egy torpedó csapódott be, leszámolva ezzel nagy részükkel. A robbanásban megzavarodott túlélőkre Nihilus jól rálátott, s tech-íjával több vesszőt is kilőtt egymás után. A brutoknak már nem sikerült időben feleszmélniük a támadásra, s nehezen lehetett eldönteni, hogy a becsapódó nyilak, vagy azok kriotikus lefagyasztó hatása okozta a végüket.
Ekkor látta meg a fedezék felé rontó brute parancsnokot, kezében egy hatalmas harci kalapáccsal. Nihilust egy Krogan hadúr lendületes támadására emlékeztette a látvány, s húzta volna ki felé az íját, mikor meglátta, hogy egy alacsonyabban repülő MEB hajó blazma gépágyúival szinte darabokba lövi a rohamozó monstrumot. Mikor leálltak a gépágyúk az egyik fedezék mögül kirontott Merel, egyik kezében a plazma puskájával, másikban meg a rohampuskájával, ekkor tudta a doktor, hogy visszabújhat a fedezékbe, mert az a terep biztosítva.
Épp bújt volna vissza fedezékbe, mikor vállán aura szerűen kéken megvillant a barrierje és egy tüskét látott lepattanni róla. Felnézett és látta, hogy fordult a kocka: háta mögülről betámadta egy kisebb csapat, mely öt jackalból állt élükön két bruteval. Nihilus gyorsan átugrotta a fedezéket, s úgy bukott le. Még épp időben csinálta, mert épp ekkor csapódott be egy gránát arra a helyre, ahol előbb még ő guggolt.
Megvárta míg gyorsan újraregenerálódik barrierje, s ismét kihajolt a fedezékből, majd e csapat közé is dobott egy biotikus szingularitás csapdát. A hatását csak félig meddig sikerült elérnie, mert igaz a jackalok elkezdtek lebegni, de a brutek nem. "Fránya pajzsok" mérgelődött Nihilus, de közben elégedetten fedezte fel, hogy a szingularitás szépen szedi szét a pajzsokat is. Ekkor húzódott vissza a fedezékbe, ismét pont időzítve, hiszen egy gránát találta volna egyenesen fejbe, ha nem így tette volna, s hallotta a becsapódó tüskéket a fedezék másik oldalán.
Megvárta míg ellenfele tüzelését a töltés zavarta meg, s ismét kihajolt a fedezékből, de egyből át is vetődött a fedezéken épp ekkor repült el a következő gránát a háta felett, s elindult nagy lendülettel a kis csapat felé. Közben oldalához nyúlva elővette külső omni-pengéjét, de még legalább 7-10 méter választotta el támadóitól, mely közül a gránátvetős ismét tüzelt, s a tüskelövő ismét tüzelésre készen állt. Ekkor barrierje egy kis energiáját felhasználva, egyik pillanatról a másikra a tüske lövő brute előtt termett, biotikus teleportálás segítségével. Kinyílt az omni-pengéje, s hason szúrta az előtte álló brutot. Épp eszmélt fel a gránátvetős brute, aki megpróbált nekirontani, de íjat tartó kezével egy biotikus torzító mezőt küldött rá, mely a szingularitás vonzáskörzetébe fejtette ki hatását, így nem csak simán elkezdte biotikusan szétroncsolni, hanem egy nagyobb robbanást generált biotik hullámokkal, melyekbe azok a jackalok is belehaltak, akiket még a szingularitás nem ölt meg. Eltűntette kardja pengéjét, s a leszúrt brute holtan összeesett.
Letörölte arcát, hiszen a felrobbant és a leszúrt brute vére teljesen belepte, s visszaindult csatlakozni a csapathoz.

Andorath
Andorath elégedetten nézett körül a csatamezőn. Lassan mindenhol visszaverték a brute-ok csapatait, és az elitek, is csatlakoztak hozzájuk. Ekkor vette észre az 5, az erőd egykori bunkerébe betelepedett brute-ot, akik biztos fedezékből 360°-ban tüzelni tudtak, és noha komoly veszélyt nem jelentettek, lehetetlen volt onnan kiugrasztani őket. Andorath már épp egy másik rakétát akart kérvényezni, amikor meggondolta magát. Szépen komótosan hasra feküdt a fedezéke tetején, ahol nem lett koszos az egyenruhája, és állított valamit puskáján, majd a fedezék felé irányozta. Egy darabik csak nézte a távcsövet, aztán egy sóhaj kíséretében, mellényzsebére tapintott, és egy szemüveget vett elő.
- Ha visszaérünk a citadellára csináltatok valamit a szememmel, ez már tényleg kínos. - Morogta maga elé, majd mély lélegzetet véve újra a távcsőbe meredt. Egy kis szünet után öt lövés dörrent gyors egymásutánban, ezuttal a szokásos szikraeső nélkül, hisz Andorath előzőleg lejjebb állította a hőfokot. Az öt brute azelőtt összecsuklott az egy kilométer távolságú bunkerban, mielőtt még annyit mondhattak, hogy bikkmakk. Andorath büszkén állt fel, majd leporolja az egyenruháját. És eltette a szemüvegét. Az épp kifele tartó elitek felé fordul, és látványosan leteszi a plazmapuskáját, és az oldalpisztolyát.
- Úgy vélem itt az ideje, hogy diplomáciai útra térjünk. A vezetőtökkel szeretnék beszélni. Három fős kíséretem lesz, fegyver nélkül, és ő is annyit hozzon. A többiek menjenek vissza az erődbe, az enyéim meg a hajókba. - Indítványozta, remélve, hogy érti amit mond. Noha beszélt egy kicsit a legtöbb citadellai idegen nyelvből, a kovenant nyelvei teljesen hiányoztak tanulmányaiból. Közben rádión kiadta a parancsokat.
- A doktor, a kisasszony és a virágszál velem jönnek fegyvertelenül. A fegyvereiket tegyék az enyéim mellé. Figyelmeztetem magukat, főleg a virágszálat, hogyha bajt kevernek, akkor abból nekünk lesz a legtöbb bajunk, és nem a MEB-nek. A többiek vissza a hajókra. Hagyják itt az egyik vadászgépet legénység nélkül. Kapitány az Islander-nek, ereszkedjen le a légkörbe a felhőréteg alá. Már minden bizonnyal végeztek odafent. Parancs vége. - Mondta, majd várta, hogy ki, hogy reagál, elsősorban, hogy az elitek, hogy reagálnak.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:11 pm

'Valam hajóúr
A Sangheili erők rövidúton feltakarították a még megmaradó, szétzilálódott ellenséget. A gruntok gyávábbik részét csak lefegyverezve összeterelték, azok még emlékeztek, hogy csak néhány éve az elitek voltak az raik, és elég jól is ismerték a saját esélyeiket ellenük. Másnap már a helyreállításon dolgoztatták őket láncbaverve.
-Figyelemreméltó akció.- Állt az egyik aranypáncélos Sangheili Andorath elé, fegyvereit elrakva szintén. Négyágú állkapcsa észrevehetően nem úgy mozgott, mint a szavak indokolták volna, és ha az emberi tiszt jól megfigyelte, észrevehette, hogy csak a rádión keresztül hallja a szavakat ismert nyelven. Majd elfordulva egyértelműen idegen szavakatt intézett a maga egységeihez, akik még a MEB erőkkel együtt leellenőrizték a csatateret, hogy maradtak-e túlélők, és három további fehér páncélú kivételével visszatértek a bázisukba. A négy ottmaradó idegen szintén lerakta rendezetten a fegyvereit, mielőtt a nagyrészt emberi delegáció elé állt.
-Démon, hadmester, félemberek.- Biccentett mindegyikük felé az arany páncélú, szemmelláthatóan vezető. -Köszönjük a segítséget. Csak egy kutatócsoport vagyunk, kevesebb haderővel mint illő lenne, és túl gyorsan ütöttek rajtunk ezek a shisnok. Úgy vélem tartozunk maguknak, miben tudunk segíteni?

Ailys
- A fegyvereiket tegyék az enyéim mellé.
Könnyű azt mondani. A gránátvető ugyanis, amibe Ailys az utóbbi percekben annyira beleszeretett, egy brute koponyájában pihent, és onnan nem volt hajlandó mozdulni, akárhogy is erőlködött az asari. Ailys megunta a próbálkozást, biotikus erejével megemelte a brute holttestet, és Andorath fegyvereihez hajította azt. A tábornok hátravetett egy nem kimondottan lelkes pillantást a biotik akciójára, majd gyalogolt tovább az idegenek felé. Ailys még eldobta a pisztolyt, amire a MEB jóvoltából tett szert, aztán a többiek után kocogott.
Az idegen delegáció megállt a fényes kis csapat előtt, és az egyik gyíkszerű lény beszélni kezdett. Ailys karba tett kézzel, és halvány, értetlen fintorral mérte fel az idegeneket, amikhez hasonlót még nem nagyon látott.
- Démon, hadmester, félemberek… - mondta az idegen. - Köszönjük a segítséget. Csak egy kutatócsoport vagyunk, kevesebb haderővel, mint illő lenne, és túl gyorsan ütöttek rajtunk ezek a shisnok. Úgy vélem tartozunk maguknak, miben tudunk segíteni?
- Démon? – jutott el végül az asari tudatáig a szó. – Te engem neveztél démonnak?
- Nem téged, virágszál. – vetette oda higgadtan a tábornok.
- Ha nagyon tudni akarja, őrá céloztam. – mutatott Merel felé az idegen, pikkelyes ujjaival.
- Te ne nevezzél engem démonnak! – folytatta kis monológját Ailys, halk, fenyegető hangon. – A felvágott száddal, meg a halszemeiddel…
- Virágszál, kérem, viselkedjen az urak előtt! – szólta le Andorath.
Ailys továbbra is szigorú tekintetet szegezett az idegenekhez, de nem szólt semmit, csak figyelt. Amikor Andorath intett, hogy ideje visszamenni a hajóhoz, és a gyíklények is mentek volna dolgukra, Ailys még odafordult az idegenhez, aki tárgyalt a tábornokkal, és szinte sziszegve odavetette neki:
- Megjegyeztelek ám… - erre Andorath kitette kezét, hogy azzal terelje a hajó felé az asarit. Ailys gyorsan felpillantott rá, majd elfordult, és igyekvő léptekkel visszavonult a fegyverkupachoz.

Andorath
Andorath a szemeit forgatta. ~Mintha egy ötévessel mennék tárgyalásra. Remélem a hajót nem szedi szét, amik vissza nem megyek.~ Gondolta, majd óvatosan eltávolította a tomboló elemet az érzékeny közegből. Végül arra ítélte az asarit, hogy a csapatszállítóban várakozzon rájuk, majd újra az idegenek felé fordult.
- Elnézést a kellemetlenségért, még új itt, és nem tanult fegyelmet. Ami pedig a tartozást illeti, vegyék ezt a jó szándék jelének, maguk, és a fajuk felé. Tudják létezik egy másik emberkolónia azonkívül, amivel egykor hadban álltak. Egy fajközi szövetség a citadella részeként óriási hiba volt a brute-októl, hogy rátalálva az egyik gyarmat bolygónkra háborút kezdeményeztek velünk. Ővelük mindenképpen leszámolunk, és amennyiben céljaink közösek, mindkettőnknek előnyös lenne, egy hosszabb távú szövetség, ami később, akár a citadellához való csatlakozással, is együtt járhat. - Mondta kertelés nélkül. Nem szeretett kertelni, meg nem is igazán volt hozzá tehetsége. Egyébként is véleménye szerint jobb volt előrukkolni az ötlettel, mint elaltatni őket, egy hosszú beszéddel a fajközi együttműködés előnyeiről, amivel nyilván tisztában vannak.

Nihilus
A fegyverkupachoz érve Nihilusnak a kezében összecsukódott az íj, s eltűnt a kiró lőszer piktogramja is, majd letette az összecsukott pengével együtt. Ekkor repült mellé a brute teste is, s belegondolt, hogy érdekes az is, hogy végül is három fegyvert azért visz magával a kapitány, mivel mindhárman rendkívül veszélyesek tudnak lenni fegyver nélkül. Majd elindult a kapitány után.
Karba tett kézzel nézte végig a közjátékot az asari felháborodásával, s hallgatta végig a kapitány szövetségre hívó beszédét.

Merel
-A Jiralhanae barbár horda, nem lesz nagy kihívás visszaszorítani őket, csak időbe telik. A Próféták emelték fel őket, ellátták fegyverrel, technológiával, hajókkal, de csak kezelni tudják, és a Prófétáik elfogytak, és ők is el fognak. Maguk jó harcosoknak bizonyultak, a Démonokat pedig jól ismerjük már, én szivesen fogadom magukat mellettünk. De a Sangheilik maguktól harci segítséget nem fognak kérni, és a mi harcunk a Jiralhanae ellen mélyen gyökerező és személyes.- Fejtette ki a vezetők.- De.De ha tényleg szövetséget kínál, volna egy kérésem. Tudósoknak jobban szűkén vagyunk, ez az állomás is csak gyenge próbálkozás a Huragokok segítségével, egy fejlesztői szövetségessel mindkettőnk jobban járhat. Hivatalosnak még ne tekintse, csak egy hajóúr vagyok, de én támogatom az ilyen szövetkezést.

Merel gyanakodva méregette az idegen kíséretet, az "ő idejében" még egyértelmű ellenségek voltak, egész előkelő pozícióban, ők üvegelték le mindazt a sok kolóniát. Még nem sikerült megszoknia a hirtelen változást, hogy azóta közösen nyerték meg a háborút az emberekkel, és sokat segített a tárgyalás békéjében, hogy a sisakja vizorja kívülről tükröződött. Az elitek is gyanakodtak azért, a Spartanok még az ő emlékeikben is élénken éltek megállíthatatlan erőkként.

Andorath
Andorath elgondolkodva tekintett fel az elitekre.
- Ami azt illeti ebben is tudunk segíteni. A citadellában rengeteg jó tudós van, és ami azt illeti az itt jelen levő félgép barátom is közéjük tartozik. - Mondta Nihilus-ra mutatva. - Már csak arra van szükségünk, hogy az ajánlat eljusson a megfelelő személyekhez. Ha megtenné nekem azt a szívességet lekötelezne. Ami azt illeti, én tábornok vagyok, valamival több beleszólással, de hogy igazi szövetség legyen mindenképpen össze kel hoznunk a felső vezetőinket tárgyalni. Mindenesetre ön legyen olyan kedves, és közölje feletteseivel, hogy fenn áll egy ilyen lehetőség, amivel igény szerint élhetnek. - Mondta és várta a feleletet.

'Valam hajóúr
-Köszönöm a felajánlást. A Huragok is jól bánik a technológiákkal, mitöbb, arra teremtették. De csak a saját nyelvét beszéli, és motiválni is nehéz. De megpróbálom az itt állomásozóakat is áthelyeztetni, ha lesz lehetőségünk erre a szövetségre. De most jelentést kell tennem a magam felettesének, maga is tegyen így, tábornok. Remélem lesz szerencsénk még együtt harcolni.
Ezzel a Sangheili küldöttség elköszönt és fegyvereit felvéve visszaindult a bázis felé.

Nihilus
Miután az idegenek a bázisuk felé mentek újra felfegyverkezve, a kis "MEB-es" csapat is visszaindult a fegyvereihez, s mindenki felvette a sajátját.
- És most mi a terv? - kérdezte a doktor.
- Először is vissza a leszállóegységbe, ahol a virágszál már vár minket - válaszolta a kapitány.
Beértünk a csapatszállítóba, ami hamar indulásra kész volt és a csatahajó felé vette az irányt.
- Gondolom kevés konzultáció után az első utunk a Citadellába fog vezetni... rég jártam ott, biztos sokat változott - mondta a doktor.

Ailys
Ailys karba tett kézzel, a csapatszállító falának támaszkodva, unalmába süppedve ücsörgött, mikor végre megérkezett a tábornok és kis csapata. Már épp ideje volt. Visszatértek a hajóra, és úgy látszott mindenkinek rengeteg dolga van, mivel senki sem foglalkozott különösebben az asarival. Hála az égnek. Ailys elindult kabinja felé, a katonák legtöbbje utálatból, vagy esetleg félelemből mind elkerülte, inkább maga elé engedte, minthogy útjaik kereszteződjenek. A maradékot pedig egy kicsit sem izgatta jelenléte. De ahogy célja felé haladt a folyosón, egy fiatalnak kinéző katonán megakadt a szeme. A férfi minden erőfeszítésével megpróbálta nem észrevenni az asarit, nem rá nézni, az egész testbeszéde azt ordította, hogy „Nem vagyok itt!”. Ailys lassú, ragadozószerű lépteivel közeledett a katona felé, tekintetét szigorúan rajta tartva, s ahogy haladt el mellette, sárga szemei nem hagyták el, hanem szorosan tartották, s még utána is fordult, amennyire tudott, aztán elengedte áldozatát. Ahogy továbbment, megjelent részben elégedett, részben jól szórakozó félmosolya, a katona jelenete miatt. Sosem tudják, hogy milyen feltűnően próbálnak rejtőzködni. Gyors zuhanyzás, és csizmapucolás után lefeküdt az egyik ágyra, bámulta a plafont egy darabig, majd felpattant, és elhatározta, hogy megkeresi Andorath kabinját. Ez egyszerű feladat volt, ahogy a bejutás is, hiszen az ajtó nem volt lezárva, s Ailys nagy megkönnyebbülésére, a lakó sem volt otthon. Nem tudta, mennyi ideje van körülnézni, de ki akarta használni a lehetőséget egy kis bámészkodásra.

Andorath
Andorath vidámon ment fel a hajóra. Igazán hasznos napot tudhattak maga mögött. Igazából még a nap felén sem voltak túl, de már rendkívül hasznos volt. Amikor visszaértek, útját a doktor kabinja felé vette, ahol feltehetőleg Merelt is találja.
- Mondja, félfém barátom, tud valami biztos védelmet biotik ellen, egy ember számára? Úgy érzem eggyel több biotik van hajómon, mint amennyit biztonságosnak tartok. Ne értsen félre nem a maga hűségében kételkedem, igazából kék barátunktól tartok egy kicsit. - Mondta majd elbabrált egy az asztalról felvett drótdarabbal.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:18 pm

Nihilus
A Nihilus épp Merel páncélját vizsgálta tüzetesebben a vizorján keresztül.
- Érdekes páncél... kívülről erős a védelme, és igen erős exoskeleton is egyben... - mondta, s kb. 10 percnyi scannelés után szedte szét a belső illesztéseket biotikus energiával, a lány egyik karján lévő külső páncéllemezeken. Amelyeket biotikus lebegtetéssel át is lebegtetett egy mellettük lévő asztalra.
- Arról nem volt szó, hogy most le is veszed? Emlékszel, nincs alatta sok minden... - háborodott fel a lány.
- Nem vagyok pedofil... egyébként meg csak a páncél külső rétegeit veszem le, így azt már tudjuk tanulmányozni, és talán neked is könnyebb lesz a mozgás.
Ekkor lépett be a kapitány, aki meglepően nem a lány páncéljával kapcsolatban érdeklődött először.
- Mondja, félfém barátom, tud valami biztos védelmet biotik ellen, egy ember számára? Úgy érzem eggyel több biotik van hajómon, mint amennyit biztonságosnak tartok. Ne értsen félre nem a maga hűségében kételkedem, igazából kék barátunktól tartok egy kicsit - mondta, s az egyik asztalnál elkezdett babrálgatni néhány dróttal, melyek a mellette lévő szétszedett gauss puskából származtak.
Nihilus félbehagyta a lány páncéljának vizsgálatát, s felhajlott homlokára a vizorja, majd a kapitány felé fordult.
- Köszönöm, a lojalitásomba vetett bizalmad - ejtett el egy félmosolyt, majd folytatta - A tárgyra térve: Teljes védelem nincs rá, csak annyira mint egy plazma lövés ellen. Az energiapajzsok és a kinetikus pajzsok rendkívül jól elnyelik a legtöbb biotikus hatást, így anti-gravitációs vonzó tulajdonságukat ezzel ki lehet védeni. Természeten ezek a hatások egy idő után szétszedik a védelmeket is, és vannak azért olyan biotikus képességek, amik pajzsok ellen kifejezetten jók, mint a torzítás, vagy a fosztás. Egy másik kifejezetten hatásos védelem az egy fizikai páncélréteg, melyet akár egy meglévő páncélba is be lehet építeni, igaz az nehezebbé válik, de rendkívül jól fog védeni biotikus ellenfelek ellen. Ha egy ilyen fizikai páncélréteget alkalmazol egy pajzzsal együtt, akkor igen kemény ellenféllé tudsz válni egy tiszta biotikus ellen.
- Hmm... érdekes - mondta, s Nihilus mögé tekintett, ahol Merel ült egy asztal előtt, ahol már egyik karjának páncéldarabjai ott hevertek - Hogy halad a kisasszony páncéljával?
- A külső páncélréteg eltávolítását kezdtem el, utána tudom majd tanulmányozni magukat a lemezeket, anyagi tulajdonságaik, stb... az már biztos, hogy a páncélja nem véd biotik ellen, mivel nem is ismertek biotikokat, nem kellett ellene védekezni - mondta, s elkezdte lebegtetni az egyik páncéldarabot.

Andorath
Andorath egy darabig elgondolkozott a halottakon, majd Merel felé fordult.
- Apropó kisasszony, utána néztem a hajó női személyzetének. Egyetlen egy nő van a hajón, egy hetven éves 140 kilós takarító. Nem tudom, hogy terveznek megszabadulni a páncéltól, de szerintem a doktor még mindig ezerszer jobb megoldás, mint az egyetlen tagú női személyzetünk. Ha gondolja egyenruhát tudok biztosítani a számára, mint váltóruhát, bár utána kell járnom, van-e a méretében. Köszönöm a tanácsot doki. - Mondta majd szépen csendben távozott.

Merel
Merel ahoz nem értett olyan sokat, hogy pontosan mikre képes még a technológia és mikre már nem, de elég jól el tudta képzelni. Nihilus olyan elmélyült áhítattal vizsgálta át minden porcikáját, és bizonyítottan megtalálta a lefedett rögzítéseket is, hogy a lány erősen gyanakodott azzal kapcsolatban, mimindnen látott és nézett is keresztül a férfi, így amikor - pláne különösebb nehézség és egyben figyelmeztetés nélkül - elkezdte leépíteni róla a páncélt, ki is fakadt.
A doki kifogása elfogadható volt, de a lány még egy jódarabig gyanakodva nézte.
-Én kérem teljesen jól vagok ebben a páncélban ...uram.- Egészítette ki a mondat végét, mert bár Nihilust nem tudta rangban hova tenni, a tábornok egyértelműen felettese volt. Csak még meg kellett szoknia.
-Tényleg, ezt a biotikot meg lehet valahogy tanulni? Vagy beültetni vagy mi?- Kérdezte, miután Andorath távozott.
-Ja, nem azért, csak most erről jutott eszembe.- Mentegetőzött, amikor rájött, ez úgy hangzott, mintha ő is a tábornokt aggasztó biotikok közé akarná bekunyerálni magát. Korábbi felháborodásának már nem vlt semmi nyoma.

***

-Uram, bejövő hívás az Örök Megtisztulás sangheili támadóhordozóról. Kapcsolom a hídon, amint ideér, uram.- Tájékoztatta Andorathot a kommunikációs tiszt.
Amint a tábrnok a hídra érkezett, a holografikus kivetítőn megjelent a sangheili hajóúr.
-Tábornok. Döntőbíra Thel 'Vadam jóváhagyásával diplomáciai expedíciót indíthatunk a Citadellával való technlógiai szövetség megkötésére. Hamarosan befejezzük a helyi kutatóbázis áttelepítését a hajónkra, és készenállunk követni az útmutatását a célrendszerbe.

Andorath
Andorath még mindig sajgó tarkóval lép a hídra. Egy fokkal kevésbé akarja az asarit a hajóján tartani. Jó, hogy végre ven indokuk a kikötésre, ráadásul a citadellán. Röviden felel az üzenetre.
- Vettem, kövessenek, elvezetem önöket a citadellába. - Mondja majd megszakítja a vonalat, és kiadja a parancsokat.
- Adjanak le jelentést a citadellának és a MEB-nek. Nemsokára megérkezünk. - Hátradől a kapitányi székében és élvezi a megérdemelt pihenést a sportos délután után.

Nihilus
Miután távozott a kapitány visszafordult a szuperkatonához, szeme elé hajlott vizorja, s ezzel egy időben vissza engedte a páncéldarabot az asztalra, amit lebegtetett. Mosolyogva, fejét csóválva kezdett el mormogni az orra alatt.
- Naiv gyerek... a fiatalkori önmagamra emlékeztet, bár én nem követtem ennyire a szabályokat.
Majd ismét komoly arckifejezésre váltott, mikor jöttek a lány kérdésáradatai.
- Ha jobban tetszik, azért van erre szükség, hogy jobban értsük a páncélod. A másik, meg jobban rálátok, hogyan lehet leaprikálni rólad az exoskeletont, amit lehet meg tudok lazítani annyira, hogy magadtól, is meg tudj tőle szabadulni. Nah arra vagyok én is jobban kíváncsi, hisz amint észrevehetted én is viselek exoskeletont, aminek igaz több a funkciója, de kevésbé effektív egy-két része.
A mondat végére érve sóhajtott egyet, s mosolyogva csóválta ismét a fejét.
- Ezekre a képességekre egy AMP nevű implant beültetésével tettem szert. Rendkívül jó minőségű darabot kaptam, de igaz rengeteg gyakorlást is igényel a biotika elsajátítása.
A lány szemei már kezdtek teljesen kikerekedni. Nihilus tisztában volt vele, hogy valószínűleg ő is akar.
- De nagyon nem akarod, hogy megpróbálkozzak egy biotikus AMP beültetésével - nevetett fel Nihilus.
- Miéért?
- Hát kezdjük ott: eddig három beültetést végeztem...
- És?
- Mindhárom páciensem belehalt a műtétbe... - mosolygott a doktor - mint ahogy a legtöbb "páciensem"... - s felszabadította a lány másik karját a páncéldaraboktól - ...másodszor is...
- Mi?
- Iszonyat nagy felelőtlenség lenne ilyen hatalmat a kezedbe adni... így is egy felelőtlen kislány vagy egy arzenállal. Azt se tudom elképzelni régen is milyen dilettáns feletteseid lehettek, hogy téged hadszíntérre engedtek, ilyen felszereléssel, vagy egyszerűen csak folyamatosan részegek, vagy drogosak voltak... - nevetett fel a doktor.

Merel
-Az enyémen is fogsz fejleszteni legalább, vagy csak lemásolni akarod a sajátodhoz? Mert akkor kérek ám cserébe is valamit. Majd valami poénat.
Nem egészen tudta hova tenni a dokit, egyfelől töretlenül csodálta, ami nála elég meghatározó tényező tudott lenni, de idónként olyan gonosz tudott lenni vele. De valahogy eddig mégse sikerült megsértődnie rá rendesen.
-De neked is beültették, ők értenek hozzá. Kik csinálták? Ők meg tudnák nekem is csinálni.
Közben kipróbálgatta a karjait a páncéllemezek nélkül, érezte, hogy súlyra könnyebb volt, de korábban is ugyanannyira könnyű volt mozgatni, furcsamód volt is külömbség meg nem is.
-Nem dilettánsok! Mendez és Ambrose a legjobb kiképzőtisztek, és a háborúval szükség is volt minden lehetséges erőre. És igenis hasznos vagyok, lent láthattad is, mit tudok. Lehet, hogy jobban menne egy teljes Spartan csapatban, de igenis elég hasznos vagyok. Ne kezelj úgy, mint ha semmire nem lennék jó! Van egy levelem is erről, meg is tudom mutatni!- Fakadt ki megint a lány.

Ailys
- Sztriptíz van, és nekem senki nem szól? – mondta Ailys, amint kinyílt előtte az ajtó. Nihilus automatikusan hátranézett, annak ellenére, hogy hang alapján nem volt nehéz beazonosítani az asarit.
Ailys odahúzott egy széket az asztalhoz, amin Merel felszerelésének különböző darabjai várták sorsukat, leült, belesüppedt a szék, s lábát felrakta az előbb említett asztalra.
- Szal, Doki… 50 évet sziesztáztál? Ahhoz képest eléggé fel vagy szerelve tech cuccokkal. Hack-eléshez mennyire értesz? – ekkor rájött, hogy valószínűleg nem a legjobb embert kérdezi ez ügyben, hiszen míg Nihilus cryoban ücsörgött, a technika sokat változott, és a hackereknek naponta kell újabb programokkal előrukkolniuk. - Áh, hülye kérdés… – egy kis ideig csak figyelte, ahogy a doki egy páncéldarabot vizsgálgat, majd úgy döntött rákérdez. – Szó’al… Hogy sikerült összehoznod ezt a félig szintetikus dolgot?

Nihilus
- Sejtéseim szerint az én páncélom nem alkalmas arra, hogy a spartan páncél erejét beleépíthessem. Láthattad te is, sok mindenre képes a ruházatom, és meglehet, hogy erősebb erő-exo-skeletonnal kevésbé lenne ilyen dinamikus, de kíváncsi vagyok milyen technológiai fejlesztések vannak benne, és meglehet, hogy ezt a tudást fel tudom használni...
Majd mosolyodott el, s sóhajtva folytatta.
- Áh te kislány! Nem azt mondom, hogy haszontalan vagy, mert mint említettem, egy kész arzenál vagy egy személyben, de nem vagy képes komolyan átlátni a dolgokat... felelősségtudatod: nulla... az egyetlen amiből észreveszem, hogy militáris múltad volt, hogy a parancsokat pontosan betartod. De ha azok nem lennének... - nevetett fel - teljesen ön- és közveszélyes vagy... Bár a páncél segít benne, hogy kevésbé legyél önveszélyes... és az is segíteni fog, amit már látok, hogy bele tudnám építeni a páncélodba: energiapajzs reaktorokat.
Látta megint az idegeskedő nézést a lányon, de mikor elhangzott az energiapajzs szó, felcsillantak a lány szemei. Utána egy ismerős hangot hallott a háta mögül, miközben emelte le a lány mellvértjét.
- Sztriptíz van, és nekem senki nem szól? - Ailys volt, aki egyből odahúzott egy széket és kényelmesen helyet foglalt - Szal, Doki… 50 évet sziesztáztál? Ahhoz képest eléggé fel vagy szerelve tech cuccokkal. Hack-eléshez mennyire értesz? ... Áh, hülye kérdés…Szó’al… Hogy sikerült összehoznod ezt a félig szintetikus dolgot?
- Pontosabban több, mint 54 évet... - mosolygott Nihilus - Régen értettem a Hack-eléshez, nem egyszer törtem be a MEB-hez, de tudod hogy halad ezzel kapcsolatba a technika, igaz nem telne bele sok időbe újra elsajátítani, hiszen külső erősítésű omni-toolsom van és részben szintetikus idegrendszer... a szintetikával kapcsolatban: ez egy elég összetett story... - kezdett bele - az első átalakításom a MEB-től való elszökésemkor lett, kb. 80 éve bérgyilkosokat küldtek rám, nem jártak sikerrel, előre bebiztosítottam magam, de egyik lábamat elveszítettem... Az utána beépített robotlábam még elég fejletlen volt a mostanihoz képest. A Biotikámra később tettem szert egy titkos hadi fejlesztésnél, melyet egy a MEB-től teljesen rejtve lévő emberi szervezet pénzelt. Jó is volt, amíg tartott... a vezetőségnél gondok voltak, így a "Nemesis 7" programnak is vége lett, nem tudom mi lett a projecttel. Majd kikötöttem a Quarian flottillán. A Quarianok tech fejlettsége már akkor is kiemelkedő volt, főleg robotikával kapcsolatban. Ott elég sok emberi kísérlet kellett, hogy tanulmányozzam a nano-cybernetikát és kifejlesszem a számomra legmegfelelőbbet. Az alanyokat a MEB kisebb telepeiről rabolta el, egy felbérelt "kalóz" csapat. Nagyon fájdalmas volt a végső procedúra, nem is csodáltam, hogy ha egy kis hiba is volt a számításaimban, akkor egyből belehalt egy alany... de megérte. Hogy miért? Hát addigra rengetek ellenséget összegyűjtöttem magamnak az univerzumban... és a paranoia jelei eléggé meglátszottak rajtam. Hát "kicsit" bebiztosítottam magam... már legalább nem kell Krogan zsoldosokat felbérelnem, hogy figyeljék a hátamat.

Merel
-A vértezetben főleg a szenzorok meg ilyesmik vannak, ott inkább az ötvözete lehet érdekes, ebben a fekete cuccban vannak a jóságok inkább.- Adott tippet a lány a tudósnak, ezzel ki is merítve a páncél iránti technikai ismereteinek nagyrészét.
-Hol is volt ezen egy főbb illesztés? ...Asszem itt valahol?- Nézegette az alkarját, arra emlékezett, hogy a kéz kifinomultabb alakja miatt arra külön darabban került a páncél.

A Nihilustól kapott lecke után még morcosan nézett a férfira, de a gyerekes dacának dacára is belátta, van alapja. Igazából az őáltala említett levélben is volt ilyesmi. Egyébként privát üzenetváltás volt CPO Mendez és Ambrose alezredes között a Noble programot illetőleg, csak Kat-B320, a Béta társaság főbb hackere megszerezte mindenkinek, akit átemeltek közülük a programba. Ambrose személyes jegyzete Merel aktájához pont kihangsúlyozta, hogy Merel mellé kell egy erős felettes, csak akkor elsiklott a lány figyelme eme apró, mellékes részlet fölött.
A pajzsok beépítésére pedig teljesen eltűnt minden haragja.
-Mint az Eliteknek? Vagy másmilyen? Vagy lehet többfélét is egyszerre, ha nem ütik ki egymást?- Kezdett el megint rápörögni a lehetőségekre, de szerencsére az Asari érkezése megszakította, mielőtt nagyon elrugaszkodhatott volna a valóságtól.
-Hé, ne leskelődj, kivan a titánium nanokompozit kezeslábasom!- Takarta el magát vigyorogva a nő szavaira, széles vigyorral. Szabad bőrfelülete még mindig csak a feje volt, és a páncélréteg is tele volt a vértlemezek rögzítőpontjaival, nem volt túl árulkodó, de Merel erre ezt a reakciót nem tudta kihagyni.
Ezután érdeklődve figyelte Nihilus történetét, mindig is szerette a történeteket.
-Csatlakozunk a Sangheili hajóval, és rákapcsolódunk a tömegrelére a Citadella felé... öt percen belül. Teljes személyzet, gyorsulási készültség!- Jelentette be a teljes hajó kihangosítórendszerén a navigációs tiszt.

Ailys
- Na, hát ez marhára érdekes volt! – mondta Ailys, miközben levette lábait az asztalról, s felpattant székéről. – Kösz, az esti mesét, Doki! Vigyázz a titániumbugyijával! – odavetett egy nem túl egyértelmű félmosolyt az emberlánynak, majd válaszra nem várva ott is hagyta a szobát.
Egy percen belül talált is egy kisebb helységet, amit raktárként használtak, és ami nagy örömére teljesen elhagyatottnak látszott. Leült egy kényelmesebbnek tűnő ládára, majd előhívta omni-tool-ját. Keresgélt egy ideig, nevek, dátumok, számok peregtek előtte, majd felcsillant tekintete, és rákapcsolódott egy komm linkre.
- Gyerünk, Ghormak! – suttogta a világító eszköznek. – Ne hagyj cserben!
Épp mikor már kezdte feladni a reményt, és más elérhetőségeken gondolkozni, egy mély hang válaszolt hívására.
- Ailys! Ez a nap tele van meglepetésekkel.
- Hiányoztam? – csipkelődött az asari.
- Egy szóval sem mondtam, hogy pozitív meglepetésekkel… Mi van, Jaelon-nak megjött a mersze, hogy a komm-hoz engedjen titeket?
- Jaelon-t nemigen érdekli.
- Kinyírtad? – érkezett a kérdés egy rövid szünet után őszinte csodálkozással.
- Egy fél MEB hadsereg nyírta ki.
- Hm. Micsoda irónia. Most hol vagy?
- MEB hajó fedélzetén.
- Téged sem kell félteni. – nevetett elismerően a torz hang. – Mi kéne?
- Naprakész omni-tool hack.
- Kinek lesz?
- MEB tábornok. Őskövület, de nem hülye. Tuti alapos védelme van.
- Van itt egy progi, amin most dolgozok. Pár módosítás, és küldöm.
- Mondtam már, hogy imádlak?
- Mernéd nem mondani…
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:23 pm

Andorath
*Andorath otthagyja a hidat, és bebarangolja a hajót. Nem mintha annyira hiányozna neki az asari, de fél magára, hagyni, most amikor megérkeznek. Igazából kiküldhetne érte egy pár embert is energiapajzzsal, de akkor nem bámulhatná az asari mindent pénzt megérő fintorait, és arckifejezéseit. Nem sokára előveszi fő fegyverét a zsebéből és beleszól.*
- Virágszál kéretik a hídra külön eligazítás céljából.
*Mondja, majd visszamegy a hídra, és nem bajlódik tovább az asari keresésével. Még nem tudja, mit fog csinálni, vele. Valószínű egy mellékbejáraton kirakja a kikötőben a megegyezésükhöz híven. A lényeg az, hogy távol tartja az Elitektől, mielőtt még fajközi katasztrófát eredményezne.*

Ailys
- Virágszál kéretik a hídra külön eligazítás céljából.
Ailys ingerült sóhajjal válaszolt a szerinte túlságosan is hosszú karrierű „virágszál” megnevezésre. Tudta, hogy hála az égnek nem kell már sokáig hallgatnia, hiszen a tábornok be fogja most váltani az ígéretét – ebben egészen biztos volt – és engedi dolgára. Még nem döntötte el, hogy mi a terv. Szétnézhetne a Citadellán, hátha rábukkan valami hasznosra, bár semmi kedve nem volt maradni, mert ez minden csak nem neki való hely. Minél hamarabb vissza kéne indulni a Terminus-ba, s most, hogy beszélt Ghormak-kal kissé visszavágyott Omegára. Bár nem tetszett neki az ötlet, hogy csak úgy besétáljon, miután olyan büszkén húzta el a csíkot az Eclipse-esekkel. Aria tudni fog róla. Aria mindenről tud. És Aria az orra alá fogja dörgölni, hogy visszakéredzkedik. Eldöntötte hát, hogy Omegát hanyagolja egy ideig, és elkezdett a lehetőségein gondolkozni a Terminus-on belül.
Magabiztosan sétált végig a folyosón. „Igen, jól látjátok. Egyenesen kisétálok az a mocskos hajótokról.” Tudta, hogy ez egy győzelem, akármennyire üresnek is érződik. Kicsit sajnálta, hogy nem fogja látni Ghormak kis játékának eredményét, de úgy gondolta búcsúajándéknak megteszi.
Mikor elért a hídra, gyors pillantást vetett Andorath-ra, akinek hatására tekintete automatikusan egy fokkal szigorúbb lett. Megállt, karba tette kezeit, s laza fintorral megszólalt:
- Na, mi van, Góré? Alig várod, hogy megszabadulj tőlem? – majd hangja gúnyosan lelkessé változott a nevetséges kijelentés hatására. – Mindig is látni akartam a Citadellát!

Nihilus
- Az Elitekét nem ismerem... még. De a citadellán ismert pajzs rendkívül hasznos tud lenni, igaz az ion- vagy protonfegyverek gyorsan szét tudják szedni, de ezek tudtommal viszonylag ritkább fegyverek - mondta, s csatolta le a lány lábáról a páncéllemezeket.
Miután lekerültek az utolsó darabok elkezdte vizsgálni a kezeslábast, a rögzítésekkel kapcsolatban. Nem telt bele sok idő és megtalálta a rögzítéseket és a szétszedési módjukat is.
- Na, ha minden igaz, meg tudom lazítani úgy ezt az exo-skeletont, hogy utána önerőből le tudd venni és át tudj öltözni. Az lesz az első amit észreveszel, hogy eltűnik a ruha erőnövelő hatása. Miután átöltöztél hozd vissza a kezeslábast a laborba! - mondta, s ismét biotikus erejével nyitotta ki az illesztéseket, köztük azokat is amelyeket a lány is említett. Sziszegő hangot adtak ki a szelepek, hiszen légmentesen volt illesztve, s úgy nehézkes lett volna segítség nélkül levenni.
- Szólj a kapitánynak egyenruha ügyében, nyugi még nem esik le rólad a ruha, de kicsit szokatlan lesz hirtelen puszta önerőből mozogni - majd odament az asztalhoz és elrendezte a páncéldarabokat, s közben elmerengett - de rég is voltam már a Citadella területén... kíváncsi vagyok mennyit változott, bár már abban sokat, hogy a MEB-nek is nagy itt a beleszólása.

Merel
-Majd kérünk tőlük is!- A hangnem alapján azt is el lehetett volna képzelni, hogy már előre lerendezte, annyira biztosan mondta. -És a plazma ellen hogy véd? Ami a Covviknak van.
Egész jól sikerült eltalálnia, hol volt a kesztyű-illesztés zárja, bár odébb volt az illesztés, ami mentén szétvált. Miután ezen megnézte, hogy kapcsolódik szét az illesztés, visszaindult a kabinjába előbb, az közelebb esett, mint a híd.
Már ki volt neki készítve egy egyenruha előre, megspórolva meki egy kört a kapitányhoz. Férfiegyenruha volt ugyan, de méretben jó volt, és Merel testalkatával nem is igényelt átszabást ahoz, hogy viselhető legyen. Itt-ott még egyenesen bő is volt.
Időközben a világítás kékre változott, és egy rövid visszaszámlálást követően érezhetően meglódult a hajó, a lánynak pedig csak arról jutott eszébe, hogy erről szólt öt perce a figyelmeztetés, hogy a tehetetlenség az ágyra ültette a felkészületlen áldozatot. De legalább ez azt jelentette, hogy úton voltak efelé a Citadella felé.
Gyorsan átöltözött az egyenruhába, és indult is vissza a laborba, harján a fekete páncélrészekkel. Fel se tűnt viselve a súlya, még az előbb se annyira, amikor már passzívan csak rajta volt, pedig így kézben fogva érezhetően volt ám neki.
-Aztán ne rontsd el.- Mondta a tudósnak, ahogy a többi része mellé tette a páncél maradékát is.

Andorath
Andorath egy széles mosollyal fogadja az asarit. A góré megnevezés éppenséggel a kedvére való.
-Ami azt illeti hiányozni fog virágszál. De betartom az ígéretem. Kövessen.
Mondja majd elindul a raktér irányába. Átvezeti az asarit a hajón majd egy mellékkijáratnál álnak meg.
- Amint a legénység leparkolja a hajót kinyitom ezt az ajtó és leléphet mielőtt bárki észrevenné.
Amint a hajó megáll a mozgásban kinyitja az ajtót ami a dokk szervízfolyosójára nyílik. Ha az asari kilép még utána szól.
- Lenne kedve találkozni holnap este az Orion Kulbban? Itt van nem messte, könnyen megtalálja.

Ailys
Ahogy Andorath elindult egy mellékkijárat felé, Ailys őt követve, rögtön előhívta omni-toolját, és beindította a hackelő programot, amire nem rég tett szert. Kíváncsi volt, mennyi idő kell neki, s mennyire lesz hatásos, de ahogy Ghormakot ismeri, kifogástalanul véghez fogja vinni célját. Megálltak az ajtónál, ami rövidesen ki is nyílt, s beengedte a Citadella dokkjainak szürkéskék, üres, letisztult világát.
- Akkor léptem. – jelentette ki az asari, az idegen látképet figyelve, majd lehuppant a padlóra, és sétálni kezdett, még mindig környezetét fürkészve.
- Lenne kedve találkozni holnap este az Orion Klubban? Itt van nem messze, könnyen megtalálja. – hallotta hirtelen maga mögül Andorath hangját. Ailys arcán azonnal az őszinte döbbenet és az értetlenség ráncai jelentek meg. Szája félig nyitva maradt, hisz válaszolni kéne valamit, viszont még nem dolgozta fel egészen, mi történt. Szépen lassan az ajtóban ácsorgó ember felé fordult, még mindig erőteljesen gondolkozó tekintettel, s egy rövid ideig némán szemlélte helyzetét.
- Orion Klub? – nyögte ki végül. – Fizetsz?
- Természetesen.
Ekkor Ailys fülében egy diszkrét hangjelzéssel jelentette a program, hogy sikerült betörnie a tábornok omni-tool-jának kívánt részébe.
- Ott találkozunk. – válaszolta széles fél-vigyorral az asari, majd elindult az egyik bejárat felé. „Úgy néz ki, a Górénak is van egy búcsúajándéka.” gondolta, és ezzel kikapcsolta Andorath fordítóját.

Andorath
Andorath élvezi a pillanatot, amikor az asari zavarba jön. Mindenesetre a válasz is elégedettségére szolgál. Ám legnagyobb meglepetésére az utolsó mondatot egy furcsa idegen nyelven hallotta. Először azt hitte a lány csak viccel, aztán rájött, hogy az idegen nyelv az asari volt és, hogy tudja, is, hogy mit jelent. Ebből viszont az következik, hogy nem működik a fordító program az omnitools fordítóprogramja, és az asari vigyorából már sejti is, hogy miért nem.
- Akkor holnap 6 óra.
Mondja, úgy mintha nem értett volna meg amit az asari mondott.

Nihilus
Nihilus a lány kisebb beszólását elengedte a füle mellett, s inkább gondolkozott a Citadellai körültekintésén. Mivel a hajó kezdett a Citadella térségébe érni elindult ő is a zsilipek felé. Mikor beért a hajó a kikötőbe Nihilus egyből útnak indult a zsilip felé, de hirtelen a spartan lány hangját hallotta a háta mögül:
- A kapitány előtt lemész? - kérdezte.
- A te felettesed, nem az enyém... én csak a kölcsönös haszon miatt vagyok még a hajón... - majd nem törődve a lánnyal tovább indult a zsilipbe, aminek már majdnem bezárt az ajtaja a háta mögött, de ekkor vette észre hogy nincs egyedül.
- Azért várj meg engem is... látni akarom ezt a Citadellát...
"Remek... már csak ez hiányzott, hogy bébicsősz legyek" gondolta a doktor. Majd a gyors bioscannelés után kiléptek a Citadella űrkikötőjébe. A lány szája tátva maradt és csak nézelődött körbe. Nihilus elindult a liftek felé, s a lány egy kisebb habozás után követte. A bejáratnál ismét átscennelték a két alakot és mindkettőjük esetében vörös fények jelentek meg.
- Itt valami nincs rendben... - mondta az egyik turián biztonsági őr - a számítógépek szerint maga eltűnt személy 54 éve nyilvánították annak...
- Talán frissíteni kellene az adatokat... - tette hozzá Nihilus.
- A társa meg nincs benne a rendszerekben... ez hogy lehet...
- Nem idevalósi... - emelte meg a vállát Nihilus - őt intézzék, én addig bemennék, ha már intézték a helyes információk beírását a rendszerbe.
Kicsit hezitálva igaz, de a turián beengedte a Cyborgot, aki a városba érve hirtelen mély levegőt vett.
- De rég is voltam már erre... - mondta.
- Ismerős szagot érzek! - hallott egy hangot nem messze tőle, a hang irányába fordult és egy régi jó barátját látta ott, aki zsoldos testőre volt még.
- Grull?
- Megváltozott a szagod, olyan Gethes bűzt árasztasz magadból, de Grull felismert, Nihilus! Grull örül!
Nihilus közelebb lépet a nála közel egy méterrel nagyobb kroganhoz.
- Ezer éve nem láttalak, vagyis pontosan 68...
- Hova tűnté'? És mi ez a furcsa gépesdi? - kérdezte.
- Ez egy hosszú történet...
- Lesz akko' mit mesélned! Holnap 6-kor jöjj le az Orion Klubba... addig va' még itt Grullnak őrködni valója, unalmas egy meló, Grull kalapácsa már éhezik!
- Rendben, akkor ott találkozunk! Üdvözletem addig is! - mondta Nihilus és elindult a város piacai felé.

Andorath
Andorath visszamegy a hajóra, majd lecserélve omnitoolsát kimegy immár hivatalosan is a főbejáraton. Rögtön beleütközik a kikötőtiszttel vitatkozó Merelbe. A kikötőtiszt ellenállását pillanatok alatt legyőzve beregisztráltatja Merelt, majd egy csapat teljesen tehetetlen hülye másik tábornok kérdéseire válaszol az elitekkel kapcsolatban. Később jelen van a tárgyalásokon, ahol sikeresen megszületik a szövetség. Technikai fejlesztések, és az érdekeik diplomáciai képviselete, katonai szolgálatokért, és védelemért cserébe. Később estefelé, immár egy tiszta, egyenruhában megjelenik az Orion bárban 6 óra előtt öt perccel, és leül várakozni az egyik asztalhoz.*

Merel
-Én kérem igenis a MEB haditengerészet hivatalos tagja vagyok. De ez az egyenruhám is el kellett volna árulja,...
-Amit simán szalajthattál valahonnan, abból ítélve, ahogy lóg rajtad. Menj vissza apucihoz inkább.- Vette át mereltól a szót a turian biztonsági.
-Ha nem hiszik el nekem, tessék megkérdezni Andorath tábornokot! Tessék, jön is.- Bökött a tiszt felé, ahogy az épp bevárt egy Phantom csapatszállítón érkező sangheili delegációt. A turian biztonsági szeméyzet máris kerekre tágult szemeket meresztett a náluk is nagobb, láthatóan harcos alkatú idegenekre.
-Ja, igen, az övéké az a cifranagy hajó, úgyhogy nyugodtan tessék átengedni, a tábornok úr úgyis igazol, és annyival kevésbé lesz hosszú a napjuk.- Vigyorgott Merel diadalmasan. A biztonsági egy fáradt sóhajtással átengedte a lányt, az a rész biztosan igaz volt, hogy hosszú napja lesz, és ha a lány blöffölt is, nem egy ilyen tizenéves suhanc átengedése miatt veszti el az állását.

Szép volt ez a Citadella, de a sötétebb, alsó részei jobban érdekelték a lányt. Ott sokkal érdekesebb dolgok történhettek várhatóan. A korábbi fennakadás közben csak kevéssé látta, hogy Nihilus merre ment, de egy irányadásnak egész jó volt. Elég hamar egy Varacskos Varren Vigadó nevű helyen találta magát. Rövidebben egy kocsmában. Csak behúzódott egy sarokba, és onnan nézte a mindenféle, fura idegenek tömegét, és hogy mikor tör ki az első verekedés.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:30 pm

Ailys
Nem sokkal 6 óra után Ailys rá is talált az Orion Klubra, s a kapuban fegyelmezetten várakozó Andorathra. Nem a tipikus társaság, akivel normális esetben bulizni járna, de Ailys egy süket elcorral is szívesen partizik, ha a pia ingyen van.
Az Orion Klub tágas, esztétikusan megtervezett, tiszta és már első látásra is drága hely volt. Nem egy Omegai dizsi, az biztos. Sokféle alakot lehetett látni, a bárpultnál iszogatni, asztaloknál beszélgetni, és a táncparkett sem volt üres. Persze a tömeg leginkább asarikból, emberekből, salarianokból, és turianokból állt. Látott egy-két lebegő medúzát, s egy pillanatra, mintha egy volus tűnt volna föl a táncoló sokaságban, bár ebben nem volt egészen biztos. Hol van a party lelke? Hol vannak a krogan-ek, a batarian-ok? Vagy legalább a vorcsák? A ritmus egészen kellemes volt, lüktető, nem túl zúzós, de legalább a basszus a helyén volt.
Rövidesen átverekedték magukat a tömegen, s egy kivilágított, balra kanyarodó lépcsőhöz értek, lábánál egy kedvesen mosolygó asarival és egy turian security-ssel. Az asari ellenőrizte, hogy minden rendben van-e, majd szívélyesen üdvözölte Ailys-ékat az Orion Klub VIP részlegén. A lépcső a táncparkettre néző, elég magas erkélyre vezetett, ahol már jóval kevesebben voltak, és minden egy fokkal flancosabb volt. Andorath odavezette az asarit az üvegkorlát melletti egyik asztalhoz, amit eszméletlenül kényelmes kanapé ölelt körbe.
Egyszer csak egy turian felszolgáló jelent meg mellettük, aki sorolni kezdte a VIP különleges ajánlatait. Na, ez az, amit még az Omegai Afterlife VIP klubjában sem látott. Sőt, igazából sehol. Hogy még a piát is az orrod alá akarják dugni.
- Burukh van? – szakította félbe Ailys a turian lelkes felsorolását.
- Van, de a kritikus erősségű italok között van listázva, kroganoknak és elcoroknak ajánljuk.
- Héj! – dőlt előre kanapéján az asari. – Ez itt a MEB egyik legfontosabb embere. Mióta dolgozol te itt? Szerinted egy ilyen klub VIP-jába csöves senkiket engednek be?! Ha a tábornok burukhot kért, akkor kis is hozod neki azt a rohadt burukh-ot!
- Oké, izé, nyugi! – dadogta hirtelen zavarában a felszolgáló, majd összeszedte gyorsan magát. – Elnézést. Máris hozom.
Ailys arcán erre megszokott vicsor-vigyora terült el, aztán odahajolt Andorath-hoz, hogy tüzet kérjen tőle. A turian hamar visszatért egy üveggel, és két pohárral. Az egyiket meg is töltötte a kékes-zöld folyadékkal, ám mikor a másik pohárhoz ért, Ailys előkapta az öngyújtót, és meggyújtotta az üvegből ömlő italt. A turian még lerakta az üveget, mielőtt elkapta volna a kezét.
- Köszi, megoldjuk. – hesegette el Ailys a csávót, aki egy dühös sóhajjal ott is hagyta őket.
Az üveg tartalma nem lobbant lángra, ám a poharakban lévő ital szépen égett, s kékes színét lassan szinte feketére váltotta.
- Amikor már alig látsz lángokat, akkor el kell fújni, és még forrón legurítani. – magyarázta lelkesen Ailys, s amikor már teljesen feketének tűnt az ital, ráfújt, megemelte a poharat, és Andoratthal egyszerre húzta meg az égető folyadékot. Amint a pohár kiüresedett, visszavágta azt az asztalra egy nem túl finom és nőies felkiáltás kíséretében.

Andorath
Andorath élvezettel szemléli az asari reakcióját a VIP részlegre, mégha az ügyesen is bújtatja csodálatát. A későbbiekben a nő által adott műsoron szórakozik, felettébb jól. Az pincér finoman szólva nem tud mit kezdeni a helyzettel. Nem ilyen stílushoz szokott, és nem ilyen ígényekhez. Mindenesetre igyekszik mosolyt eröltetni az arcára elvégre ennyi pénzért ez a minimum amit a vendégek kapnak. A tábornok érdeklődve figyeli az italt miközben ég, majd miután lehúzták az italt megjegyzi magában, hogy ritka jófajta, ami üt, ugyanakkor nem hagy rossz szájízt maga után, éss ugyan éget, de nem keserűen. Visszakérve az öngyujtóját megkínálja a lányt szivarral és ő maga is rágyujt. A pincérre sem kell sokat várni.*
- Uraim... öhm, hölgyem, itt tilos a dohányzás tudják ez nagyon káros... a ....
*A szava akkor akad el, amikor Andorath rászegezi érdeklödő tekintetét amitől minden lény idiótának kezdi érezni magát. Amikor végre feladja és abban a tudatban, hogy most csinált telhesen hülyét magából, feladja, Andorath megszólal.*
- Miért nem teszi magát inkább hasznossá, és hoz nekünk még egy kört?
*Kérdezi mire a pincér gyorsan elkotródik, és hoz mégegyet ezzel megdöntve a klub italszállítási sebességrekordját. Amig az ital megérkezik Andorath tölt maguknak az előzőből, ezzel kiürítve a palackot.*
- Egészsègére kiasasszony. A jövőre.
*Mondja asariul, amit a lánynak a fordítóján kívül is halania kell, ugyanis nyelveket fordít, de akcentust nem.*

Nihilus
Nihilus a piacokhoz érve egyből a mélyebb, sötétebb szintek felé vette az irányt. "Szerencse még a fekete piac ott van ahol 59 éve volt... hát ez nem változott" gondolta, s a fekete piac fegyver csempészeinél kezdett el nézelődni. Látott régi ismerős fegyvereket, de elég sok számára új fegyvert látott. Nemsokára látható volt a bolt tulaja, a körülbelül egy méter magas Volus.
- Üdvözöllek, cyber-kláni! *gépi sóhaj* Látom megtaláltad a Citadella legnagyobb és legváltozatosabb fegyverárusának helyét *gépi sóhaj* Miben segíthetek?
- Tudna valami különlegeset mutatni egy olyan számára akinek 54 év kimaradása volt a fegyverzet fejlődésében?
- Természetesen, cyber-kláni! *gépi sóhaj* Épp a múltkorában jött be valami olyan ami szerintem személyesen magának tetszeni fog *gépi sóhaj* Lezuhant a Iera térségben egy geth hajó, sok fegyvercsempész egyből ott volt, és kihez érkeztek be a fegyverek? *gépi sóhaj* Hát Dorenhez! - mondta s mutatta a geth fegyvereket.
- Némelyik ismerős, de a legtöbb nem... ez érdekesnek néz ki, ez mi? - mutatott rá egy hosszú puskára.
- Ez egy geth mesterlövészpuska. *gépi sóhaj* A Javelin... egyfajta plazmafegyver, de rendkívül erős, járműelhárító célokra is alkalmas *gépi sóhaj* akár egy szárazföldi páncélost is könnyedén fel lehet robbantani egy ilyen segítségével.
- Érdekes, ezt mindenképp visszajövök és megnézem, egyet tegyen félre...
- Ez nem egy átlag üzlet... ha valaki megveszi így járt...
- Csak az a valaki nem fog annyit fizetni magának, mint ez a valaki, és tudtommal a pénz beszél, nemde Volus barátom? Holnap visszajövök.
A Volus reagálni se tudott mire a doktor elment. Nihilus elindult az Orion Klub felé, s ismét egy ismerős hangot hallott a háta mögül, mely már nem volt annyira kellemes hang számára, mint Grull barátjáé.
- Csak nem Nihilus? Még így fél gépiesen is elég felismerhető...
- Matriarch Serena! Érdekes 59 éve nem jártam a Citadellán és mennyi ismerősbe botlok egyből...
- És mi volt ez a nagy eltűnés, igaz én régebb óta nem láttalak...? - kérdezte az asari.
- Talán azért mert a szervezetek is vadászott rám... egyébként kissé akadályozva voltam...
- Érdekes, bár tudja én csak az üzleti részét láttam az egész dolognak... szívesen összefutnék magával holnap este felé, mondjuk 6-7 körül az Osiris Klub VIP részlegén, csak hivatkozzon rám - mondta s elment.

...

Az Orion Klub légkörét kicsit megzavarva egy igen nagyra nőtt Krogan lépett be, s egyenesen elindult a pultokhoz. A táncparketten mindenki megdermedt, s mikor átbarangolt köztük látványosan helyet adtak neki. Odalépett a pulthoz:
- A legerősebbet Grullnak!
Miután odaadták az italát, oldalra ment a fotelekhez leült, s lecsatolta a sisakját, látszott rajta hogy valakire vár.
A kezdeti hangulatrontás kezdett ismét feloldódni és nem telt bele sok idő, hogy ismét a régi legyen a klub légköre.

Ailys
Ailysnak egy pillanatra úgy tűnt, mintha az ember szavait a fordítón kívül, asariul hallaná. El is gondolkozott volna rajta, talán még rá is kérdezett volna, ám jött a harmadik kör, ezúttal valamiből, amit Andorath rendelt. Ailys nem volt benne biztos, hogy mi az, de amíg nem dextro, és nem nyírja ki egy korty után, addig nem is érdekelte. A nem túl nagy mennyiségű, de tekintélyes erősségű alkohol, amit ezzel a pohár valamivel együtt elfogyasztott megtette a hatását. A táncparketten egyre nagyobb lett a tömeg, és a zene is egyre pörgősebbnek tűnt. Ailys előrenyújtva kezét, mutatóujját feltartva jelezte, hogy valami fontosat akar mondani, esetleg csinálni.
- Ezek a köcsögök nem tudnak táncolni! – jelentette ki jóval harsányabban, mint ahogy gondolta. – Dolgom van…
És ezzel fel is mászott a korlátra és szép lassan, kék izzás kíséretében leereszkedett az erkélyről egyenesen a táncparkett szélére. Egy ember security-s rögtön meg is jelent mellette, figyelmeztetve őt a klub szabályaira, miszerint biotikus erők használata szigorúan tilos, amire az asari válasza csak annyi volt, hogy:
- Ja, igen bocsi. Dehogyis. Ilyet én nem soha csinálok… Szeretsz táncolni? – ám a mondat felénél az ember már ott is hagyta. Ekkor vette észre Andorathot, aki épp a lépcső aljához ért, s amint meglátta őt, Ailys belehátrált a táncoló tömegbe. Egyre beljebb úszott a bulizók tengerébe, s mikor hátra pillantott, látta, hogy Andorath tartja vele a lépést. Az asari hirtelen nekiütközött valakinek, egy salariannak, akiben megkapaszkodott, majd szó nélkül rávetette egyik tenyerét annak mellkasára, ami nem is igazán egy „kösz, hogy félig elkaptál”-t akart jelenteni, hanem inkább egy „de jó, hogy itt vagy és megállítottad az esésemet”.
És táncolt. Végre újra táncolt. A ritmus átjárta tudatát, és kiszorított minden más gondolatot. Szinte csak ilyenkor tűnt fel rajta a nőiesség, az asari kecsesség, amit durva stílusa általában elnyomott. A kissé instabil mozdulatok, amik eddig kísérték útját a táncparketten egy pillanat alatt eltűntek, és hirtelen, mintha egy teljesen más személy lépett volna helyébe. Nem volt hajlandó arra figyelni, hogy kik veszik körbe, csakis a basszus hullámzása és lüktetése létezett. Ám nem sokáig. Hiszen, épp mikor már teljesen belemerült a tánc élvezetébe, valaki megmarkolta kezét, és kirántotta mámorából.

Andorath
Andorath követi az asarit a táncparkett felé, és lefelé menet egy vaskos bankjegyet csúsztat az egyik security-s kezébe.*
- Te most nem hallasz, és ne látsz semmit.
*Mondj, azzal a táncolók közé veti magát. Eltart egy ideig, amíg ráérez a ritmusra, elvégre nem ilyen zenéhez van szokva, de amint ráérez nem hazudtolja meg magát. Kiváló egyensúlyérzéke, és edzett teste még részegen is ügyel rá, hogy magabiztosan mozogjon együtt a zenével. Ekkor meglátja az asarit, és követi a táncparkett középpontjába. Sejtése beigazolódott: Ailys minden pajzsként használt durvasága ellenére egy gyönyörű nő, aki nem hanyagolja el testét. Andorath megragadja az asari kezét, és közelebb húzza magához, majd felveszi a tánctartást, közben végig Ailys szemébe néz. Ha az asari követi a lépéseit, akkor virtuóz táncukkal nemsokára az est fénypontja lesznek, és szinte kiürül körülöttük a tánctér. Ha nem akkor talán egy jó kis jelenetre számíthat, de kit érdekel? Elvégre jól érzi magát, hála annak az erős cuccnak amiről ő sem tudja, hogy mi.*

Ailys enyhén meglepődött arccal néz Andorathra.
- Te mégis mit csinálsz. - Kérdezi mire az csak mosolyog.
- Nem látod? Táncolunk. - Mondja, majd vezetni kezdi az asarit. Mind a kettőjük mozgása nagyon is a helyén van szóval meglehetősen impozáns látványt alkotnak a táncparkett közepén. Egy darabig csak ropják, ezzel a klub figyelmének a központjában kerülnek. Andorath egy darabig élvezi a dolgot,de mivel most az asarival van akinek nincs különösebb tánctudása, vele eddig tudott eljutni. Most új szórakozás után néz. meglát egy fényes öltönyben őket rosszindulatúan néző helyi menőcsávót, és azonnal felmegy benne a pumpa. Az asari füléhez hajol.
- Látod azt a fickót az oszlopnál fényes öltönyben? Irritál a pofája. Szerintem verjük meg. Te elesel én meg belé kötök. - Suttogja, majd el is kezdi abba az irányba vezetni az asarit, aki ha sikeresen vette a jelet. pontosan úgy esik el, mintha a fickó lábában botlana meg mire Andorath azonnal felháborodottan a férfihez fordul.
- Ezt mégis, hogy képzeli uram?
*Kérdezi, és olyat bemos neki, ami első tippre legalább 3 fog veszteséggel jár. Már épp felállna, amikor bele is rúg egyet csizmájával. Pár másodperc múlva kitör a káosz. Andorath szorosan az asari mellett marad, hogy védjék egymás hátát.*

Nihilus
Nihilus kissé késve érkezett meg az Orion Klubba, ahol döbbenten realizálta, hogy Ailys és Andorath a táncparketten táncolnak. Nem kellett megszólalniuk se, Nihilus gondolta róluk, hogy részegek, mivel együtt táncoltak. Majd körülnézve gyorsan észrevette a sarokban várakozó Krogant. Nem volt nehéz észrevenni, hiszen Grull a Kroganok között is elég nagy növésűnek számított és ő volt az egyetlen Krogan a Klubban. Kikerülve a táncparkettet odament s leült.
- Bocsáss meg a késésemért, feltartottak kicsit... amivel kapcsolatba majd szeretnék valamit kérni - mentegetőzött a doktor.
- Grull kezdett türelmetlen lenni, de érdekes műsor kezd kialakulóban lenni... - nevetett Grull.
- Egyébként mi van Krull testvéreddel?
- Háh... Krull üt! Nőstények!
- Akkor ő sem változott! Helyes!
Hirtelen kisebb verekedés kezdett kitörni a táncparketten. A Krogan hangosan felnevetett:
- Végre... Grull itt ritkán lát ilyet!

Merel
-A te fajtádat itt nem szolgáljuk ki!- Állított Merel elé egy láthatóan ittas férfi. -Szörnyű, hogy ez a rendszer azt hiszi, mindent és mindenkit megfigyelhet. Téged most szépen kirakunk innen.
A lánynak eltartott egy másodpercig, hogy rájött, az egyenruhája miatt köthetett bele így az illető, amellett, hogy elég kevés fenyegetést is mutatott hozzá. de addigra már a fickó nagydarab barátja is ott tornyosult előtte.
-Tessék elhinni, nem akarják megpróbálni, tényleg.- Próbálta őket jóindulatúan meggyőzni a lány, de azok nem tűntek úgy, mintha egyetértenének. A nagydarab előrenyúlt megragadni a felkarjánál, de Merel gyorsabb volt, és lebukva elslisszolt az ember lába mellett, és a háta mögött felált megint. A kezében az illető bokájával. Mivel az szakadatlanul a gazdája testéhez tartozott, a vállmagasságba való emelése egyben azt eredményezte, hogy a jó száz kilós hústorony döngött egyet a padlón. A szóvivő, aki eredetileg belekötött Merelbe, most felé vetődött, de előle elég volt csak kitérni, saját lendületéből továbbment. És verte le egy óriási idegen poharát is. Merel csak ártatlanul pislogott a helyiség széléről, közben diszkréten lábbal visszanyomta a földre az épp éledező hústornyot.
A verekedés innentől láncreakciószerűen kirobbant, de mielőtt még nagyon elharapódzott volna, egy ember- és űrlénykupac aljáról egy háromujjas, vöröslő fényburok által körülvett kéz.
-Mindenkik!- Kiáltott fel a kupac alja. -Friss hírek. Bunyóznak az OrionbanSzokatlan, figyelemreméltó.
A fényburokból, ami pontosabban egy omni-tool volt, "kinyílt" egy képernyő is, amin a klub bejárata előtt álló híradós kommentálta épp az esetet.
A scürhét ez úgy meghökkentette, hogy hirtelen abbahagyták a verekedést, egy-két székláb épp a mozdulat közepén, a levegőbe meredve állt meg. Aztán nézeteltéréseiket feledve felkerekedtek megnézni, valóban igaz-e a hír.
Merel nem számított ilyen jó műsorra, minden további nélkül velük tartott.
A bejárat előtt a Citadella kék egyenruhás biztonságiai, a C-sec próbálta kordában tartani az érdeklődőket, és nem ajánlani nekik a klubba való belépést. Merel most kifejezetten örült az egyenruhának
-Merel-B043 őrmester, MEB haditengerészet. A ma dokkolt Churchill VII hajóról jövök, mert lehet, hogy a legénység tagjai közül is vannak odabent, és okozzák a felfordulást.- Próbálkozott az egyik turian biztonságinál. Igazából semmi valótlant nem mondott, úgyhogy nem félt lebukástól. A biztonsági mégegyszer kifejtette véleményét, miszerint kívül jobb a hangulat, de beengedte a lányt egy személyazonossági ellenőrzés után. Ezek az emberek mindigis egy furcsa népség voltak, úgyhogy megpróbált nem csodálkozni a túl fiatalnak látszó tiszten, és egyben örült is, hogy másokat bíztak meg a rendtétellel, és neki csak őrt állnia kell idekint. Valóban volt bent több MEB tiszt is a klubban a jelentések szerint.
Merel széles, elégedett mosollyal nézett szét a szórakozóhelyen, és megpróbált a legkisebb feltűnéssel találni egy ülőhelyet, ahonnan jól rálátott az eseményre.

Ailys
Ailys gondolkodás nélkül ütötte, rúgta, akit látott, még meg is fejelt egy alacsonyabb embert. Ittas állapotának, s a káosznak köszönhetően ösztönei, és rutinjai léptek életbe, s már volt annyi tapasztalata tömegverekedésekben, hogy a különböző fajú ellenfelek nem jelentettek nagy kihívást számára. Tombolása viszont félbeszakadt, mikor valaki lefogta karjait, és a levegőbe emelte. Turian. Nem volt idő gondolkodni – és nem is volt olyan formában, hogy megfontolja lépéseit – egy hirtelen mozdulattal lehajtotta fejét amennyire tudta, s biotikus fényben úszó üvegek repültek el közvetlen fölötte, s csapódtak be nagy sebességgel a turian arcába. Az elengedte Ailys-t s egy kiáltással térdre esett. Az asari megfordult, megfogta a turian fejtüskéit, s arcon térdelte, aki ettől végre a földre esett. Ailys hirtelen tarkójához kapott, hiszen csak ekkor érezte meg a szörnyű égető fájdalmat. Elvette kezét, amit befogott a kék és lila vér, s ennek láttára még inkább bedühödött.
- Kurva dextro… - morogta artikulálatlanul, majd megint turian áldozata felé fordult, aki mögött többen is kocogtak a verekedő tömeg, és Ailys felé. Az asari egy biotikus mozdulattal besöpörte őket az asztalok közé, s ekkor vette észre, hogy turian barátja, már majdnem teljesen fölegyenesedett, s pisztolyt vett elő. Ailys automatikusan felrakta barrier-jét, amire a csávó leadott két gyors lövést, mielőtt eltűnt volna lába alól a talaj. Ailys a földhöz vágta, teljes erőből rátaposott pikkelyes ujjaira, s elrúgta fegyverét, majd párszor beleverte a turian fejét a padlóba.
Az egyik fiatalabb ember, aki ekkorra már kimászott az asztalok közül, leeresztette pisztolyát, s másik kezét ösztönösen előre tartotta, ezzel is jelezve békés szándékát, miközben lassan Ailys felé sétált.
- Jól van! Remek buli volt. – mondta a világos hajú férfi magabiztos hangon, amiben az ellenségesség legapróbb jelét sem lehetett felfedezni. - Alaposan szét lett verve a hely. Szép munka. Most már vége a bulinak.
Ailys felegyenesedett, megtántorodott, s egy kimerült fintorral kérdezte:
- Mit gondo’sz, ki a **sz vatte?
- Armando Bailey, C-sec.
- Jaj, várjá’, vájjá’! – kiabált az asari, odasietett Andorath-hoz, és a férfi vállára támaszkodott. – Én a MEB-bel vajok. – majd a tábornokhoz fordult, bal mutatóujjával megbökte annak mellkasát, s majdhogynem suttogva mondta – Szüksé’em lesz páncélra… könnyűre, tod, semmi i’en nagy… úgy elá’mosodtam.
- Biztos vagyok benne, hogy a C-sec és a MEB meg tudja beszélni ezt a kis félreértést. – szólalt meg újból Bailey, ezúttal inkább Andorathhoz intézve a mondatot.

Andorath
*Andorath éppen kicsit elfoglalt amikor látja, hogy az asari bajszot akaszt egy turiánnal. Még utoljára, a falba veri az egyik idióta fajét, majd kilép egy turian szájából, és elgáncsol egy elé ugró meghatározhatatlan identitású majmot, majd szinte a turiánnal egy időben pisztolyt ránt. Ém kellemes, meglepetésére Ailys maga is rendezi a helyzetet, mégpedig elég ittas állapotban. Ekkor azonban valami nyálas képű f*szpörgettyű áll ki és elkezdi csitítani. a népet. Azt is elárulja, hogy a C-sec-ből való. Mégis honnan máshonnan, csak ők alkalmaznak ilyen fiúkat. A férfiak inkább a MEB saját hadseregébe lépnek, mint hogy a C-sec-be. A igencsak ittas asari konkrétan neki esik Andoratnak, mintegy menekülőre fogva, és valami olyasmit súg a fülébe, hogy szüksége van egy páncélra.*
- Oké, amint el tudod mondani mit szeretnél meglátom mit tehetek. Most pedig pihenj ezt mindjárt lerendezem.
*Súgja vissza, Andorath összetalálkozásuk óta először tegezve az asarit. A szöszihez fordul, és úgy néz a szemébe, mintha azon tűnödne, éppen csak egy rossz viccet látna, vagy komolyan ezt a kölyköt küldték, hogy rendet tegyen a kocsmában.*
- Persze, hogy rendezni tudja. Bár nem értem, hogy hol itt a félreértés. Verekedés tört ki mi pedig védtük magunkat. És ugyebár a legjobb védelem a támadás, ugye szöszi.
*A C-sec tiszt egy lemondó sóhajjal nyugtázza hajszínének átkát, de tekintete semmit sem veszít magabiztosságából, és a szája továbbra is mosolyra áll.*
- A verekedést felvételekkel bizonyíthatóan maga kezdte, amikor arcon vágta az ott elterülő úriembert. Attól tartok meg kell kérnem önöket, hogy jöjjenek velem.
*Mutat a közben zselés állapotúra vert fényes öltönyös ürgére, aki az egyik sarokban fekszik. Andorath kezdi elveszteni az alkohol miatt igencsak véges türelmét.*
- Ide figyelj virágszál. A katonai rendészet szabályzata szerint engem csak a közvetlen felettesem ítélhet el, akinek jelentést kell írnom az itt történtekről. Majd meglátjuk ő hogy viszonyul a történtekhez. Én pedig most távozom a hajómra, ahogy ez a lány, is, akinek összvissz annyi volt a bűne, hogy velem táncolt és védte magát, egy halálos fegyverrel való visszaélés ellen. Ha van még bármi mondanivalója akkor nyögje ki, ha ennyi volt, akkor álljon félre, mert vissza kell mennem a hajómra. Mint a szövetséget kezdeményező tábornok a Sangheili delegációval vacsorázom.
*Ez persze csak részben igaz, de az elpotyogtatott információk megtették a hatásukat. Tábornok? Saját hajó? Sanghaili delegációval való szövetség kezdeményezése? A C-sec tiszt arca fokozatosan vörösödik el és arcáról fokozatosan eltűnik a magabiztosság, és a düh veszi át a helyét, ami egyáltalán nem áll jól a szöszi arcán. Lendületes léptekkel közelebb lép Andorathhoz, és ezzel mindenki számára nyilvánvalóvá, teszi mennyire alacsonyabb a tábornoknál. Hangja egy hisztis kislányéval vetekszik, ahogy megsértett büszkeségét megbosszulandó Andorath képébe kiabál.*
- Márpedig az én körzetemet nem fogja elhagyni egy rendbontó sem, legyen az akár maga a MEB elnöke is. Maguk velem jönnek. Most.
*Andorath érdeklődve figyeli a jelenetet, és már érzi, hogy győzött. Mielőtt a C-sec-es megmozdulhatna ökölbe szorítja a kezét, és halántékon üti, olyan erővel, hogy a bőrkesztyű felreped a kezén. A szöszi kábán elterül a földön Andorath pedig fölé hajol.*
- Nem tudom láttad-e azt a batár nagy hajót, amivel a delegáció érkezett. Ma délelőtt abból lőttünk ki ötöt, plusz leszámoltunk a Brute-ok szárazföldi csapataival. Legközelebb informálódj egy picit a főnökeidnél, mielőtt belekötsz valakibe akit nem ismersz. Azok úgy is szerintem az alsógatya méretemet jobban tudják mint én. Több szerencsét a továbbiakban.
*Köszön el, és felegyenesedve felkészül az asari támogatására, ha szükséges, bár valószínű, annak van annyi kocsmai tapasztalata, hogy nem lesznek gondjai a járással, még részegen sem. Ha viszont közben elaludt, akkor Andorath kénytelen lesz elcipelni a hajóig, bár mondjuk ez egy asari esetében ez szintén nem nagy ügy. Ekkor meglátja Merelt, és a dokit ahogy ott ülnek és figyelnek.*
- Doktor, kisasszony jöjjenek. Ha bárki megpróbál feltartóztatni minket hárítsák el ezt a problémát.
*Monjda azzal elindul, a hajó felé, és ha sikeresen eléri azt, akkor be is vonul. Valószínű Ailyssel, együtt, hacsak ennek úgy nem támad kedve, hogy fáradtan és részegen még a nyakába veszi a várost szálláshely után nézve, bár erre kevés az esély. Meg kell hagyni nem harcol rosszul a csaj. Andorath csodálata egy fokkel nőtt az asari iránt, de persze ettől még az virágszál marad. Ha megérkeznek a hajóra, akkor Merelnek, és a dokinak, még kimenőt, ad, ha még mulatni szeretnének, ellenben az asarit, annak egykori kabinja már foglalt révén saját irodájába kíséri, ahol a kanapéra ülteti, majd ő maga az íróasztala mögötti székbe ül. Nekik már nem nagyon lenne tanácsos a városban járkálni. Noha amit Andorath csinált egy kis hajlékonysággal szabályos volt már eléggé benne vannak a C-sec bögyébe.*

Nihilus
A doktor mellett hangosan nevetett a Krogan, sokan észrevették, de inkább nem mertek róla tudomást venni.
- Grull elégedett! Ennél már csak azt szeretem jobban, ha én üt. De mókás látvány. Nőstény üt!
- Valóban szórakoztató! - majd a csaposhoz ment, aki szinte meg volt dermedve a történtek láttán.
- Kérnék egyet abból az italból... és mégegyet a Krogan barátomnak - mondta a doktor
- Őőő... ő... értem, de ezt kifejezetten a Kroganok közül is a szívósabbaknak ajánlom... belőle még kinézem, de magából?
- Csak add! - majd nem sokkal utána visszaült nézni a történéseket.
- Nihilus, régen nem bírtad annyira a piát? Hogyhogy ezt iszod?
- Hát nem árt a változatosság... alapból most jobban bírom és elég nehéz így valamit is megérezni a legtöbb emberi piától...
- Háhh értem! - koccintottak, majd tovább röhögtek a történteken, mígnem abbamaradt a verekedés a C-sec őr miatt.
A kisebb vita után elment a kapitány, s odaszólt a doktornak és Merelnek, akin meg is lepődött, hogy ott volt tőlük nem messze.
- Ki az a Krogan-vérű? Grull bírja a stílusát! - mutatott rá a Krogan a kapitányra.
- Egy kishal, aki néha túl sokat hisz magáról, mint most... de attól függetlenül jó ember. Egyébként épp egy nagyobb halról akartam beszélni veled.
Látszott hogy kezd felkelni a szőke tiszt, és feleszmélve meglátta a Krogant is ott ülni C-sec egyen színre festett páncélban.
- Te is itt voltál és nem jöttél rendet tenni?! Nem neked lenne ez a fő feladatod? Miért fizetünk? - háborodott fel félkómásan a szőke tiszt.
- Egy pillanat... - mondta Nihilusnak a Krogan.
Grull felállt, s odasétált a tiszthez, majd lefejelte, amitől nem csak elesett, hanem repült is két métert.
- Lejárt Grull munkaideje... - mondta az eszméletlen alaknak, s visszasétált a cyborg barátjához.
- Milyen nagyhalról volt szó? Ehető? - kérdezte.
- Hát ma összefutottam egy régi ismerőssel rajtad kívül, bizonyára még emlékszel a Sirius nevű társaságra... - mondta halkan a Krogannak.
- Akikből nem egyet Grull ütött szét!
- Igen-igen, főleg amikor a hátsómat kellett védeni... ez is az egyik oka, hogy most ilyen gépi vagyok, a paranoiám kicsit megváltoztatott... Nah folytatva, összefutottam Matriarch Serenával...
- Mit akar az a nőstény?
- Nem tudom, de holnap találkozni akar velem... igen tudom, ez egy csapda... épp ezért kérnék egy szívességet...
- Grull barátja kérhet!
- Tudtam hogy rád számíthatok! A lényeg, hogy holnap 6-7 felé az Osiris Klubnál találkozom elvileg. A közelben rá kéne csatlakoznod az Omni-toolomra és lehallgatni, ha valami gáz történik, akkor gyere!
- Grull üt! Nem probléma!
- Tökéletes, és tudom jobban szereted, ha pénz is van a dologból, szóval holnapra azt is megoldom...
- Grull barátnak nem zsoldos... rég volt már az, hogy tőled is pénz kérjek a védelmemért.
- Köszönöm öreg barátom! Akkor holnap!
- Nihilus! - bólintott rá a Krogan, majd kezet fogtak.
Utána Nihilus elindult abba az irányba amerre a kapitány ment a verekedés után.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:34 pm

Ailys
Ailys elfeküdt a kanapén, szeme félig nyitva, néha a plafont nézte, de igazából sehova sem nézett. Egyik kezét homlokán pihentette, s egy ideig csöndben feküdt. Mikor Andorath azt gondolta, hogy ennyi kellett neki, elaludt, az asari halkan, rendkívül lassan beszélni kezdett.
- Lila… és fekete. Mint egy kommandós ruci. Csak jobb. – egy jelentősebb szünet után folytatta. – Szét fogjuk szedni a galaxist… Én. A Góré. A Doki. Meg a Monstrum. Jobbak leszünk, mint Isale… vagy Verush… vagy Milk Sheik… ő egy lúzer. Nem ihatok tejet…
Ezzel a mondattal elköszönt a világtól, és álomba merült.

Merel
Elég puccos hely volt, azt meg kell hagyni, de kerekedett belőle olyan műsor, amilyet Merel nem nézett volna ki ebből az úri közönségből. Azt már mégkevésbé, hogy ennyire eldurvuljon. Azt inkább a másik helytől várta volna, abban a késdobálóban meg se lepte volna, ha a pofozkodást kiegészítendő fegyverek is előkerülnek. Mitöbb, kifejezetten meglepte, hogy azok ilyen békésen összeverődtek felvonulni ide. Talán még jobban is, mint hogy itt fegyvert rántottak többen is.
Ő is automatikusan nyúlt a combjához, de csak akkor jutott eszébe, hogy fegyvertelen, amikor nem talált ott semmit. Szerencsére elég távol volt a rendetlenkedőktől, de a beidegződés működésbe lépett. Ennek köszönhetően vette észre Nihilust is, ahogy hirtelen elkezdett figyelni a környezetére. Pedig a doki és valami óriás idegen ismerőse ott ültek tőle kizárt, hogy messzebb, mint három méterre. Inkább volt az kettő. És milyen szerencse!
Közben Andorath és egy C-Seces ürge valahogy rendezték az incidenst, és a kapitány magával rendelte kíséretnek őt és a dokit a hajójukig.
-Csatlakozhatok én is? Holnap. Ehez az őrködősdihez. És bocsi a hallgatózásért.- Szegődött oda reménytől csillogó szemekkel a dokiékhoz út közben. -Egy kis plusz támogatás soha nem árthat. Na?

Nihilus
- Na már csak te hiányoztál... - sóhajtott Nihilus.
- Miért?
- A holnapi ügyhöz nagyon kislány vagy... de kintről várhatsz minket. Igazából... - kezdte el a doktor - tudnál is onnan segíteni, hiszen ha ki kell onnan gyorsan jöjjünk, te távolra jó harcos vagy és tudsz minket fedezni... szóval igen, jól jönne a segítséged...
Felcsillantak a lány szemei.
- De fontos, csak kívülről segítesz... a nő igen erős biotik, veled könnyedén képes elbánni.
A hajóra érve Nihilus rögtön a laborjába ment, s az este maradék részében tanulmányozta a spartan páncélt.

Merel
-Tökjó!- Nyugtázta a döntést a lány. -Mondtam én. Ahol elkell a fedezés egy ilyen óriási… izétől… tényleg, mi volt a bácsi? Láttam egy-két ilyen óriást, ,de csak azt tudom, hogy nem tudósnak nézném őket.- Próbálta finoman fogalmazni a barbárt, Tekintve, hogy Nihilus egyik barátja is ilyen, mitöbb másnap találkozik vele testközelből. Úgy nem árt nem előre beszólni.
Ő is elvonul a saját kabinjába, de eltart egy ideig, mire el tudja tenni magát másnapra.

Andorath
*Andorath érdeklődve hallgatja az asari ámokfutását az új ruháról, majd egy sóhaj kezében felírja a használható információkat. Az információ hatalom, hatalom meg ne vesszen kárba.*

...

*Reggel szerencsére ugyanabban a pózban ébred ugyanabban a székben a saját irodájában. Nagyon reméli, hogy az éjszaka nem maradt le semmiről. Hasogató fejjel lép a bárpulthoz, és valahol a soha nem használjuk fiókban talál egy flakon vizet, amiből a legnagyobb élvezettel iszik. Amint egy kicsit kitisztul a feje, felrémlik előtte, hogy Ailys is ott van a szobában, és a flakonnal a kezében a kanapé felé fordul. Ha még ott van a lány, akár alva akár ébren, akkor a kanapé előtti dohányzóasztalra teszi a vizet. Ha nincs ott az jókora kérdőjeleket vet fel, de az első dolga, hogy kerestetni kezdi a hajón, aztán elvonul a kabinjába, hogy lehunyt szemmel a hátán feküdjön. HA a lányt a kanapén találja, akkor a székében csinálja ugyanezt.*

Ailys
Ailys és Ghormak gyors összebólintás után kiugrottak fedezékükből, és berohantak az Eclipse bázisba. Ütemesen, hatékonyan szedték le a csempészeket, s egyszer csak Ailys a bázis vezetőjével, Jaelonnal találta magát szembe, akinek automatikusan belevágta jobb szemébe Hallex-et. Jaelon holtan esett össze, Ailys lehajolt hozzá, megcsavarta a kést, majd kihúzta, ám ebben a pillanatban egy brute jelent meg mögötte, félrelökte őt, Ailys pedig háttal átesett egy üvegfalon. A brute mindenhol ott volt, Ailys nem tudott menekülni, egy jókora üvegszilánkkal ütötte, vágta kétségbeesetten. Ekkor megjelent társa, aki most már Andorath volt, és arcon lőtte a hatalmas idegent. Felsegítette Ailyst, majd asariul kezdett hozzá beszélni. Ekkor már nem is Andorath volt, hanem Aria, aki önmagából kikelve üvöltötte le Ailys fejét. „Mit mondtam neked?! Megmondtam, hogy maradj a kijáratnál. Megmondtam, hogy fedezd azt a rohadt kijáratot!” Annyira kiabált, hogy Ailysnak megfájdult tőle a feje.
Zúgás. Távoli léptek. Fejfájás. De még milyen. Az asari kezeit szemöldökéhez nyomta, s úgy maradt egy darabig, majd kinyitotta szemeit. Plafon. Hajókabin. Áh, iroda. VÍZ! Kinyitotta a vizes palackot, és ivott belőle egy keveset, de élvezve minden kortyot. Ekkor vette észre az íróasztal mögött ücsörgő embert.
- Ne aggódj, nem gáz, ahogy a sarokból bámulsz… – mondta levegős, nehézkes reggeli hangon.
Ahogy újból a plafon felé fordította fejét, felszisszent, és tarkójához kapott. Hirtelen nem tudta eldönteni, melyik a rosszabb, a nyaka, vagy a fejfájása. Elgondolkozott, hogy mennyire lehetnek súlyos következményei a sebbe került dextro vérnek, de mivel a fejfájása rosszabbnak bizonyult – ami messze le volt Ailys legrosszabb másnaposságainak listáján – végül elhatározta, hogy nem kell miatta aggódnia.
- Van már kabinom? – szólalt meg hirtelen. - Vagy legalább egy ágyam? Tök jó ez a kanapé, de a hátam már megunta.

Andorath
*Andorath örömmel, konstatálja, hogy az asari felébredt. Azt műr nem annyira, hogy beszélni is tud. Mordul egyet, majd érdemi választ is ad*
- A szemhéjamat bámulom belülről. Momentán érdekesebb nálad.
*Mondja, majd egy nehéz fél perc után kinyitja a szemét, hogy szembesüljön a szörnyű valósággal. A következő mondatra csak elmosolyodik.*
- Ezt a kanapém személyes sértésnek veszi. Azt mondja legközelebb a földön alszol. Ami pedig a kabint illeti üdvözöllek a MEB flottánál stb. stb.. A 121-es, vagy a 112-es azt hiszem szabad. Ha belépve rányitsz egy vorchára, akkor a másik lesz az. További jó szórakozást.
*Mondja, majd fele visszahanyatlik a széktáblára, közben kezével homlokát dörzsölve próbálja kiűzni a krogan cuccot a fejéből.*

Ailys
Ailys egy pár perc alatt összeszedte erejét, és mindenféle hirtelen mozdulatot mellőzve felült a kanapén. Egy pillanatra elfantáziált azon, hogy mennyire szórakoztató lenne felborítani valamit, lehetőleg minél hangosabb dolgot, csak azért, hogy kicsit kínozhassa Andorath-ot. Talán máskor. Felállt, ami nem volt kifejezetten jó érzés, de túltette magát rajta a kényelem reményében. Hála az égnek hamar megtalálta a 121-est, amiben egy darab meztelen vorcsa sem volt, bár a gondolat komikussága mosolyt csalt egy pillanatra Ailys szemébe. Ám meztelen idegenek helyett sokkal gyönyörködtetőbb látvány fogadta egy ágy képében. Ailys gyorsan ledobta csizmáit, lefeküdt, és magához szorította a takarót. „Na, én innen nem kelek fel egy fél napig.”

Nihilus
Nihilus reggelre teljesen jól volt, ahhoz képest hogy egy órát aludt (mióta részben gép nincs is szüksége több időre) és az előző nap este olyat ivott, ami régi énje számára egyenes út lett volna a detoxikálóba.
Első útja alkalmával rögtön a kapitány irodája felé vette az irányt. Az út közben szinte majdnem nekiment az onnan távozó Ailys, látszott rajta, hogy az előző napi ivászat és fáradalom után még nem lát. Kopogtatott a kapitány ajtaján, s válaszra nem várva belépett:
- Látom jól sikerült a tegnapi randevútok az ifjú asari lánnyal - mosolygott Nihilus - jó buli volt! - majd elkomolyodott a hangja - Na de, komolyra fordítva a szót: nem ingyen dolgozok, rátérve a piszkos anyagiakra, szükségem lenne 100 000 kreditre, gondolom számodra ez nem nagy összeg.

Andorath
Andorath felnyög amint Nihilus belép.
- Halkabban az isten szerelmére!
*Mondja, majd újabb keserves nyögések közepette próbálja feldolgozni amit a tudós mondott.*
- Sikerülhetett volna jobban is, több tánccal, és kevesebb alkohollal. Mondd el mire kell. A forrásokba, nem szólok bele, de nem adok ki ennyi pénzt úgy, hogy azt sem tudom, hogy hova megy azután.
*Mondja, és kinyitja a szemét.*
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:37 pm

Nihilus
- Áh hidd el, jó látvány volt a buli, amit rendeztetek - mosolygott Nihilus, majd ismét komolyra váltott a hangneme - a pénzre visszatérve: egy részét tekintheted úgy mint a bérem, hisz, mint mondtam, nem ingyen dolgozom. De a nagyobbik része pedig a fegyverkísérletekre, valamint a meglévő két exoskeleton fejlesztéséhez kell, szerintem ennyit bőven elég tudnod... A forrásom igen jó, több száz éve működő fegyverbeszállító "cégről" van szó, szóval tudom, hogy amit ott találok, mint különlegesség, az az. A munkámról meg, hogy hogy állok, hiszen azért jár a bérem, a lány páncélja mint, már láthattad teljes egészében darabokba szedve a birtokomban van, így az este folyamán elegendő időm volt a teljes áttanulmányozáshoz, s már elkezdtem a reprodukált, valamint módosított prototípus terveket.

Ailys
Ailys egy pár óra múlva ébredt fel, és miután álmos szemekkel körbenézett a kabinban – ahol nagy megkönnyebbülésére továbbra sem volt egyetlen meztelen vorcsa sem – úgy döntött, hogy a fal felé fordul, és folytatja az alvást. De mivel körül-belül negyed óra után sem jött álom a szemére, egy hosszantartó nyújtózkodás-sorozat után nagy nehezen felkelt.
Miután összeszedte magát, az első dolga az volt, hogy megkeresse a kajáldát. Már alig várta, hogy ehessen valamit, akármit, ám amit a tányérjára kapott az több volt, mint lehangoló. Leült egy asztalhoz, és óvatosan piszkálni kezdte a reggelinek szánt képződményt. Egyáltalán nem lepődött volna meg, ha az egyszer csak életre kel, és bosszút áll a hajó legénységén. De lehet, hogy csak arra várt, hogy megfojthassa őket álmukban. Ahogy az „ételt” vizsgálgatta, valaki leült vele szemben az asztalhoz, Ailys felnézett egy pillanatra, majd tovább trancsírozta reggeliét, ami ettől csak egyre ehetetlenebbnek tűnt. Csak ez után eszmélt rá, hogy a Monstrum ült le asztalához, aki most két fokkal kisebbnek hatott a sok páncél nélkül. Merel csendben várt egy pár másodpercig, de látszott rajta, hogy valamit nagyon szeretne, és alig bírja már visszafogni kérdéseit. Ailys úgy gondolta, szembe néz elkerülhetetlennek látszó sorsával, és elindítja a szólavinát:
- Na, mit szeretnél, Monstrum?

Andorath
Andorath lassan felült a székében, majd egy a hadsereg szimbólumával ellátott bankkártyát vett elő.
- Parancsolj, erre érkezik a fizetséged, ami mint a legmagasabb rangba besorolt fejlezstő tudósnak, 30 000 kredit hetente. - Mondta majd átadva a bankkártyát az asztal alatt lezdett el kutakodni, és nemsokára egy aktatáskát kutatott elő, majd kinyitotta. Az aktatáska üres volt, de Andorath kinyitott egy fiókot, és elkezdte belepqkolni a vastag bankjegykötegeket, majd végezetül egy táblázatot és egy tollat.
- Azt kérlek szépen töltsd ki a beszerzett tárgyak nevével és értékükkel. Ne aggódj, ezt a nyílvátartást csak én láthatom, ugyanakkor szeretem tudni mi van a hajómon. Ez itt 100 000 kredit, a maradékot kérem vissza. - Mondta majd belenyugodva, hogy ma már nem fogja kiheverni a másnaposságot a párpulthoz ment, és az alsó szekrényből egy sört vett elő mint a másnaposság elismett ellenszerét. Megkínálja a dokit is, majd a doktorral együtt elhagyja a szobát. És az ebédlőbe megy ahol megkapja az illatoző sültet a körettel, amit mint kapitány külön a hajóra hozatott.

Merel
Merel izgatottan pattant ki reggel az ágyból, és indult el az étkező felé. Már alig várja, hogy a újra páncélban legyen, és mehessen akciózni a dokival és óriás barátjával.
A kiképzése alatt jó, és nagy tápértékű étkeztetése volt, hogy elősegítse a fizikai fejlődését, de úgy látszik, a hajókon már mindenhol ugyanazt a menzakoszt adták, még itt, egy teljesen másik haditengerészetnél is.
-Mindig, mindenhol kétszerhalt van.- Ült le az első ismerős archoz, történetesen az asarihoz, mint az kiderült. Még nem is volt eddig ilyen közel a nőhöz. Egy ideig visszatartott lélegzettel nézte, mielőtt összeszedte magát egy kérdéshez.
-Ez így hülyén fog hangzani, de te mi vagy pontosan? Mármint idegen, az oké, de úgyértem olyan vagy, mint egy kék ember csáphajjal. Mármint ami idegeneket láttam, azok nem ilyen emberszerűek.- Ezt már régóta meg akarta tudni, de még nem jutott odáig. Eddig. Már kezdett volna bocsánatot kérni a leidegenezésért, de végül arra jutott, hogy a nő monstrumozása se kedvesebb. Közben egy a tálcáján lévő szürkésrózsaszín szeletet böködött, szinte várva, hogy az nemtetszését fejezze ki eziránt, valamint figyelt, hogy látja-e a dokit, igazán nem akarta lekésni az indulást.

Ailys
- Kék ember. – ismételte el az asari Merel szavait, miközben óriási óvatossággal belekóstolt a hajókosztba. – Meg kék salarian, kék turian, kék batarian… Sosem fogom megérteni, hogy az idegenek honnan szedik, hogy hasonlítunk rájuk. – ekkorra letette az evőeszközt és eldöntötte, hogy ez a reggeli nem méltó arra, hogy elfogyassza. – Te komolyan nem láttál még asarit? Mármint, nem hogy élőben… úgy viselkedsz, mint aki még videóról sem látott asarit. Egy barlangban éltél eddig extranet nélkül? Vagy hogy csináltad? Azt fogtam, hogy előreugrottál valamennyit az időben, de akkor is...
Ailys ekkor felállt az asztaltól, s még mindig a különös étek sokkoló ízetlenségének hatása alatt felajánlotta Merelnek:
- Én megyek, és veszek valami ehetőt. Ha akarsz jönni, veszek neked is.

Nihilus
- Hmm... nem is rossz... - vette át a bankkártyát Nihilus - de jegyezd meg, lehet hogy jelenleg itt dolgozom, de ez nem azt jelenti, hogy a hadseregnek, hanem azt hogy, te vagy a munkáltatóm...
A doktor elfogadta a sört.
- Egészsédegre! - majd belekortyolt a sörbe - egyébként nyugalom, találtam néhány olyan cuccot, amitől még a másnapos csipája is ki fog nyíli. Igaz hátam mögött van 54 évnyi tudatlanság, de ezt a tudatlanságot az itteni konzolok alapján gyorsan pótoltam, és a Bruteok elleni csatában is bebizonyosult, hogy mivel rendelkezel itt a hajón.
Miután megitták a sört, elindultak az ebédlő felé, ott körültekintett, s halkan megszólalt:
- Nem igaz... 80 éve nem változott ez a rohadt rendszer, kitalálhatnának már mondjuk valami ehető táplálékot is...
Majd meglátta hogy a kapitány átveszi a hozatott ételét.
- Nah ez étel! - mosolygott a doktor - Azt hiszem követem a példádat és kihasználom a bankkártya lehetőségeit, hiszen itt vagyunk a Citadellán... Amúgy is utána van egy kis reggeli "bevásárló" körutam. Jó étvágyat!

Merel
Merel nem tudott mit kezdeni az asari válaszával.
-Mér', nem így nézel ki?
A lány elkezdte enni az ételnek minősített anyagot. Attól még, hogy nem volt jó íze, rossz se volt. Sem akármilyen igazán.
-Ha nem köszön még, akkor jó.- Fűzte hozzá -És megyek a dokival akciózni, nem akarom lekésni.- Vadul csillogó szeme már baljós előjel lehetett annak, aki elégé ismerte a lányt, de Ailys megmenekült ezúttal, mert Merel meglátta az érkező Nihilust.
-Na mikor megyünk?- Termett máris mellette. -És hova? Mi lesz a terv?

Ailys
- Szórakozzatok jól… - mormogta Ailys, majd otthagyta az étkezőt. Nem is tudta, mit gondolt, mért állt le jópofizni az emberrel. Egy biztos: éhes. És ezen javítani kell, minél hamarabb. S mivel nem tudni, hogy meddig lesznek a Citadellán, bölcs dolog lenne kihasználni az itt töltött időt. Egy kis bevásárlás ráférne, és legalább azt is kipróbálhatja, hogy tanult-e valamit az Eclipse-től.
Ailys beült egy taxiba, s megkereste a Citadella lepukkantabb részét - már ha ezt annak lehet nevezni – és nagy meglepetésére ismerős gyorsbüfére talált. Gyros. Omegán volt egy ember, aki üzemeltetett egy gyros standot. A többi ember állandóan ott lógott, és annyira elterjedt a híre, hogy egyre több idegen járt hozzá, Ailysékat is beleértve. Az asari kapott az alkalmon, hiszen ebben az idegen környezetben biztosan jót tenne neki az ismerős íz. A gyros nem volt ugyanolyan, mint a megszokott, de finom volt, és olcsó. Miközben eszegetett, elhívta omnitool-ját, és Andorathot hívta.
- Adj pénzt fegyverre! – mondta habozás nélkül Ailys, amin a férfi válaszolt a hívásra. – Sokat. Nem szeretném, ha szétesne a kezemben a pisztoly csata közepén.

Andorath
Andorath épp az utolsó csontocskáról rágcsálja a húst, amikor megkapja a hívást. Nem fárasztja magát, azzal, hogy netán talán beleszóljon a telefonba, meg nem is nagyon van lehetősége, hisz az asari azon nyomban közli vele mi a szándéka. Andorath lenyeli a húst, majd leöblíti egy kis borral, majd válaszol.
- Várj egy percet, én is csatlakozom. Rég nem jártam a citadellai fegyverpiacon. Hol vagy most? - Mondja, majd útnak is ered, és megérkezik öt percen belül oda ahonnan az asari hívta. Amint kiszáll a taxiból körülnéz, majd az asarihoz fordul.
- Hát ez nem éppen a citadellai fegyverpiac. Itt akarsz fegyvereket beszerezni? Semmi bajom, nincs a feketepiaccal, hasznos amikor ritkaságokat akarok, beszerezni, vagy épp a citadellán nem engedélyezett fegyvereket, de ha egy jó pisztolyt akarsz, akkor a katonai fejlesztések jobbak. Persze feltéve, hogy nincs valami speciális kívánságod. - Mondja, közben már el is kezd sétálni egy random irányba.

Ailys
- Nem kell! – tiltakozott Ailys, ám hiába, hiszen a tábornok teljesen figyelmen kívül hagyva őt, szinte rögtön lezárta a hívást. – Na, bazdmeg… - sóhajtott kissé dühösen.

Ailys folyamatosan figyelte környezetét, miközben a volus fegyverkereskedővel tárgyalt. Nem szerette volna, hogy a Góré csak úgy előugorjon a semmiből. Anodrath még elég messze volt tőle, mikor észrevette, s egy „Ezt még megbeszéljük” kíséretében otthagyta a volust. Andorath üdvözlésképpen megkritizálta Ailys vásárlási szokásait, ám mikor katonai fegyvereket említett, az asari arcán önkéntelenül is megjelent egy elégedett mosoly.
- Mért ne! – vágta rá egy laza fintorral a lány. – Úgy is katonáskodni fogok, nem? Nézzük meg, hogy mit tud a hadsereg felmutatni!
Andorath erre egy félig meglepett, félig pedig elismerő bólintással válaszolt, ami mögött azért lehetett érezni, hogy nem kockáztatja meg elhinni Ailys egyetlen szavát sem.
Elhagyták a feketepiacot, és útnak indultak a hivatalos, katonai fegyverüzletek felé. Andorath lóghatott az asari nyakán, Ailys tudta, hogy nem állhat az útjába. Megszerzi, amiért jött, még akkor is, ha több lépésben, és kicsit később, mint ahogy tervezte.
Nem sokkal később egy elég drága boltba érkeztek meg, ami most kivételesen egyáltalán nem zavarta Ailyst, sőt kifejezetten örült neki. Egy jó adag nézelődés után az asari kiválasztotta az M-77 Paladin nehéz pisztolyt, ami csupán 200000 kreditbe fájt. Úgy sejtette, ez nem fog bejönni Andorathnál, de annyira csábítóan drága volt a fegyver, hogy muszáj volt bepróbálkoznia vele. B tervként ott volt az M-5 Phalanx, ami csak 120ezerbe került és az M-12 Locust, egy jóval újabb változata régi fegyverének, és 100-ért árulták.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:43 pm

Andorath
Andorath kezdetben elégedetten nyugtázza, hogy úgy tűnik az asarinak ezúttal megjött a józan esze, de aztán hamar lelombozódik, miután, még fel sem eszmélve egy hatalmas számlapusztító vásárlás közepén találja magát. Andorath Alaposan megnézte a M-77 Paladin, és úgy érezte, hónem kell megkérdeznie az asarit, hogy az csak szórakozik vele. A pisztoly annyira durván elütött a lány természetétől, hogy szinte egészen, biztos, hogy amaz, csak az ára miatt választott ki, amit Andorathnak esze ágában sem volt finanszírozni. Végül egy M-12 Locussal távoztak a helységből, amint Andorath világossá tette a lány számára, hogy nem hiszi el neki, hogy egy krogannak való fegyvert szeretne. Ő maga is körülnézett, de a katonai fejlesztések között nem volt számára semmi új, vagy érdekes.
- Visszamehetnénk a fekete piacra? Van egy pár régiség, amit be szeretnék szerezni, meg megnézni hátha találok, valami ritkaságot. - Mondja, és ha az asari is benne van, akkor nemsokára ismét abban a városrészben vannak. Andorath bemegy egy boltba, ahol a boltosnak elmondva a jelszót, és egy álnevét, egy hosszúkás csomagot kap, ami neki volt félretéve, és már ki volt fizetve. nemsokára illegálisan beszerzett fegyverek, végtelen választékában találják magukat. A nagy részük, persze kalózok, és tudatlanok kezébe való kacat, de ha figyelmesen kutat az ember igazi kis kincsekre lelhet. Andorath éppen egy plazmagépágyút vizsgálgat igen kritikus fejjel majd úgy dönt a hadseregi jobb, és mégsem veszi meg. Végül, nem talál semmi rendkívülit leszámítva egy részecskesugár pisztolyt és egy hasonló karabélyt. Na meg persze hosszú csomagját amit viszont még régebben talált. Talán az asarit meglepi, hogy többen is ismerik őt a fekete piacon, de jobban belegondolva Andorath jellemébe ez egyáltalán nem meglepő. Az asarit megkeresve, megkérdezi annak további terveit, ha kivásárolta magát.

Ailys
Túl szép lett volna, ha megkaparintja azt a 200ezres pisztolyt, de egy kicsit sem lepődött meg az eredményen. Mikor a hajóra került, akkor is egy Locust volt nála. Nem baj, ez is megteszi. Visszamentek a feketepiacra, ahol Andorath egy ideig elüzletelgetett a kereskedőkkel, Ailys ekkor kihasználta az időt, és az extraneten keresgélt dolgokat. Nem lett volna rossz, ha talált volna egy tracker programot, aminek segítségével figyelemmel tudná tartani, hogy mikor hol tartózkodik új főnöke. De az ilyesmiket nem szokták felereszteni az extranetre, mert elég hamar kiszúrják, és leszedetik. Ghormak egy másodperc alatt megoldaná ezt a problémát, és valószínűleg itt a feketepiacon is elég hamar találna magának valakit, akinek van erre programja, de nem szeretne ilyen apróságokra pénzt költeni jelenleg. Megvárta hát, hogy Andorath visszatérjen, majd közölte vele, hogy ennyit akart, és mivel nem nagyon ismer senkit a Citadellán, nincs hová mennie, szóval visszavonul a hajóra.

Nihilus
- Már megint... - sóhajtott fel Nihilus, s elindult kifelé a hajóból - ha rendesen halgatóztál volna tudnád, hogy este 6-7 körül várható a "buli", addig még elintézek pár dolgoz, és persze keresek valami ehető tápanyagot is.
Ezzel elindult, s nem is figyelt követi-e őt a lány, s első útja egy közeli étterembe vezette, ahol vett magának ételt.
- Nah végre valami aminek normális íze is van... nem is tudom mikor ettem utoljára valami rendeset...
Miután megette nem várt sokat, a fekete piac felé vette az irányt, ahhoz a fegyverárushoz, akinél előző nap volt.
- Üdvözletem ismét, cyber-kláni! *gépi sóhaj* Nehéz volt visszatartani, sőt...
- Pénz beszél - mondta Nihilus, s levágott az asztalra 20 000 kreditet.
A volus bámulta egy darabig, majd fölnézett.
- Így kell beszélni cyber-kláni... *gépi sóhaj* már is többet tudok biztosítani magának.
- Folytassa...
- Kövessen! *gépi sóhaj* - majd hátravezette a boltban, s egy becsomagolt puskát vett elő -
Néhány hete az Omega ködben találtak egy roncs hajót, nem messze az Omega 4 tömegrelétől... *gépi sóhaj* a hajón találtak egy különös holttestet, aminél ez a fegyver volt:
Kibontotta a csomagot és egy különös kitin szerű anyaggal körülvett fegyver fogadta, egy Begyűjtő puska.
- Nem tudjuk biztosan, hogy mi ez... *gépi sóhaj* de az kiderült, hogy alapjáraton olyan lövedékeket lő amelyeket bevon biotikus bevonattal...
- Én tudom, hogy mi ez... de még élőben sosem láttam - kerekedett ki Nihilus szeme - 50 000 kredit?
- Áh tudja már a fajom nyelvét, de nem elég jól *gépi sóhaj* cyber kláni...
- 55 000 kredit és ez az utolsó ajánlatom, elég régóta az üzlet vásárlója vagyok, tudja hogy vissza fogok még térni... nem akarja hogy ez a szokásom most szűnjön meg - tette jobb tenyerét a külső omni-penge becsukott markolatára - 35 000 kreditért meg veszek még egy barrier erősítőt páncélba és egy shield telepet.
- Rendben cyber-kláni... *gépi sóhaj*

Andorath
Andorath visszakísérte az asarit a hajóra, majd a parancsnoki hídra érve elgondolkodott miért is jött ide, majd rögtön eszébe jutva a válasz azonnal hívta Nihilust.
- Kedves barátom... Áh, látom ön is felfedezte volus barátom belső szobáját, bár azt már félek megkérdezni mennyibe került. Na mindegy, úgy is megtudom... Szóval jöjjön vissza a hajóra. Ideje elkezdeni az igazi munkát. Mutatnom kell magának valamit, és megnézzük miben tud segíteni. - Mondta, majd várta a doktor érkezését. Addig is amíg amaz megérkezik desszertként evett egy tál epret.

Ailys
Ailys vagy egy órát töltött el ágyán fekve, zenéit ordíttatva fülében, majd mikor úgy döntött, hogy eleget várt, felkelt, s megbizonyosodott róla, hogy lerázta főnökét. Andorath már nem volt a hajón, és az sem volt valószínű, hogy visszament a feketepiacra, s ha mégis, remélhetőleg jobb dolga lesz, mint Ailys nyakán lógni. Ennek ellenére azért óvatosan, lehetőleg észrevétlenül hagyta el a hajót, nem árt, ha nem veszik észre, hogy eltűnt.
Egy pár perc múlva az asari már nagyban üzletelt, s alkudozott újdonsült volus barátjával, akinek végül sikerült is eladni jó áron fegyverét, talán kifogástalan állapota miatt, hiszen egy órája emelték le a hivatalos fegyverkereskedés polcairól. Lehet, hogy a volus azt is remélte, hogy később hozzá fog visszatérni ügyfele más ügyes-bajos dolgaival. Ailyst nem igazán érdekelte, hogy a 90ezer kredit, amit az áruért kapott csupán beetetésnek vagy reklámnak lett szánva, amint megkaparintotta a pénzt annak elköltésén kezdett fáradozni. Kihívásnak érezte az új környezetet, ami ismeretlenségével megnehezítette dolgát, de ha nem is találja meg a legjobb ajánlatot így elsőre, van mögötte annyi tapasztalat, hogy elérje, amit szeretne. Pár óra elteltével Ailys visszatért a hajóra, s remélte, hogy a tábornok nem fogja túlzottan számon kérni rajta, hogy a nap végére hogyan változott át a Locust 2000 kreditté.

Nihilus
Nihilus frissen megpakolt csomagokkal hagyta el a Volus boltját mikor megkapta a kapitány üzeneteit. Elindult a hajó felé, s már a bejárat után látta is a várakozó Andorathot, aki a várakozást eper evéssel egészítette ki. Épp már megszólalt volna, mikor a doktor elhaladt előtte, de Nihilus megszakította:
- Lepakolnék még... aztán siessünk, egy kicsit ma rohanós a hangulatom... - mondta, s a laborja felé sietett, ahol gyorsan letette az asztalra a frissen szerzett fegyvereket és páncél kiegészítőket. Látta ahogy a kapitány szeme felcsillan, ahogy meglátta a geth járműelhárítót.
- Nos mehetünk.

Merel
Vhan 'Valam mindigis egy gondolkodó volt. A Covenant ezt nem várta el sangheilitől, nekik hűséges, elit katonák kellettek, a filozófusok a San-Shyum közül kerülhettek ki. Őt igazából meg is vetették, a Major Domo rang fölött - ami a második rang volt csak - nem is léptették elő. Legalábbis a Szakadás előtt, ahol a Covenant darabokra hullott, elbukott, és a sangheilik az emberrel léptek szövetségre. Az azóta eltelt két évben Vhan hajóúrig küzdötte fel magát a Jiralhanae elleni harcokban, és így került egy kutatóexpedíció élére. Kevés dicsőséget ígért, de a társadalmuknak fontos volt ahoz, hogy évszázadok után újra a saját lábukra áljanak, ne egy másik faj támogassa őket, mint a Covenantban.
Így lelt rá erre a Citadella szövetségre. Azóta lévén a legmagasabb jelenlévő tisztje a népének, tárgyalásról jár tárgyalásra, egyezkedik lehetséges támogatókkal, de rövid távon még csak szimpátiát sikerült elérnie a legjobb esetekben, amiből talán évek múlva ha lesz tényleges együttműködés, viszont a jiralhanae-konfliktus fogyasztja az ő készleteiket is, és hiába van sangheili kézen az egykori Covenant flotta túlnyomó része, nincs elég utánpótlásuk hajókból.
Volt szerencséje egy szabad naphoz, így úgy gondolta, az emberek tábornokát keresi föl, ő tűnt elég ambíciózusnak hadi téren Vhan szükségeihez, viszont a tábornok eddig nem volt elérhető, a kommunikációs tiszt szerint elfoglalt volt fontos ügyben. Viszont talált valakit, aki jó összeköttetése lehetett, és épp feltűnően ráért. Eleinte ugyan nekezen hitt a szemének, de abban biztos volt, hogy a kijelző és szenzorrendszere megbízhatóan regisztrált UNSC IFF-azonosítókat, amik pedig testbe ültetett chipeken voltak. Tehát tényleg azt a személyt kellett lássa, akinek a jelző is állította.

-Démon!
Merel fegyvere után kapva fordult meg az elit jellegzetes, mély hangjára, de végül nem vette elő a fegyvert. Még mindig nem szokott hozzá, hogy ezek hirtelen nem az ellenség voltak. Annál furcsább volt ez úgy, hogy a sangheilik közben már két éve békében éltek az emberekkel, akár még katonai szövetségben is.
-Beszélnem kell a parancsnokával, ha lehet a vezető tudósukkal is. El tud vezetni hozzájuk?
A lány először szeppenten fogadta a fölétornyosuló idegen kérését, de gyorsan összeszedte magát.
-A kapitányt nem tudom, de a dokit az előbb láttam fölmenni a hajóra, szerintem még ott találjuk.
Az aranyszínű páncélos idegent vezetve ő is felsietett a hajóra, meg sem állva a hídig, ahol az épp épp valahova indulni készülő Andorathot is megtalálták.
-Uram, fontos vendég keresi, uram!- vágta magát vigyázzba a lány, bár a bejelentésnek volt annyi redundanciája, hogy a fontos vendég egész jól láthatóan állt közvetlen mögötte.

Andorath
Andorath egy picit úgy érzi mintha épp csak egy picit tört volna ki az apokalipszis. Először a doktor állít be láthatóan sietve, egy csomó nyilván újonnan beszerzett fegyverrel, amik mellesleg Andorath minden várakozását felülmúlják, de akkor is, kicsit furcsa volt, hogy a doktor, még azelőtt csendre intette mielőtt még egyáltalán visszakérhette volna a pénz maradékát, és a "számlákat". Jó lehet a barátságuk még elég fiatal Andorath sejti, hogy a dokinak valami tényleg fontos tennivalója, lehet, ha így félbeszakítja a parancsnokát. Mindenesetre épp választ készülne adni amikor megjelenik a lány, akinek a nevét még csak kezdőbetű szintjén se tudja de már őrmester a seregében, egy sangheilitől kísérve, aki valami rendkívül fontos politikai ügyben akar tárgyalni.
- Ok, várjanak egy pillanatot. Drága doktor.... szóval doki, tetesse le a maradék pénzt az irodámban, a jelentéssel együtt, aztán menjen ha annyira rohanós hangulata van, én nem fogom feltartani. - Mondja, azalatt feldolgozza az utóbbi fél percben kapott információkat, és újra nyeregbe kerül.
- Kedves... kisasszony őrmester köszönöm a jelentést, leléphet. - Mondja azzal a lendülettel a sangheili felé fordul.
- Jó napot, Andorath vagyok a MEB tábornoka. Minden figyelmem és megbecsülésem az öné, megtudhatom mi ügyben keres? - Kérdezi, és mostantól teljes figyelmét a sangheilinak szenteli, aki valószínű sokkal érdekesebb társaság lesz, mint bárki más a hajón, tekintve, hogy sokat tud tanulni tőle, és egyáltalán nincs ellenére, hogy ez a magas rangú tiszt őt keresi fel, és nem azokat a hájas politikai vezetőket. Ami azt illeti nem bízik a MEB kormányában, és a biztonságérzete megköveteli, hogyha a kormány holnap úgy határozna, hogy feloszlatja a katonaságot, akkor válaszként fél nap alatt oszlatná fel a kormányt átvéve a hatalmat. Az új sangheili technológia személyes átvétele, és elsőkénti tanulmányozása óriási előnyt ad neki a kormánnyal szemben, aminek már csak 1 éve van hátra, és a következőnek megválasztott kormány megint úgy fog indulni, mint ez: semmit sem tudva Andorathról, és a hódításokról, nagy létszámú állandó hadseregről, a kovenant felszámolásáról, valamint hosszú távon a másik emberi birodalom elfoglalásáról szóló ambícióiról. Andorath erősen gondolkodik rajta elég lesz-e erre egy ember élete, de ilyen szempontból a doki különösen hasznos sors által hozzásodort szövetségesnek bizonyul.

'Valam hajóúr
-Vhan 'Valam hajóúr, bár már találkoztunk.- Felel a sangheili, majd egyből a lényegre tér.
-A szövetséget illetően. A salarian és turian tudósok és képviselők előszeretettel érdeklődnek a technológiáink iránt, de az érdeklődésnél jobban nem tűnnek motiváltnak. Mi pedig aktív háborúban állunk a Jiralhanaevel, és ha erőfölényben van is a flottánk, nincs utánpótlása, és nyertes háború után gyengén maradni sem akarunk. Magából kinézem azt az ambíciót és harci szellemet, ami nekünk kell.
Beszéd közben fel-alá sétál, majd a kapitány felé fordul.
-Üzletet ajánlok. Magukkal osztjuk meg elsőként technológiánkat új fegyverekért és hajókért cserébe. A magam részéről nyitott vagyok a fejlesztéseire, de a legjobb fogadtatást széles körben sangheili hajók nyernék. Bár hadseregünk erős, és erre kiemelten büszke is, ha elégedettek lesznek az eredményekkel, felszólalok azügyben, hogy csatlakozhasson a háborúnkhoz a maga erőivel is. Úgy látom, magának ez egy kecsegtető ajánlat lenne, ami ritka jelenség máshol.

Nihilus
A doktor visszament a laborjába, s gyorsan összeírta, hogy mit és hogy mennyiért vett, majd elvitte a kapitány irodájába az üres aktatáskát benne az összeírt "számlával".
Visszatérve a laborjába, szinte egyből leépült róla a páncélja, s az egyik asztalra szállt. A doktor felvett egy laborköpenyt, s elkezdett kutakodni a frissen szerzett eszközök között.
- Készülsz az esti bevetésre? - jelent meg Merel.
- Pontosan... össze kéne készítenem egy-két kiegészítőt... - majd megtalálta a boltban vett pajzs telepet, s egyből Merel szétszedett páncélja felé ment.
- Most mit csinálsz? Ugye nem akarod elrontani?!
- Egy pajzsot szerelek be, hogy ne kapjanak szét direkt tűzben olyan gyorsan, igaz a páncél burkolata elég erős, de a plusz védelem nem árt...
- De jó! Segíthetek valamiben? - csillant fel Merel szeme.
- Nehogy hozzányúlj valamihez! - mérgedt rá Nihilus - Inkább menj és vedd fel az exo-skeletonodat, amíg a páncél mellvért részébe beleépítem a pajzstelepet!
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:47 pm

Andorath
Andorath szeme felcsillan, és úgy dönt a dokit ugyan most nem zaklatja, de túráját megteszi pusztán más társasággal. Figyelemre méltó megfigyelőkészségre vall, hogy a sangheili azonnal leszűrte, hogyne viszonyul ő a többi balfasz tábornokhoz, és a hájas politikusokhoz. Mondjuk jobban belegondolva nem lehetett olyan nehéz. A lényeg, hogy így jelentős előnyhöz jut a kormánnyal szemben, és tovább játszhatja a szürke eminenciánst és tarthatja sakkban a kormányt, ezzel tulajdonképpen magát nem hivatalos külügyminiszterré nevezve ki.
- Nos ami azt illeti részemről rendben van a dolog. A háborúhoz amúgy nem szívügyem csatlakozni, de a nyereségből értelemszerűen részesülni akarok, az pedig máshogy nem megy. De visszatérve az eredeti ügyünkre egy konkrét ajánlattal indítanék. Jöjjön velem. - Mondja, majd a hangárba vezeti a szövetséges hajókapitányt, ahol gondolkozik egy darabig, hogy vadászgépet vagy csapatszállítót vigyen, de mivel a sangheili valószínű nem férne el a vadászgépek emberek számára kialakított kabinjában, végül a csapatszállító mellett dönt. Amint távoznak a hajóról Andorath megváltoztatja a repülési koordinátákat, majd pár perc múlva meg is érkeznek a citadella egyik holdja mögé, ahol bejegyzettek szerint semmi sincs. Ennek ellenére amint látótávolságon belül érnek, két MEB vadászgép fogja közre őket, és rádión felveszik velük a kapcsolatot.
- Jelszót, és azonosítást. - Hallani a rövid, ellentmondást nem tűrő utasítást.
- A császár belovagol. - Szól bele Andorath a mikrofonba, mire azonnal érkezik a válasz.
- Köszöntjük uram, elnézést a kellemetlenségért. - Szól a hang, majd a vadászgépek egészen a hold mögé kísérik őket, ahol egy nagyobb aszteroida után maradt törmelékfelhőre lesznek figyelmesek. Közelebb menve a törmelékfelhőből dolgozó munkások, űremelők, szállító járművek, és rengeteg, de rengeteg nyersanyag bontakozik ki, és egy épülő hajó, aminek a nagysága első ránézésre 10 és 20 kilométer között lesz. Ahogy körberepülik az egyik már nagyjából befejezett oldalán az "Emperor" felirat díszeleg. Andorath úgy igazítja a gépet, hogy a csapszállító ablakaiból az egész építkezést be lehessen látni, felfogva annak nagyságát. "Leparkolja" a járművet, majd hátramegy, a csapatszállító helységbe, ahol a sangheili várakozik.
- Ő itt az "Emperor". Készen 15432 méter hosszú lesz 1023 méter magas, és 5756 méter széles. remélem nem kell mondanom, hogy amit itt lát mind szigorúan bizalmas, és ha kérdezik végig a kabinomban tárgyaltunk. Na, a lényegre visszatérve, ezt a hajót teljes titokban építem magánhasználatra. Fel van szerelve az össze fellelhető fegyvertechnológiával, és pajzzsal. Az ajánlatom a következő. Önök megosztanak velem minden fegyver és pajzstechnológiát amijük van, hogy beleépíthessem azokat is az Emperor-ba. Úgy értesültem, hogy a leggyakoribb standart csatahajójuk 5 kilométer hosszú. Na most, ha segít nekem akkor a az Emperorral a saját magam által feltalált fegyvereket levéve mindenben egyező 6 kilométer hosszú hajók sorozatgyártását kezdem meg a hadseregük számára. természetesen ebben az esetben a mi hadseregünk, is fel lesz velük szerelve, hisz hivatalos úton kívánom őket a citadellán gyártatni, de önök fogják kapni az első példányokat. Cserébe lojalitást várok el, és katonai támogatást, ha szükséges. És még valami, a katonai lojalitás nem a citadella kormánya felé, hanem felém értendő. - Mondja Andorath, és várja a hajóúr válaszát.

Merel
-Ez egy bátor kijelentés. De legalább őszinte.- Szögezi le Vhan hallva, hogy a tábornok főleg a nyereségében lenne érdekelt egy olyan háborúnak, amihez csak érintőleg van köze. Követi a hangárba, majd a sétarepülés alatt gyönyörködik egyet a halvány, lilás fényű csillagködben, ahogy megkerülik. Tökéletes rejtekhely az épülő hajónak, és botrányosan közel is van, tekintve, hogy állítólag titkos projekt.
Komoran hallgatja végig az ajánlatot.
-Mint mondtam, saját hajókat akar a flotta saját legénységre, saját ízlés szerint. A fegyverrendszereket elfogadom, de a kivitel, külsőleg, és belső elrendezésileg inkább a mi hajóinkkal legyen rokon.
Megereszt ég rövid, de szúrós pillantást az ember felé, majd hozzáteszi.
-A hajóm és teljes legénysége nyitott a szolgálatára. Remélem maga is így értette. A hajót úgyis meg kell osztanom a tudósaival a technológiák tanulmányozására.

---

Merel nem tudta megállni, hogy óvatosságra ne intse Nihilust a páncéljával kapcsolatban, de nem sikerült elég komolyra, félig elnevette.Azt, hogy a kütyüket nem nagyon rontja el, már elhitte a dokiról.
-És ha az elitektől szerzünk egy páncélt, annak a pajzsait is be tudod építeni? És milyenek vannak még?- Kérdezgeti még egy ideig a tudóst, mielőtt elvonult a kabinjába átvenni a páncél alsó rétegét, és tért is vissza izgatottan a műhelybe.

Andorath
Andorath érzi, hogy ingoványos talajra lépett ezért magabiztosságából látszólag semmit sem veszítve azonnal magasabb ajánlatot tesz. Szüksége van az elitek technológiáira, és a fajuk rokonszenvére.
- Értettem. Amint tudósaim áttanulmányozzák a hajót megnézem mit tudok tenni, hogy az új rendszereket is beleépítve ugyanúgy nézzen ki. Az elrendezést ezt most meg tudom ígérni, hogy ugyanolyan lesz. Ami pedig a tudósaimat illeti, a félig robot barátom a legjobb a szakmában. Őszintén szólva nem a hadsereg embere, csupán nekem szövetségesem közös érdekek kapcsán. Azt hiszem ő is leginkább, ahogy ön mondta, az "ambícióim" miatt tart velem. - Mondja, majd visszatér a hajó pilótafülkéjébe és elkezdi visszafelé irányítani a hajót.
- Ami pedig a háborúba való beszállásomat illeti. Tudnom kéne, hol segíthetek. Ez elsősorban az önök háborúja, és szívesen átveszek egy önök által választott frontot. - Mondja, majd várja a válaszokat. Közben visszatérnek a hajóra, ahol a hajó leparkolása után, Andorath az irodájába vezeti a sangheilit, ahol egészen eddig voltak. A hajóúr kényelmesen elfér a kanapén, és ajánlatos is ülnie, tekintve, hogy állva a sisakja már horzsolná a mennyezetet. Andorath megkínálja a kabinja által kínált földi jókkal, és folytatja.
- Ha van még valami amivel szeretné kiegészíteni a megegyezésünket hallgatom.

Ailys
Ailys miután bármi gond nélkül eljutott kabinjáig, lerúgta csizmáját, és levetette magát az ágyra. Végre volt egy kis ideje, amit elpazarolhatott az extraneten. Elő is hívta omnitool-ját, és az első dolga az volt, hogy bejelentkezett az Equinox profiljába. Ezt a netes játékot már vagy húsz éve játszotta, és olyan magas szintet ért el benne, hogy nem volt hajlandó ennyi munka után csak úgy otthagyni karakterét, a legtöbb játékos nagy bánatára. Persze nem ő volt az egyetlen, aki szinte a megjelenés óta tolta a játékot, de a legjobbak között volt, az biztos. Az Equinox eredetileg egy sokszereplős szuperhős-filmsorozat volt, és a videkkel együtt kijött extranet-játék formájában is. Ailys megtudta, hogy amíg a Góréval mulatozott, lemaradt egy kihívásról, amiben biztosan le tudott volna tarolni mindenki mást, páran megtámadták, de egyiküknek sem volt komolyabb esélye a túlfejlesztett gonosztevőjével szemben. Amikor mindent elintézett a játékon belül, kilépett és híreket kezdett el böngészni. Kedvenc zenei tag-jein belül megtalált egy cikket arról, hogy a Dramaxeens frontemberét már megint letartóztatták – a szerencsétlen – emiatt elhalasztják idei turnéjukat, de rögtön ezután jó hírre is bukkant, miszerint másik kedvelt zenekara, a Varrencage bejelentette, hogy készülnek új albumukkal. Elolvasott pár rövid hírt az Omegai bandaháborúkról, aminek tudta, hogy a fele sem igaz, vagy mert azóta megváltozott a helyzet, vagy mert az író túlságosan félti az életét ahhoz, hogy bizonyos információkat kiadjon. Gondolkozott, hogy fel kéne menni egy kicsit Galaxy of Fantasy-ra is, hogy krogan karakterével üsse el az időt – szó szerint – ám végül megnyitott egy kereső ablakot.
„Andorath parancsnok” … backspace „Andorath tábornok MEB” … „Androath tábornok”

Nihilus
- Elvileg megoldható, csak a kompatibilitást kell majd kicsit kidolgozni... A két fő itteni a pajzs és a barrier, az utóbbi csak biotikus energiával érhető el. A pajzsokat lehet fejleszteni, meg különböző erősségűek lehetnek, most csak egy alapot szerelek be mert szorít az idő és a mi pajzsainkkal is még ki kell dolgozni egy jó kompatibilitást a páncélodhoz.
Mikor visszaért a lány, Nihilus felerősítette rá a ruha alsó rétegét, majd elkezdte a páncél darabjait felszerelni. A végére érve bütykölt kívülről is a páncélon, majd egy búgás után felizzott a páncél egy világoskékes aurában ami lassan elhalványulva eltűnt.
- Ez mi volt? - kérdezte a lány.
- Az, hogy elvileg működik... na nézzük - majd elkezdett matatni az egyik mellette lévő asztalon.
Gyorsan talált is egy pisztolyt és minden figyelmeztetés nélkül rálőtt a lányra közel 2 méteres távolságba. A lány hirtelen reflexből kitérni próbált, de nem sikerült neki. A lány páncélján lövés közelébe ismét felizzott a kékes aura, s lepattant a lövedék.
- Úgy látom működik... - mosolygott Nihilus - na még megnézem a barrier erősítőjét az én páncélomnak…

Merel
-A tudósai mellé szükségszerűen katonai kíséretet kell állítanom, gondolom ezt megérti. Nem fogok egy hajó nélkül ragadni ismeretlen területen, de a szükséges adatokhoz és rendszerekhez kapnak hozzáférést. És csak elővigyázatosságból: a huragokok védelem alatt állnak, ha egy embere kezet emel egyre, minden következményért ő felel. Bármilyen esetben. Elküldeni lehet őket, ha a munkájukba akarnának belepiszkálni. Persze erre mi is odafigyelünk majd, de jobb tisztázni. A gépember barátjával pedig személyesen is beszélnék, amint van rám ideje. Van pár kérdés ami foglalkoztat, és ő tudhat rá legjobban válaszolni.
Vhan a kapitány kabinjában kényelmesen helyet foglal, és elfogad egy pohárral az Andorath által kínált emberi alkoholos italból.
-Nos, a frontokat elég jól kezeljük, de szivesen látjuk ilyen rajtaütéseknél, mint a legutóbb, fontosabb helyszínek elfoglalásánál. Illetve a Próféták eleve mérsékelt korlátozásai nélkül a Kig-Yar kalózkodás nagyon elfajult az utóbbi időben, ha eltántorítja őket ettől a rossz szokásuktól, minden profitot megtarthat tőlük, csak tájékoztasson, ha valami szokatlant is talál náluk. Eleinte ennyi, gondolom megérti, a sangheili nép még nem ismeri magát egy hajónyi legénységen kívül. Persze ez változhat.

---

Ahogy a páncél záródott Merelen, a lány biztonságban és erősebbnek érezte máris magát. Részben amiatt is, hogy az erőrendszerek aktiválódtak, és ezzel teljesen át is kellett állnia egy másfajta mozgásmódra, még így ültében is.
Túl el volt merülve a pajzsrendszer tényében, évtizedeken át ez volt a hiányzó része a Mjolnir páncéloknak - illetve lehet, hogy azóta volt már áttörés, elvégre átugrott kilenc évet - ami a leginkább számított a Covenant ellen, így igazából akkor vette észre a pisztolyt, amikor Nihilus már lőtt vele. Száz méterről még így is lehet, hogy elég lett volna a kitéréshez, de ez alig volt kartávolságra.
-Hé! Ezt ne csináld.
Közben ő is látta a próba lényegét, és belül elégedett is volt vele, hogy jól látszik működni a pajzs.
-Vagy legalább szólj előtte. Na várjá, várjá...
Felvette a sisakját, lefuttatott egy rendszerellenőrzést, és a kijelzőjén meg is jelent, hogy a rendszer megtalálta és felismerte az új komponenst, aztán generált egy kijelzőcsíkot is a pajzshoz.
-Na várjál, most van kijelzőm is. Most lőjj egyet. De csak egyet.

Andorath
Andorath végig bólogatja a beszédet, miközben egy ceruzával babrál. Amint a sanheili befejezi felnéz.
- Természetes. Nem várom, hogy megbízzanak vadidegen tudósokban. És majd figyelmeztetem az embereimet a huragokra. - Mondja majd hallgatja a továbbiakat belekortyolva wiskeyébe. Az elmondottakra fanyarul elmosolyodik.
- A sors iróniája. A brute-ok támadása előtt is kalózvadászat volt a dolgom. Reménykeftem, hogy a háborúval ez megváltozik, de legalább a faj nem ugyanaz. Ne értsen félre szívesen megcsinálom ezt is, ahogy a rajtaütésekben is segítek. Majd egyszer úgy is kipróbálom magam front-parancsnokként, talán hamarabb mint kellene. - Mondja majd elmereng egy pillanatra, azon tűnődve, mut csinálna frontparancsnokként. Agyában már bolgyó, és naprendszerközi ágyúk és rakéták, mozgatható erődők és rohamhajók járnak. Megrázza a fejét, és emlékezteti magát, hogy vendége van.
- Elnézést. Szóval, kíván még valamit hozzáfűzni a megállapodásunkhoz? Ha nem mondra, hogy beszélni a félig robot tudóssal. Jelenleg a laborban tartózkodik, ha gondolja beszélhetnek. - Mondja, majd ha a válasz igen, lekíséri a sangheilit a laborba.
- Nihilus barátom... áhááá. Megvan! Nihilus. Na szóval, kedves doki, ez az úr azért van itt, hogy beszéljen magával. - Mondja éppencsak belépve, amikor legnagyobb meglepetésére a doki tüzet nyit az asztalon ülő Merelre, és beleüríti az egész tárat. Andorath reflexből lép hátra, direkt hátranyomva az utána következő kapitányt, és rácsapva a zpiris gombra hermatikusan lezárja a labor golyóálló ajtaját. Amint a tár kiürül, Andorath egy bocsánatot rebeg a sangheilinek majd egy mágneskártyával feloldva a vészlezárást belép.
- Mégis mi a fenét képzel maga?! Értem én, hogy a pajzsot tesztelni kell, de erre van a kibaszott lőterem. Sőt felölem akár a laborban is lövöldözhet elvégre golyóálló, és a saját felszerelését kockáztatja, de legalább arról győződjön meg, hogy nem állok épp az ajtóban egy fontos vendéggel. - Hordja le Nihilust még nem kiabálva, de igencsak megemelve a hangszintjét. Majd egy nagyot sóhajtva félreáll.
- Az ú itt Vhan kapitány az elite hajó vezetője. Önnel kívánt beszélni.

Nihilus
Nihilus elmosolyogott a lány szavaira.
- Nem is rossz ötlet, úgy is meg kéne nézni, hogy egyáltalán hogy bírja a strapát. Kijelzőt meg én is tudom nézni a vizoromon keresztül, tehát mindketten látjuk a lemerülés mértékét.
Majd ellépett a páncéljától és ismét felvette a pisztolyt az asztalról.
- Ez egy M-5 Phalanx, egy tökéletesen jól kezelhető oldalfegyver... nem egy kézi ágyú, de kiváló a kezelhetősége és a pontossága, nem utolsó sorban könnyű is, szóval nem csoda, hogy könnyű oldalfegyverként, avagy tudományos harcosok elsődleges fegyvereként igen közkedvelt.
- Várj, most mi?... - szólalt meg Merel, de még ki se mondta már is érkezett az első lövés, és a második, majd a harmadik. Nihilus addig lőtt amíg a pajzs egésze hirtelen felizzott kéken, s kisebb robbanásszerű fényjátékkal eltűnt. Ekkor akart belépni Andorath, aki reflex szerűen ki is hátrált, majd a lövések eldördülése után kissé idegesen tért vissza.
- Mégis mi a fenét képzel maga?! Értem én, hogy a pajzsot tesztelni kell, de erre van a kibaszott lőterem. Sőt felölem akár a laborban is lövöldözhet elvégre golyóálló, és a saját felszerelését kockáztatja, de legalább arról győződjön meg, hogy nem állok épp az ajtóban egy fontos vendéggel. Az ú itt Vhan kapitány az elite hajó vezetője. Önnel kívánt beszélni.
Nihilus felhúzta a Phalanxot, amiből gőzök csapódtak ki és egy felforrósodott hő cellát dobott ki magából a pisztoly, amely épp a kapitány lába elé esett le.
- Legközelebb megtanulja, hogy kopogjon mielőtt a labor területére jön... - mosolygott Nihilus - sajátos módszereim vannak és ez egy hadi kutató labor, amely veszélyes környezetnek számít...
Közben letette a pisztolyt, s előrelépett a sangheilihez, s nyújtotta kézfogásra a kezét.
- Üdvözletem, Dr. Nihilus vagyok! - vetett el egy félmosolyt.

Merel
-Ne aggódjon, a Kig-Yar a legrosszabb fajta kalózok,jót fog velük szórakozni. Kavarnak azok minden féllel egy háborúban, tekintet nélkül korlátra, tiltásra, eretnekség vádjára, sakál egy társaság az.- Nyugtatta meg Vhan a kapitányt.

Merelt már megint készületlenül érte a doki, most azzal, hogy egy egész sorozatot eresztett bele a tudós. Pedig ez aztán már igazán várható volt tőle. Már emelte volna mutatóujját, hogy nemtetszését fejezze ki, amikor az épp - azaz már a lövöldözés alatt - belépő Andorath kiosztotta helyette is. Aztán Nihilus viszont. A lány csak egy elégedett vigyorral hátradőlve nézte a műsort. Ezek az emberek királyak.
A hajóúr kérdő tekintetével futott össze, bár nem ismerte a faj mimikáját, a szemében vélte látni az aggodalmat, igazából a teljes hajó elmeállapota felől.
-Vhan 'Valam hajóúr- Fogadta el a kézfogást a sangheili -Láttam lent az ostromnál a maga és kék barátja képességeit, és van már némi tudásom a mibenlétéről is ezeknek a képességeknek. A soraim közt kívánok tudni ilyen harcosokat. A foglyul ejtett Unggoyokon nyugodtan vezethet kísérleteket, túl szaporák, hogy kár lehetne értük. És a harcosaim között is szivesen látnék ilyen biotikusokat. Cserébe kaphat fegyvereket, páncélokat, ami érdekli.
Ahogy a szavak elhangzanak, Merel karja teljes, a páncélja által is fokozott erővel vágódik föl jelentkezni, hogy ő is jelentkezne önkéntesnek a projektbe.

Nihilus
Ahogy Merel jelentkezett kísérleti alanynak a páncélja ismét felbúgott, s megvillant világoskék aurával.
- Tökéletes, a pajzs-regeneráció is jól működik - mondta, s kezdett neki bütykölni a páncélján.
- Érdemes cserének hangzik, és kecsegtető. A foglyokon ki tudom tapasztalni a beültetés menetét, de mivel gondolom más fajról van szó, ezért nem kizárt dolog, hogy az első elit kísérleti alanyok bele fognak halni a műtétekbe. Ez a beültetés egyetlen változtatás rajtam, amit nem magam végeztem el, így sok tapasztalatom benne még nincs, igaz most már a szintetikus szervezetem miatt könnyedén tudom fejleszteni.
Közben teljesen elvégezte a barrier erősítő telepítését a páncéljába. De látszólag nem zavarta a beszélgetésben, hogy közben dolgozott.
- Ismétlem, te meg ne is álmodozz hasonlóról... elégedj meg most a pajzzsal, alapból nem tudni hogy a páncélod mennyire akadályozná a biotikus energiákat - mondta szúrós szemmel lánynak.
- Elnézést, hogy közbeni elfoglaltságaim miatt. Vannak sürgős projecteim és részben szintetikus mibenlétem elősegíti, hogy a figyelmem sokkal hatékonyabban osszam meg. Pontosan eddig miket tud a biotikus beültetésekről?
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:51 pm

Merel
-Akkor se ha jó kislány leszek? És ha megígérem?- Próbálta Merel a leg meggyőzőbb, vigyornak sikerülő mosolyát produkálni
-Az én harcosaimból önkéntesek fognak jelentkezni, akik tisztában lesznek minden tényezővel. Igazából már most is vannak néhányan.- Mondta Vhan a kis démon próbálkozását figyelve
-Eezo szemcsék az idegrendszerben, születés előtt beépülhet, ha eezo pornak van kitéve a szervezet, vagy műtéti úton beültethető, esetünkben is ez utóbbi állna fönn. Egy implanttal erősíthetőek, fókuszálhatóak a képességek, ebbe csatlakoztatott "amp"ok segítségével…- egy teljes kiselőadást kerekít a beszámolóból, több példával és hivatkozással, szemmel láthatóan felkészült,a témában, gondosan utánajárt már a témának.
-Egész jó fegyver lenne a démonból pedig, ha kialakult már a biztonságos módszer.- Fűzte hozzá csak úgy mellékesen a hajóúr egy arckifejezéssel, ami akár egy mosoly megfelelője is lehet egy sangheili arcon. Merel erre hevesen bólogatott.

Nihilus
Nihilus összeráncolta a homlokát és Merel felé fordult:
- Nyugalom, a nem az nem!
Majd ismét az elit felé fordult, miközben az asztalról ráépült páncélzata.
- Maga is mossa le a mosolyt az arcáról, higgye el sok kedvem van a pusztításra, de nem fogom azt úgy megtenni, hogy egy óvodás kezébe tömegpusztító nukleáris fegyvert adok. Még talán a pajzs is sok, remélem nem volt óvatlan döntés tőlem... tudom, hogy mennyire felelőtlen dolog lenne biotik vagy tech idegrendszerrel vagy hasonló hatalommal felruházni. Sokkal nagyobb komolyságot igényelnek az ilyen hatalmak, mellyel nem csak az ellenfeleikre lehetnek nagy veszéllyel.
Mondandója közben felvette asztalról a külső omni-pengéjét és az íját, majd páncéljára erősítette őket, valamint felizzott egy halvány kékes-lilás aurával, mint korábban Merel a pajzs miatt, ekkor ránézett omni-tooljára.
- Áhh a barrier erősítő is tökéletesen működik...
Egyik csomagot, amit a volus árustól vett felvette, s kicsomagolta. A begyűjtő puska volt, melybe még hőelnyelő telepeket rakott, s a lány kezébe nyomta a puskát.
- Ma élesben tesztelünk... - mondta Merelnek, majd a sangheili vendég felé fordult - Ha megbocsát most dolgunk van...
Ezzel kiindult a laborból, valamint a hajóból.

Merel
-Te kifejezetten nem szeretsz engem.- Szögezte le Merel. -Tech idegrendszerem amúgy van már. Legalábbis szupravezető. Meg egy chip, amivel a páncélomhoz is csatlakozok. Amúgy a pajzs miért rossz ötlet nekem? Mármint az csak védeni tud, nem értem az miért nem való nekem. Mert azt még értem, hogy szerinted mindennel a hajót vagy miegyebet akarnám lebontani körülöttünk, de a pajzsokkal ezt hogy lehetne. És amúgy meg nem is.- Dőlt a szó a lányból, ahogy kifele haladtak a hajóból és a Citadellára. Közben nézegette a bogárszerű puskát. A Covenant fegyverei is elég bogárszerűek voltak kivitelre, de ez úgy nézett ki, mintha bogárból is készült volna. Igazából lehet, hogy így is volt, Merel szinte már várta, hogy mikor kezd el ciripelni. Időközben megjelentek a sisakján a fegyver adatai is, ahogy a rendszer legenerálta a hozzá tartozó kijelzőket.
-Ez mit tud?- Kérdezte a fegyverrel kapcsolatban.

Ailys
Ailys a hangárban ácsorgott, és hosszasan figyelte a falakat. Az egyetlen zajforrás egy katona volt, aki a Hammerhead mellett szerelt valami. Csipogott egyet az asari omni-toolja, amire az gyorsan elhagyta a hangárt, és a a hajó kijáratához igyekezett, ahol átvett három szendvicset egy salariantól. Visszament a hangárba, s amint belépett rákiáltott az ott dolgozó katonára.
- Összefutottam a Góréval… izé a tábornokkal. Azt mondja, beszélni akar veled a hídon.
Az ember láthatóan furcsállta a dolgot, de természetesen nem merte volna megkockáztatni, hogy nem ugrik Andorath szavára. Amint a katona kilépett Ailys bezárta mögötte a hangár ajtaját.
Az asari félretolta az ajtó melletti asztalon heverő alkatrészeket, és lepakolta szendvicseit, amelyekből rögtön ki is bontott egyet. Miközben az ennivalót majszolgatta odasétált a hangár egyik falához, szemre bemérte, hogy körül-belül, hol a közepe, majd elővette egy kis pálcikát, ami megkapaszkodott a fal felületén. Ugyanezt megcsinálta a másik oldalon, a plafonon és a hangár túlsó falán is. Amikor ez meg volt, megnézte munkáját, majd elégedetten lerakta szendvicsét a többi mellé. Kicsit helyezkedett, hogy stabilabban álljon, majd felemelte a Hammerheadet biotikus erejével. Megmozgatta egy kicsit a teremben, hogy jobban érezze, mivel van dolga, aztán nagy erővel odavágta az egyik falhoz, majd az utolsó pillanatban megállította a levegőben, milliméterekre a pálcikától.

Nihilus
Nihilus elmosolyodott a lány kijelentésén.
- A tech rendszert másra gondoltam, alapvetően elméletileg az itteni lakosok 100%-a rendelkezik vele, legalább minimális szinten. Így van ilyen omni-mindenesünk is - mutatott rá az omni-tooljára - így elhamarkodott volt a kijelentésem, hogy ne kapj valamennyi tech-t, mert az omni-tool elég szükséges dolog lesz még. A fegyverre térve. Egy titokzatos rovarszerű faj rohamfegyverét tartod a kezedben. Az érdekessége az, hogy a lövedékeket biotikus burokkal veszi körbe, így azoknak átütőerejét erőteljesen megnövelve.
Miközben egyre inkább haladtak a klub felé megjelent egy másik útról Grull. Merel hirtelen megtorpant, és meglepődött, hogy közelről mekkora is ez a Krogan, egy Brute-ra emlékeztette, de még azok se nőttek ekkorára.
- Nihilus! Grull örül! És ki ez a konzerv törpe?
- Grull barátom! Azon a hajón szolgál, ahol most tudósként tevékenykedek, tegnap sikeresen kihallgatott, minket a bárban. Azt lett egy hátvédünk. Végül is jobb ha többen vagyunk, és most véd valaki téged is hátulról.
- Grull belátja, hogy többen jobban lehet ütni, de valószínűleg Grullnak kell megvédeni az ő bőrét is, ahogy elnézem - nevetett Grull.
- Ne izgulj, lehet közelről nem olyan halálos, mint te, de távolról képes meglepetést okozni. Viszont megyek a találkozóra, akármi is lesz... addig is kapcsolódj rá az omni-toolomra - majd fordult a lányhoz - Merel, te maradj hátul! Grull bejön ha gáz lesz.
- Grull üt!
Majd Nihilus bement az Osiris Klubba.

Andorath
Andorath megbeszélte a sangheilivel a részleteket aztán kivezette a hajóból, és szívélyes búcsút vett tőle. Visszamenve a parancsnoki hídra egy újabb tál eper társaságában múlatta az időt, miközben emberei a rutin karbantartásokat végezték. Na meg persze a nem annyira rutinokat is. Elvégre nem minden nap fut össze az ember egy brute hordával. Szerencsére a hajón nem keletkezett semmi rendkívüli kár. Andorathnak a legnagyobb fejfájást egy eperfolt okozta a ruháján. Épp amikor a kitisztításához látott volna egy ember érkezett lóhalálában, parancsra várva. Kis kérdezősködés után kiderült honnan jött és miért. Andorath egy rövid fejmosásban részesítette a hajó hangrendszeréről, és a zsebében lapuló kis mikrofonról meg arról, hogy ő mindig így fogja hívni, ha szüksége lesz valakire, de aztán már ment is a hangár fele, hogy kiderítse miben sántikál az asari. Nem vitt magával kíséretet, hisz ha valakinek a hajón, akkor neki volt méltósága, az asari meg már jóval több volt mint egy hadifogoly. Amint belépett tekintete Ailyst kereste.
- Szabadna megtudnom, mit tervez virágszál?

Ailys
Az asari sárga szemeiben a koncentráció helyét átvette egy visszafogott frusztráltság, ahogy meghallotta, hogy kinyílik a hangár ajtaja. Egy másodpercig még tartotta a levegőben a járművet, talán azon gondolkozott folytassa-e, amit elkezdett, végül óvatosan letette a Hammerhead-et a padlóra.
- Szabadna megtudnom, mit tervez, virágszál? – természetesen Andorath volt hívatlan vendége, amire igazából számított Ailys, csak nem gondolta, hogy ennyire hamar félbe fogja szakítani.
- Látom, nem bírod a zárt ajtók látványát a ladikodon… - vetette az emberhez Ailys, majd odament megkezdett szendvicséhez, és nekiállt falatozni. – Nem tervezek semmit. Ha nagyon tudnod kell mindenről, épp azt akartam kipróbálni, hogy hányszor tudom megpörgetni a Hammerhead-et mielőtt a plafonhoz érne. – egy újabb harapás után kissé gúnyos hangvétellel folytatta. – Ó, vagy a frissen mázolt járgányodért aggódsz? Nyugi, Góré, nem karcolom meg… amíg nem adsz rá okot.

Andorath
Andorath igencsak kételkedő tekintettel veszi szemügyre az asarit és a harci járművet.
- A zárt ajtókat őszintén szólva csak akkor nem bírom, ha te vagy mögöttük, az én járműveimmel. Apropó, ami a járműveket illeti. Vezetni megtaníthatlak, ha még nem tudod, de a jövőben kérlek mellőzzük ezt a sportágat a hajón. - Mondja, gyorsan hangnemet váltva, majd megeszi a még kezében maradt epret. És várakozóan figyeli az újabb fejleményeket és már azon gondolkozik melyik távoli galaxisba vigye az asarit, tankot vezetni tanulni.

Ailys
Az asari beletörődve, és kissé elszontyolodva sóhajtott egyet.
- Mért nem vagy te mindig részeg? – rázta meg fejét, miközben összegyűrte a szendvics csomagolását. – Amúgy meg elvezetek akármit. Egy idő után rájövök, hogy mi mire való, azt ennyi.
A járművek nem mindig jönnek ki jól vezetési stílusából, de Ailyst ez igazából sosem érdekelte. Főleg, hogy sosem vezetett olyan dolgot, ami az ő tulajdonában is volt, és így – legalább is Ailys szerint – sosem kellett vigyáznia semmire, hogy nehogy összetörjön.

Merel
-Ja-ha. Értem. És ez miket tud? Amennyire láttam, kezelőfelület meg komm rendszer? És gondolom így könnyebb beültetni is, ha az ideg is tech-ből van?- Lendült be a lány, de közben összefutottak Nihilus krogan felebarátjával mielőtt még elkezdhetett volna túl sokat gondolkodni.
Látott itt a Citadellán már több krogant is, ezt a Grullt is a legutóbb, de csak most tűnt fel igazán, hogy milyen nagy is valójában. Lehet, hogy a páncélja is hozzáadott azért a magasságához, de Merel meg volt győződve, hogy megvan a krogan kétszer olyan magas is, mint ő. Ami azért nem kevés, csoda, ha egy beltérben elfér. A tábornok hajójára talán tényleg nehezen jutna fel, mert a sangheili kapitánynak se lett volna belmagasság egy kiadós nyújtózkodásra. Volt nála egy méretéhez illő pöröly is, amiről szintén biztos volt, hogy nem csak natúran ütni tud. Igazából az összkép a Brute törzsfőre emlékeztette, amit a legutóbbi akción látott. Bár ennek a krogannak bőven elég lett volna rálépnie a törzsfőre, hogy kilapítsa.
-Nem kihallgattam, hagyományosan is lehetett hallani.- Mentegetőzött a lány. -És nemrég egy fél hajóval az űrből zuhantam le, és semmi bajom nem lett, tudok én vigyázni magamra. És azt sem én rontottam el.- Tette még hozzá Nihilushoz fordulva, hangsúlyból ítélve valamit bizonyítandó.
-Ez maga is lehetne egy titokzatos rovarszerű faj.- Jegyezte meg a fegyveréről még, leginkább saját magának, tekintve, hogy addigra a doki már bement.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 2:56 pm

Nihilus
- Háh, egy nhőstény? Ez egyre viccesebb... Nihilus ezt most valóban komolyan gondolta? - nevetett fel Grull.
Miközben a lány vizsgálgatta saját fegyverét, Grull elővette puskáját, s ellenőrizte a lőszerét, amiről jól tudta, hogy ha van valószínűleg, akkor se lesz rá szüksége, s kihajtotta közel 2 és fél láb hosszú omni-pengéjét a puska alatt, ami egyfajta bajonettként funkcionált.
Merelt, a fegyver is egy Brute tüskelövő nagyon nagy testvérére emlékeztette, hiszen láthatóan ez is valami tüskelövő fegyver volt és még penge is volt rajta, csak minden kicsit nagyobb volt.


Nihilus belépett az épületbe és rögtön egy egyenruhás ember termett mellette.
- Erre jöjjön, a Matriarch már várja! - mondta, s elindult.
Nihilus követte a férfit, aki a Klub hátsó VIP részébe vezette, ami már elég halk volt a bejárati hangulathoz képest.
~ Ez már rosszul kezdődik... ~ gondolta Nihilus.
Egy kisebb terem ajtaja elé vezette, s ott megállt a férfi.
- Az Úrnő, benn van.
Nihilus bement a terembe, ami egy luxusbárhoz kellően volt felszerelve, bár személyzet nélkül, szinte minden automatizálva volt.
- Nihilus! Féltem, hogy nem is jön el! - szólalt meg az Asari - Üdvözlöm!
- Pedig nem késtem - ejtett el egy félmosolyt Nihilus - rég láttam. Ha jól tudom legutóbb nem a Citadellán futottunk össze. Gondolom még mindig a Siriusnak dolgozik...
- Hát igen, üzleti ügyben jöttem ide. Egy régi-új fejlesztést hoztam el. Igen-igen, a munkám nem változott, de ha jól látom a magáé eléggé furcsa utat tett. Tudtommal nem volt nagy MEB szimpatizáns, most mégis egy MEB-es hajón szolgál.
Hirtelen Nihilus elképedt.
- Meglepő, hogy tudom? Hát, mint nem változott az se, hogy jók az informátoraim és az információ szerzési módjaim... - mosolyodott el a nő - egy bizonyos Andorath kapitánynál szolgál.
- Pontosítanám... neki dolgozom, de gondolom nem meglepő, hogy a múlt miatt nem lépek be, mint hivatalos MEB-es haditudós... egy zsoldos maradok, mint ahogy az voltam a Siriusnál is.
- Tehát a lojalitása még mindig változatlanul "hatalmas" - mosolyodott el ismét a nő - épp ezért lenne egy olyan kérdésem, hogy nem-e lenne kedve ismét a Siriusnál dolgozni... természetesen, mint zsoldos tudós - kacsintott.
- Lehet a lojalitásom nem sokat változott, de igen erős sejtéseim vannak, hogy a Sirius se sokat változott... és a múltra való tekintettel a válaszom: nem! - mosolyodott el.
- Gondolom a MEB olyan marha sokat változott...
- Erről szó sincs, csak megfelelő helyet kellett találni, ami meglett...
- Hát sajnálattal hallom, remek munkát végzett régen nálunk, hozzáteszem olyan jót, amit csak tudósok kisebb seregével sikerült befejeznünk, de befejeztük.
- Mi?! - képedt el Nihilus.
- A Nemesis 7... befejeződött.
- Újraindult a Project?!
- Igen, igaz maga nélkül lassabban haladt, de befejeződött. Tudja régen az is probléma volt, hogy egy független munkás, akit nem tudhattunk 100%-ig magunk mellett túl sokat tud, sőt ő az első számú tudós aki előrevitte a fejlesztést. Persze voltak mások is, ami miatt több mint 2 évtizedig állt a project, de sikerült visszafejtenünk az ön kutatásait is és a fejlesztéseit, amit eljövetelekor meg akart semmisíteni.
Ekkor Nihilus még inkább elképedt.
- Igen, nem sikerült elpusztítani, igaz rendkívül lassan de vissza sikerült fejtenünk és továbbfejlesztettük.
Nihilus ekkor felpattant, s felizzott kéken, megerősítve a barrierjét.
- Az Istennő kísérje magát Nihilus! - mondta a nő, amit Nihilus nem tudott mire vélni.
Majd észrevette a furcsa sötétkékes ködöt, ami kezdi körbevenni, s látta a kihajló vizorján, hogy a barrierje egyre jobban gyengül le. Megfordulva egy sötétkék csuklyás ruhás nőt látott, aki valamiféle maszkot viselt.
- Had mutassam be az egyik fejlesztés, aminek nagy részét maga fejlesztette ki, tehát tekinthetjük a gyermekének: az N7 Fury... - mondta még az asari nő aki közben elindult egy hátsó kijárat felé, ami egyből egy városi magántaxihoz vezette.
Nihilus egyből utána eredt volna, de a kék ruhás nő teleportálva elé szaltózott, majd a hasa felé egy biotikus lökést dobott, amely egyből be is robbant. Nihilus a szoba másik végében kötött ki, s egyből felvillanva eltűnt a barrierje.


- Gond van! Grull üt! - felkiáltott a Krogan, s hatalmas lendülettel elindult az épület fala felé.
A rohanás közben felizzott a teste narancssárgás színnel, s a páncéljától körülbelül 1 láb távolságra elkezdett lebegni egy külső páncélzat. Közben hátára nyúlt, és kékes izzásba kezdett az egész karja, s mikor elérte a kalapácsát ez az izzás átment a kalapácsába. Merel már készült volna megszólalni, amikor látta, hogy az ajtótól azért távol van a falnál, mikor látta, hogy a Krogan leveszi a hátáról a kalapácsát és hatalmas lendülettel belecsapott a falba, amit egy biotikus robbanás kísért. A robbanás szele megütötte és kicsit a lendületét is megzavarta a lemaradva futó Merelnek.

Merel
-Mindenkinek ezzel van valami baja? Szörnyűek vagytok...- Füstölgött Merel a vizorja mögül, ami megkímélte a krogant attól a szúrós tekintettől, ami a páncélját akár meg is tudta volna karcolni. Egy ideig még méregette az idegent, közben megbizonyosodva, hogy az egyre inkább emlékezteti egy Brute-ra. A fegyverének túl nagy és sok torkolata volt rendes lőszerhez, és még a penge is hasonlóan volt rajta, bár kicsivel több értelmét látta az egy, középen elrendezésnek. Arányosan még mindig viccesen kicsi volt a fegyver egy ekkora monstrum kezében, bár a Brute tüskevető nevetségesebben állt volna, pedig emberkézben az sem kicsi volt.

Szerencsére a krogan bejelentette, mire készül, és a lány ki tudott térni előle. A Mjolnir páncél ellenére is valószínűleg kényelmetlen lett volna, ha Grull átgázol rajta. Az idegen egy újabb fajta pajzsot aktivált, és nekirontott a falnak, be is szakítva azt. Ezzel el is könyvelte magát egy brute törzsfő analógjának,tekintetbe véve a kalapács keltette lökéshullámot, ami Őt is megtántorította, és a fal beszakításának nagy részéért is felelős volt.
Merel gyorsan felzárkózott, de ő az ajtóhoz ment, aktiválta a holografikus "kilincset", és visszahúzódott a fal mögé fedezékbe. A tábornoktól kapott pisztolyával benézett az ajtón, majd tüzet is nyitott az első bent őrködő zsoldosra. Szerencsére a Grull okozta elterelés és az általános pánik zaja elnyomta a tompított lövések maradék hangját is, de ahoz még nem volt hozzászokva, hogy kelljen pajzsokkal is számolnia, a Covenantban is csak kevés fajnak volt, leginkább az eliteknek. Így az első célpontjának volt négy fejlövésnyi ideje észrevenni, hogy az eredeti ajtóban is van valaki, nem csak az új, robbantottban, és odafordulnia. Ennél tovább nem jutott ugyan, de a még élő társai figyelmét felfívta még a bekerítési kísérletre, mielőtt földet ért.
Merel gyorsan visszahúzta a kezét az ajtóból, visszaváltott a Begyűjtő puskára, és átoldalazott az ajtó túloldalára, a két fedezék között rálőve a következő zsoldosra, ezúttal a biztonság kedvéért tömegközéppontra célozva.
A fegyverből egy sárgán izzó sugár tört elő, és szinte figyelmen kívül hagyta, hogy a célpontja pajzsban és valami könnyebb páncélban is van, és a mögötte lévő falon is hagyott egy kis lyukat. Bár a lány meg volt győződve, hogy ez a sugár nem biotikus lőszer hanem sugár volt, elégedetten vigyorogva bújt elő új célpontot keresve, már ha a krogan hagyott neki még az eltelt idő alatt bármennyit.

Nihilus
Nihilus kissé bizonytalanul állt fel, s gyorsan realizálta, hogy biotikus alapvédelme megszakadt. Nem telt bele sok időbe, hogy teljesen magánál legyen, s biotikus fókuszálás segítségével ismét visszanyerte a pajzsa kis részét.
Épp időben, mert a nő nagy sebességgel ismét kezdett felé haladni, s mikor 3 méteres közelségbe került ismét elkezdte pusztítani Nihilus pajzsát egy biotikus aura segítségével.
Nihilus szemberohant vele, s mikor elé ért gyorsan kitért, közben elővéve omni-kardját és végigvágva a nő oldalát, s a háta mögött aktiválva páncélja álcázó berendezését távolabb menekült a kijárat felé. Visszafordulva látta, hogy a nő elveszítette a pajzsát a pengének köszönhetően, de szinte pontosan tudva Nihilus hollétét utána vetette magát.
Nihilus ekkor ledobott egy szingularitás csapdát, s kimenekült a VIP részlegről.
A nő nem sétált bele a csapdába, hanem át teleportálta azt, s egyből egy biotikus lökés hullámot küldött a közel kerülő Nihilusra, aki ismét egy biotikus robbanás hatása alá került, s kirepült a folyosóból a klub területére, ahol már Grull és Merel a Sirius őreivel küzdöttek.
Grull épp az omni-toolján próbálta bemérni Nihilust, szinte nem is zavartatva magát, hogy 5 felfegyverzett őr veszi őt körbe, mikor leemelte látta meg, hogy Nihilus épp egy folyosóból repül ki, ekkor levette hátáról a kalapácsot, s biotikusan az őrök közé ütött vele, kik minden irányba elrepültek, s sietett a sérült barátja felé. Felsegítette, s elindult abba az irányba ahonnan Nihilus repült.
A Fury meglátva a hatalmas krogant csak még gyorsabban kezdett el közeledni.
- Nhőstény! Ostoba nhőstény! Wháháhá! - hangzott el Grull szájából.
Mikor közel ért a nő, Grull magasba emelte kalapácsát, s készült lecsapni. A nő mikor közel ért földre vetette magát, s egyenesen átcsúszott a Krogan lábai között, aki mögötte csapott le a nagykalapáccsal. Ahogy felállt a háta mögött a nő egy biotikus lökéshullámot küldött a krogan hátába, ami így berobbant a nő aurája miatt.
A Fury abban a hitben élve, hogy kiütötte a krogant legalább egy kis időre elindult Nihilus felé ismét, de a háta mögött a krogan el se mozdult. Grull mikor megfordult egyből kikapcsolta tech páncélját, amivel egy időben egy hatalmas robbanás keletkezett, mely egyből elpusztította a nő pajzsait, s még meg is égette. Ismét belendítette pörölyét, amire a hirtelen megzavart pajzs nélküli Fury nem tudott reagálni, s felkente vele a falra, s a biotikus robbanás, ami követte szétrobbantotta teljesen.
Nihilus a krogan mellé sétált:
- Ez most életmentő volt... megmentetted a szintetikus hátsómat, már nem tudom hányadszor. Jól vagy?
- Grull jól van, de ideges! Hol az a kék nhőstény?
- Ő elmenekült…

Merel
A Begyűjtő fegyver gyanús működési módjának felfedezése után Merel öt célpontot is talált. Légi egységek, az óriási krogan irányából repültek egy-egy szabadon választott fal irányába, majd miután a szűk térben egyedien értelmezték a VTOL "függőleges landolás" részét, lezuttyantak az adott falak tövébe, elég zsákszerűen. Abba az egybe, amelyikből Merel kinézte, hogy még képes lehet valamit csinálni, abba belelőtt a sugárpuskával.
Eközben egy hatodik légi egység is belépett a légtérbe, Nihilus képében. Merel egyből az ajtó felé fordult a puskával, bemérve az egyértelműen a tudóst üldöző csuklyás nő mellkasát. Csak egy tizedmásodpercig habozott. A sugár az előbb pajzsot, páncélt és húst átütve az ezeken túl lévő tömör falba is mély lyukat fúrt, és csak azért nem ütötte át a falat is, mert a sugár csak egy pillanatra villant fel. Ha a lány egyből tüzet nyitott volna, az alatt az idő alatt, hogy a célpont észreveszi, hogy a sugár nem hagyományos lőszer, és elkezd e szerint cselekedni, a sugár valószínűleg átütött volna bármilyen erejű személyi pajzsot, és a viselőjét is. Ahogy minden amögött álló civilt is a bárban, akik csak szemlélői voltak az eseményeknek, őket pedig kötelessége volt katonaként megóvni. A negyedik tizedmásodpercre már Merel kezében volt a pisztolya, a hetedikre már pontos lövést is le tudott volna adni, de ennyi idő a nőnek is elég volt ahhoz, hogy biotikus erejével a lány mind a négy tonnáját a falnak lökje. Merel maga nem sérült meg ebben, de hallotta és a kijelzőjén látta, ahogy a pajzsa üvegtörésszerű hanggal összeomlik, valamint vissza kellett nyernie egyensúlyát és pozícióját.
A pisztolyt csak elengedve célra emelte a Begyűjtő puskát, de a nő addigra már Grull takarásában volt, illetve mire onnan kikerült, már egyik darabja sem jelentett veszélyt, csak esetleg pár álmatlan éjszakát a takarítószemélyzetnek. Az ajtó felé fordította a puskát, nehogy újabb ellenség jöjjön ugyanonnan, közben egy gondolat-parancsára, hogy fegyvert keres, megjelent a sisakmonitora megfelelő szélén az M6S pisztoly, mint beregisztrált fegyver ikonja, mutatva, hogy hol van a földön, így anélkül fel tudta venni, hogy a tekintetét el kelljen vennie a lehetséges veszélyforrásról.
Ezalatt a krogan felsegítette Nihilust, és miután meggyőződtek a tudós épségéről, sietve indultak is vissza Andorath hajójára. A krogan az utat törte, Merel a hátukat fedezte egész addig, amíg ki nem értek a bár környékéről.
-Ez tök jó volt!- Vigyorgott Merel ezután Nihilusra. A sisakját a biztonság kedvéért nem vette le, csak a polarizálást és kijelzőt kapcsolta le, így átlátszóvá téve a sisakvizort.
-Amúgy ez nem tudom mit lő, de le merem fogadni, hogy nem a biotikus lőszer. Az nem így nézne ki szerintem.- Lőtt a földbe egy rövidet maga előtt menet közben, amint Nihilus odanézett a szóban forgó fegyverre, csak úgy bemutató jelleggel. Erre több, a lövést meghalló-látó járókelő is felkiáltott ijedtében, nem lévén hozzászokva, hogy valaki csak spontán a padlót lődözze.
-Nyugi van, na!- Kiáltott vissza a lány nekik, majd újra Nihilushoz fordult.
-Másik tüzelésmód lehet? Na és ezér mondom, hogy kérek én is ilyen képességeket, akkor nem lennék ilyen tök tehetetlen ellenük, mint most is.

Andorath
*Amikor a fényes társaság beesik az úrhajóba Andorath már várja őket. A változatposság kedvéért kezében egy tál eper van aminek az eltüntetésén szerényen dolgozik. Eredeti mondanivalóját megakasztja, hogy felmérje a többiek, gyászos kinézetét.*
- MAguk három lépést se tudnak megtenni anélkül, hogy ne keverednének bele valamibe? Csak azt tudnám ezúttal mit vétett ez a szegény város maguk ellen. Na mindegy azt ajánlom a közeljövőben vigyázzanak a külsejükre ugyanis ahova meghívást kaptak ott ez kifejezetten fontos lesz. Örömmel jelentem be, hogy mint személyes kíséretem jelen lehetnek az katonai és politikai vezetők számára rendezett nagyszabású rendezvényen. Igyekezzenek összekapni magukat. Két óra múlva indulunk.
*Mondja majd Nihilus felé fordul.*
- Felőlem hozhat saját partnert is, de díjaznám, hogyha elvinni a Miss Kisasszonyt. Így is túl sok embert viszek.
*Mondja majd keserű arckifejezéssel mond búcsút az utolsó epernek majd elviteti a tálkát.*
- Mellesleg van jelentenivalójuk?
*Int fejével a háttérben várakozó krogan felé.*

Nihilus
Visszaérve Nihilust kicsit felingerelte a kapitány magatartása.
- Hát erre most ne akarja, hogy Grull válaszoljon... A partnerre térve pedig jövök magam... nem tudom, már az is pedofilnak hatna ha Ailys jönne velem, de köszönöm, nem kell pedoborgnak nézni.
Majd Krogan barátja felé fordult.
- Veled mi lesz? Miután lefejelted az a C-seces tisztet nem jelenthet gondot?
- Grull megy tovább dolgozni őrként. Inkább nem fognak beszélni a dologról. Jobb nekik, ha Grull üt még nekik, mintha Grull üt ellenük...
- Értem. Akkor viszlát barátom!
- Viszlát Nihilus!
Elment a Krogan, s Nihilus ismét a kapitány felé fordult.
- Egyébként csak egy a MEB elleni merénylet kapcsán szereztünk információkat... szóval semmi fontos - majd elindult a kapitány mellett egyenesen a laborja felé.
- Gyere Merel, lelazítom rólad ismét a páncélt, s a fegyveredet tedd le nálam, lesz még mit átnéznem rajta, valószínűleg több fokozattal rendelkezik a kicsike és így érdekesebb darab is.

Merel
-Igazából tudnánk, de az úgy túl uncsi lenne.- Vallotta be a lány Andorath kérdésére. -De mindjárt megteszek tizet is, megígérem.
És ezt többrendben is betartotta, a dokktól a Nihilus laborjáig vezető út alatt, tekintve, hogy eleve nem sok galibaforrás volt a hajó folyosóin.
-Én állíthattam rajta el valamit, vagy ez tényleg valami sugárbogár, és magától gondolt egyet, hogy "most csakazértis máshogy lövök, mint amire számítanak"? Amúgy cifraerős ez a sugármód rajta, nem panaszkodom.- Vetette fel menetközben az ötletet, ami eszébe jutott a fegyver működését illetően.
A doki laborjába érve jó óvatosan lerakta a furcsa fegyvert a munkaasztalra.
-Aztán jó legyél nekem.- Mondta intőleg a fegyvernek, rábökve közben, majd egy semleges tartásban, vállszéles terpesz, karok enyhén eltartva, Nihilus elé állt, hogy az könnyen átláthassa a rögzítőpontokat, és kioldja őket a biotikus erejével. Ezután át is vonult a saját kabinjába, a kisebb, kevesebb ponton rögzített páncélzatokat, mint a fel- és alkarvédőit még útkozben levéve, nehogy csak leessenek.
A legjobb ötlete az volt, hogy a MEBes egyenruháját veszi föl, tekintve, hogy az volt jelenleg az egyetlen ruházata a Mjolnir páncélon kívül, de a kabinjába érve az a kellemes meglepetés fogadta, hogy a szekrényére felakasztva egy ruhaszállító zsák várta. Az egyszerű, középszürke vásonon egy címke tüntette csak fel: Merel-B043, őrmester, MEB haditengerészet. Díszegyenruha.
Gyorsan lepakolta a páncéllemezeit az ágyára, mielőtt megnézte volna az újabb ruhadarabot.
Egy hasonló egyenruhát képzelt el először, a UNSC-s díszegyenruhákhoz hasonlóan díszítettebb kivitelben. Ezzel egy valami nem stimmelt. Annak elég lett volna egy vállfa, azon a kabáttal és a keresztrúdján a félbehajtott nadrággal, és az egész csomag méretét csak a kabát magassága adta vona. Ez a csomag viszont a földtől egészen vállmagasságig ért.
Felvont szemöldökkel fektette végig a csomagot az ágy szabadon maradt részén, lehúzta a csomag zipzárját, és elővette a díszegyenruhát.
Első reakciójaként minden eddigi katonai neveltetése üvölteni akart a látványtól, és követelni egy valamirevaló alternatívát. Ezután egész egyszerűen felröhögött. Még a falat is meg kellett támasztania, hogy ne essen orra, rá az új ruhára.
Egy vigyorgó sóhaj kíséretében megpróbálta összeszedni magát, és elkezdte lehámozni magáról a Mjolnir kezeslábasát is, hogy átöltözzön.

Nem sokra rá már a díszegyenruhában feszített. Tehát abban a rangjelzett fehér estélyiben, amit úgy tűnik errefelé ilyen szerepekre is alkalmaznak. Abban nem volt biztos, hogy el akarja-e képzelni a férfi megfelelőjét az egyenruhának, bár csak nem lehetett az se szörnyűbb, mert ez se volt nagyon elrugaszkodott, csak szokatlan. Abban viszont biztos volt, hogy ezt a ruhát nem tudta volna elképzelni egy előléptetés vagy érdemrend átadás hivaralos ceremóniáján. Esküvőn esetleg.
De tudta, hogy így is, úgy is ezt kell viselnie majd az eseményen, amire mennek, úgyhogy ráhagyta a MEB katonai divatra, és próbálta elfogadni. Igazából nem is volt olyan nehéz, amióta ezzel a ruhával ügyködött, valami előmotozkált benne, amiről eddig nem is tudta, hogy van. Talán amiatt, hogy kisgyerekkora óta besorozott katona volt, és nem volt ilyenre alkalma eddig. Hagyta, hogy jól essen szépnek érezni magát. Afféle hercegnőnek. Való igaz, abból a fajtából, akinek törhetetlenné van impantálva a csontozata, elhanyagolható a késleltetés a reakcióidejében, és az izomzata többszörös sűrűségű, mint az átlag emberé. Az a hercegnő, akinél a reálisabbik kimenetel az, hogy ő rabolja el a sárkányt és zárja egy toronyba. De attól még hercegnő, és ez most jól esett neki.
A díszegyenruha tulajdonképpen egy fehér, egyvállas estélyi volt, a bal vállrészen feltüntetett nevével, rangjelzésével, a Meb, és amin meglepődött, mellette a Noble program emblémájával. Pedig ez utóbbi csak a régi dögcédulái hátoldalán és a mellvértjén volt megtalálható, egy nagyobbfajta pénzérmét nem meghaladó méretben csupán. Ezenkívül - bár teljesértékű vállap nem tartozott a ruhához, a vállán felülről az őrmesteri vállap-sávok is megvoltak.
A Spartan képzés beidegződései azért így sem szüneteltek teljesen, a két órából az indulásig hátralévő időben még próbálgatta, hogy mennyire és hogyan korlátozza a ruha mindenféle mozgásban, csak hogy felkészült legyen.

Ailys
Ailys visszakereste omni-toolján a főnökével való korábbi beszélgetést. Andorath valamilyen érthetetlen okból – valószínűleg, hogy könnyebben szemmel tudja tartani – ragaszkodott hozzá, hogy a fiatal asari is részt vegyen a katonabálon. Pont Ailys. Micsoda irónia. Mikor megtalálta, amit keresett, vagyis a rendezvény kezdetének időpontját, becsukta az omni-toolt, és elnyúlt az ágyán. Már a bál gondolatától is kibírhatatlan unalom kezdte kínozni. Több mint valószínű, hogy ezúttal Andorath nem fogja túlzottan pártolni a party „feldobását”. De, ha a bál unalmassága valóban elviselhetetlenné válna, Ailysnak meg van rá az eszköze, hogy javítson az esemény élvezhetőségén. Ezen a gondolaton halványan elmosolyodott, s a következő pillanatban elmélkedésének az intercom vetett véget.
- Virágszálat várom a hídra. – hangzott Andorath hangja a hangszórón keresztül, aki már nem is vette a fáradtságot, hogy egy kicsit is ingerült legyen.
Ailys felpattant az ágyról, és a hídnak vette az irányt. Biztosra vette, hogy a Góré azért hívatja, mert meghozták a ruhát, amit Andorath nevében rendelt magának. Természetesen felhívta az üzletet, és követelte, hogy először hozzák ki a ruhát, mert a parancsnok úr mindenképpen le akarja ellenőrizni, hogy minden rendben van-e vele, és csak utána lesz hajlandó fizetni érte. Ailys őszintén remélte, hogy az utóbbi már megtörtént.

Andorath
*Andorath kicsit meglepődik Nihilus reakcióján, és az általa odadobott válaszon, de azért még ne veszti el az eszét.*
- A laborba küldetek magának egy jelentési ívet Azt legyen szíves kitölteni és közvetlen az én irodámba küldetni. Egyébiránt elnézést, de úgy gondolom, hogy a kisasszonnyal 10'000-szer jobban járt minthogyha korban magához illő partnert választanánk az emberi fajből. Legyen szíves ne sértsen mg se engem se az említett hölgyet. Nem várom, hogy rögtön ágyba is vigye de a báli szabályzatba benne van, hogy megjelenni csak partnerrel lehet. Gondolom azon kellemetlen következmények elkerülése érdekében amik akkor lépnek fel ha páratlanul próbálnak keringőzni. Szóval elnézést, nekem se álmom éppen egy anarchia mániás asarival bálba menni, de próbálja meg elviselni.
*Mosolyog, majd bólint Merel ígéretére és kabinja felé indul. Már fehér szmokingban és az összes kiegészítővel magán feszít, amikor sürgős esetre hivatkozva hívatják. Bosszankodva hagyja ott a végső előkészületeket, majd a hajó bejáratához megy, ahol átveszi és kifizeti a megrendelt ruhát. egyetlen zokszó nélkül, majd a kabinjában leteszi és felvitet a hídra egy tizedes ranggal ellátott női díszegyenruhát az asari méretében. Majd hívatja a hídra. Amint az megérkezik a változatosság kedvéért egy újabb tál eperrel a kezében fogadja.*
- Üdvözlöm virágszál. Tudja, nagyon tapintatos volt öntől, hogy úgy rendelte meg a ruhát, hogy lehetőségem volt meggyőződni a megvásárolni kívánt termék minőségéről mielőtt kifizetném. Sajnálatos módon azt kell közöljem önnel, hogy egy igen silány darabról volt szó, ezért veszem a bátorságot és inkább ezt javaslom.*
- Adja át a női díszegyenruhát, ami tulajdonképpen szabásában, nem igazán különbözik az asari által rendelt estélyitől, meglehet egy csöppet konzervatívabb. Egy biztos. Ailysnak remekül fog állni, ha hajlandó fölvenni. Bárhogy dönt is Ailys, Andorath pontosan két óra múlva a hajó bejáratánál várja, a kis csapatot potenciálisan Ailyssal az oldalán. Amint mindenki előkerül, beszállnak a rájuk várakozó kisebb luxusszalonnak is elmenő földi járműbe és a bál felé veszik útjukat. AMint kiszállnak a kocsiból vörös blézeres inasok kísérik őket be a bálterembe, ahol bejelentik. "Hadnagy Admirális-t" és kíséretét. Andorath arca elborul.*
- Ezerszer megmondtam ezeknek a barmoknak, hogy ne a vezetéknevemet használják füstölög magában, de nincs rá sok ideje, ugyanis a bál kezdőprogramja a citadella nemzeteinek himnuszainak lejátszása. ami a MEB himnuszával zárul.
"Morius, hitem, istenem
Szülőhazám vagy te nekem
Hiszem arra születek
Győzelemre vigyem ügyedet

Legyen bármi az áldozat
Lelkem égesse kárhozat
Ha bármily nehezen
Ügyed be nem fejezem

Tied vérem, seregem
Szülőhazám vagy te nekem
Szívem csak érted dobban
Téged kereslek jövőben, múltban
Ha ezzel téged szolgállak
Odaadom magam a halálnak
És lelkem fénytől övezve
Dicsőségben száll fel a mennyekbe"
A záró akkordok elhalkulása után Andorath kicsin társaságához azon belül is Ailyshoz fordul.*
- Attól tartok gondoskodnom kell a virágszál szórakoztatásáról, egyébként ez a bálterem is az általunk meglátogatott kis kocsma sorsára jut. Javaslok, egy az akkori események újrakezdését, immár más befejezéssel. Szóval szabad meghívnom egy italra?
*Kérdezi és a pult felé vezeti partnerét.*

Ailys
Ailys bevonult a parancsnoki hídra, ahol Andorath már egy díszegyenruhával várta. Az asarinak nehezére esett elhinni, hogy ennyi idő és tapasztalat nem volt elég arra, hogy főnöke megtanulja, a lány nem lesz a próbababája, akit kedvére öltöztethet. Ailys egy szó nélkül elvette, majd vállára vetette a megrendelt ruhát, a darabot pedig, amit Andorath nyújtott felé teljességgel figyelmen kívül hagyta.
- A cuki kis estélyidet pedig felveheted, vagy feldughatod. – jelentette ki az asari derült hangsúllyal, bájos vigyorral kísérve, majd elfordult, mint aki jól végezte dolgát, és a kabinjának vette az irányt.
Ailys általában nem vitte túlzásba a kiöltözést. Egyszer-kétszer előfordult, hogy felvett valami dögösebb cuccot az Omegai bulikhoz, lehetőleg olyat, ami miatt nem fogják a klub egyik „alkalmazottjának” nézni. De a legcsinosabb viseletek, amiket otthon látott valójában a Citadella divatjának a nyomába sem érnek, bár az olyan helyeken, mint Omega nincs is erre meg az igény. Ez a ruha matt, fekete anyagból készült, nem volt egy tipikus party dressz. A szokásos lecsúszott és veszélyes kinézet helyett, egy sötétebb, összeszedettebben veszélyes megjelenést adott neki. Ailys felvette a magas sarkú csizmát, amit a ruhához rendelt. Különösen tetszett neki a lábbeli, mert stílusban a fekete csizmájához hasonlított, amiben késeit is tartja, csak ez egy pár fokkal csinosabb, és nőiesebb volt. Amikor készen volt, egy apró műanyag zacskót csúsztatott csizmája szárába, majd elindult a legközelebbi mosdó felé, hogy megnézze, mégis hogy mutat. Egész alakos tükör hiányában is lenyűgözte a látvány, ami fogadta. „Kurva jól nézek ki!” Miután ezt egy elismerő mosollyal megállapította, a szokásosnál is nagyobb önbizalommal indult a hajó kijárata felé.
Ailysnak kifejezetten tetszett, hogy szedett-vedett társaságukból kitűnik sötét öltözetével. Ahogy megérkeztek a bál helyszínére és kiszálltak a nevetségesen fényűző járműből, Ailyst eltöltötte a helyzet iróniájából adódó kárörömre emlékeztető mámor. Inasok ugráltak neki, akiknek a leghalványabb ötletük sem volt arról, hogy mégis ki az, akinek lesik minden kívánságát. Kifejezetten élvezte a helyzetet, egészen addig, amíg be nem léptek a bálterembe. Ott hirtelen ellepte a kényelmetlen érzés, hogy nagyon nem illik bele a környezetébe. Egy új, ismeretlen, és kifejezetten visszataszító világ tárult fel Ailys szeme előtt, ahogy végignézett a pofátlanul tehetős politikai elit tömegén. Valószínűleg maradandó traumatikus élményt okozott Ailysban a himnuszok véget nem érő sora. A szenvedéstől, amit okoztak egyre nagyobb csábítást érzett arra, hogy kicsempéssze a csizmájába rejtett barátját, ám erre nem került sor, hiszen pont vége lett a kínzásoknak, mire elhatározhatta volna magát.
- … Szóval szabad meghívnom egy italra? – fordult hozzá Andorath.
- Többre is, de nagyon gyorsan. – válaszolta az asari, majd igyekvő léptekkel az egyik bárpult felé indultak.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by datthpit Hétf. Aug. 22, 2016 3:00 pm

Nihilus
Nihilus kissé felkapta a vizet Andorath reakcióján:
- Nem is mondtam, hogy az emberi fajból legyen valaki, hiszen nem tudom feltűnt-e már, de már nagyon nem vagyok ember - majd Merelre nézett és rájött, hogy ő is nevezhető cyborgnak, s lefejelte a kezét - Basszus ezt az öngólt... - majd felnézett - A lényeg, egyedül jövök! - majd Andorathra, utána Merelre nézett, s elmosolyodott - Szerintem túl fogjátok élni ezt a sérelmet... - s egyenesen elindult a laborja felé - Ja igen, és azt hogy én keringőzzek, azt sürgősen verd ki a fejedből!
Bement a laborjába, s jött mögötte Merel.
- A puskát oda tedd le! - mondta unott hangon, s hirtelen fellelkesült a hangja - Valami másnak néz ki, mint amire számítottam, elvileg rendelkezik azzal a tüzelési móddal is, amit én mondtam, de úgy tűnik lehet állítani a tüzelési módot... - közben elkezdte legyengíteni a páncélt Merelről - szerintem részecskesugár lehet, és akkor nagyon jól jártunk vele. Egy az: két fegyver az egyben, a másik: iszonyat ritka dolog a begyűjtő részecskesugár ágyú.
Mikor Merel elhagyta a laboratóriumot megírta a jelentést, s feltűnt neki, hogy egy szürke ruhaszállító zsák volt felakasztva a labor pihenő részlegében. Mellette egy levél fogadta, miszerint bármely módon felhasználhatta: ez felkeltette Nihilus kreativitását, így átvitte a ruhát a laborba.
Külsőleg nem tett rajta sok változtatást, de a belsejét feldobta rögtön egy nano-réteggel, melyel lehetővé tette az álcázást és egy kisebb biotik erősítőt is helyezett bele. Végül a bálba készülve ezt vette fel.
Később a bálba menet már rosszul érezte magát, sosem szerette az efféle rendezvényeket, s mivel magával a MEB-bel voltak konfliktusai ezért elég ironikusnak tartotta, hogy jelen van. Ezt az iróniát főleg a himnusz alatt érezte erősebben.
- Ez egy hosszú este lesz... - gondolta.
Miután vége volt a himnusznak egyből megindult a pultok felé:
- Rendben. Én is italért megyek, szerintem az este nagy részében itt megtaláltok...
Pulthoz lép:
- Üdvözlöm! A cél hogy adjon sokat és valamit, amitől gyorsan bebaszok... menni fog?
- Elnézést! Ez nem egy kocsma...
- És nem is mondtam a nehezítést... mivel nagyrésziben gép vagyok, nem tudom, hogy egyáltalán lehetséges-e, hogy berúgjak... - mondta tovább, mintha meg se hallotta volna a pultos kifogását.

Andorath
*Andorath sorban tűri az egymás után érkező szemtelen válaszokat és megjegyzi magában, hogy noha ez a legpofátlanabb valószínűleg egyben csapata leghűségesebb része is. A bálon a himnuszok elhangzása után Ailys beleegyezésével rendel egyből két kör duplát a "legerősebb cuccból". A pultos néz egy nagyot de aztán szeme az admirálisi rangra téved és jobbnak látja nem kötözködni. Közben megjegyzi magának, hogy akármennyire is felső vezetés azért mégiscsak katonáról van szó, hát mi mást várna. Kiszolgálja a négy teleöntött poharat amibe valami kéken világító lötty van. Kettőt átnyújt Ailys-nak, majd egyet a kezébe vesz és az asari felé emeli.*
- A sikeres katonai karrierjére virágszál.
*Mondja, majd remélhetőleg a lánnyal együtt le is húzza az italt. Utána rögtön felemeli a második poharat és részben Nihilus felé fordulva de nem teljesen elfordulva Ailys-tól ismét felszólal.*
- A további sikeres együtt működésre és a sikerekben gazdag jövőre.
*Mondja, majd ismét az előzőhöz hasonlóan cselekszik. Igazából sejti, hogy az lesz, hogy nagyjából egy óra múlva ez a két pohár lötty úgy homlokon fogja csapni, hogy beleszédül, de momentán nem érdekli.*

Merel
Egy dolgot azért egyből felfedezett Merel a ruhája kapcsán, amit nem tudott olyan könnyen elfogadni. A tűsarkút nem neki találták ki. Még meg kellett benne tanulnia járni, tekintve, hogy most volt ilyen először a lábán, és mindezt már csak élesben, a bálon volt ideje. Hiányzott neki a teljes talpas egyensúly adta stabilitás. Egy ideig fontolgatta, hogy a szolgálati egyenruha csizmáját veszi fel helyette, de végül adott egy esélyt a cipőnek. És örült minden gyalogéás nélküli percnek a kapitány luxusjárművében.
-Úgyse tudok táncolni.- Mondta Nihilusnak még annak a korábbi megjegyzésére visszatérve. -Civil iskolában lehet, hogy tanultam volna olyat is, de az Onyxon csak hadászatilag hasznos dolgokat tanultunk. Nem is hiszem, hogy bárhol szükségünk lett volna rá Spartanként.
A bál kezdetén először feszes vigyázzba vágta magát az első felhangzó himnuszra, de miután úgy tűnt, az összes jelenlévő fajét végigveszik, és az a három ember... személy - csak egyről mondhatta el közülük, hogy biztos abban, hogy embernek minősül - akiket ismert is innen, azok se mutatnak nagy lelkesedést, megengedett magának egy dísz-pihenjt, és nézelődött.
Ezután az egész kis csapat is átvonult a bárhoz, így ő is velük tartott, jobb ötlete nem lévén.
-Egy ugyanolyat kérek.- Lépett a pultoshoz, miután Andorath rendelt. Soha nem volt még alkalma alkoholt inni, és most semmi nem korlátozta, hogy kipróbálja. De mivel tapasztalata nem lévén ötlete sem volt, mivel érdemes kezdenie, hát a hajókapitány ízlésére hagyatkozott. Nihilusról tudta, hogy az berúgni akar, úgyhogy azt az italt mellőzte. Feltehetőleg, tekintve, hogy azt csak látta, de a nevét nem hallotta hozzá. A doki korábbi visszautasítása nem zavarta, mivel valószínűleg ezzel a társasággal fogja eltölteni az estét, és Andorath szemmelláthatóan az asarival van itt, úgyis mindenki úgy fogja levenni, hogy Merel meg kizárásos alapon Nihilussal, és már megszokta, hogy a férfi bármit készséggel ellenez a vele kapcsolatban.

-Tábornok Admirális.- Lépett oda Andorath-hoz egy újabb jelenlévő. -Nem is maga lenne... Idén kivételesen vigyázzoon a Balmór Kékkel.
Mondta a férfi a társaság poharaira pillantva, közben üdvözlőleg megemelte a maga borospoharát. Rangjelzése alapján ő is admirálisi rangot töltött be, és markáns, elegáns arca és vállig érő, egyenes fekete haja mellől Merel már csak egy pár hegyes fület hiányolt.
-Hallom, az utóbbi időben elkezdett foglalkozni valami szuperkatona-projekttel is. Pedig úgy tudtam, a hadihajókban hisz, mintsem a földi egységekben. Meséljen, mire jutott a témában, magam is az aktív páncélok iránt érdeklődöm az utóbbi időben, hátha tud valamit segíteni. Mondja, az új üdvöskéi is jelen vannak? Valahogy a Churchill dokkolása óta minden nap hallani róluk valami... újat.

Eközben Merel apránként kortyolgatta az italát, miután az első bátorra sikerült kortyot egy kicsit erősnek találta. Hol a beszélgetést hallgatta, hol a vendégeket nézte, kicsit eseménytelennek találta az eseményt, de biztos még csak nem indult be, még az elején tartott a bál. A vendégek közt a Citadella tanácsának mindegyik fajából voltak jelen többen is, és a legtöbb idegen faj is képviselte magát egy-két fővel, bár krogant még nem látott a tömegben. Mondjuk a Grullal kapcsolatos tapasztalatai alapján látott is némi összefüggést itt.


Ailys
Ailys bármiféle hezitáció nélkül kiürítette poharát. A pultos nem verte át őket, valóban erős italt adott, ami tűzvészként simította végig az asari torkát. Ailys megnyitotta a pultba szerelt menüt, ami egy hologram képernyő formájában jelent meg előtte, és gyorsan végig bogarászta a koktélok listáját. Hamar rátalált egy ’Spitfire’ nevezetű italra, amivel eddig még sehol sem találkozott, tehát azon nyomban rendelnie kellett belőle egy pohárral – természetesen Andorath számlájára. Az asari meg volt elégedve italával, érdekesnek találta az íz kombinációt, és kellő mennyiségű alkoholt is tartalmazott a mix, szóval úgy döntött, hogy ezt egy ideig szürcsölgetni fogja. Megfordult székével, egyik kezével a pultra támaszkodott, és ekkor vette csak észre, hogy megjelent előttük valami ember, akinek hosszú fekete haja volt. Ailys sosem értette azokat az embereket, akik hosszú haja viseltek. Bizarr látvány volt, valamiért mindig azt a benyomást keltették nála, mintha ápolatlanok lennének. Az ember úgy tűnt, ismeri a Górét, s mivel Ailys semmit nem tudott róla, vagy a kettőjük viszonyáról, egy cseppet kényelmetlenül érezte magát.
- Nem mondtad, hogy itt lesz a többi játszópajtásod… - vetette oda Andorath-nak, és közben őszintén remélte, hogy a fura hajú embert minél kevesebb ideig kell megtűrni a közelében.

Andorath
*Andorath kényelmetlenül fordul hátra a két ital után. Úgy méri végig a másik admirálist minthogyha valaki egy kupac lócitromot tett volna az ágyába. Meglehet a már bevitt alkohol mennyiségtől egy kicsit túl őszinte lesz ezen a bálon.*
- Ne kelljen emlékeztetnem miért használom a keresztnevemet, Régens Admirális. Ami pedig az italt illeti elég régóta ismer ahhoz, hogy tudja, bírom a strapát. Csak a környezetem túl törékeny általában.
*Mondja, közben legurítja második poharát. Ahogy ott állnak egymással szemben szinte olyan mintha testvérek lenének. Magasságban egyik sem szárnyalja túl a másikat, arcuk is ugyanolyan nemes és markáns, csupán hajuk hosszúsága és kiállásuk különbözik. A jövevény inkább hajaz arra az emberfajtára aki egy irodából irányítja a hadügyeket, miközben bort kortyolgat finom ívű poharából, míg Andorathról inkább az a kép él, hogy csatába vezeti seregét, majd utána velük együtt ünnepel mérhetetlen mennyiségű sörrel és minden mással amiben alkohol van. Kettejük közül egyik sem tud ebből az állásból a másik fölé kerekedni. Andorath ragadozó szerű testtartása vért és gyors halált ígér a kellemetlenül kíváncsi admirálisnak, akinek büszke testtartása arról árulkodik, hogy hidegen hagyj eme fenyegetés és pontosan tudja, hogy biztonságban van, ami rendkívül bosszantja Andoratht.*
- Ami pedig a szuperkatona programot illeti a szuperkatonám épp itt iszik mögöttem egy aranyos hajcsattal. Egyéb szuperkatoa programról nem tudok de ha engem kérdez ráférne a citadellára. Pontosan tudja mi a véleményem erről a mérsékelt külpolitikáról. Sajnos momentán el vagyok foglalva azzal, hogy a polgárok elhízott hátsóját mentsem meg kalózoktól, de amint lesz egy kis szabadidőm nekiállok egy különleges hadtest megalkotásának.
*Mondja, majd két lépéssel közelebb húzódik Ailys-hez.*
- Ha megbocsájt.
*Mondja majd kezét az asarinak felajánlva a tánctérre invitálja azt. Közben imádkozik, hogy az asari elfogadja a felkérést és otthagyhassa vetélytársét a a citadella szellemiségéért vívott harcban. Ha az elfogadja kezét a tánctérre vezeti, ahol egy kellemesen élettel teli latin zenére kezdenek el táncolni. Andorath közelről jegyzi meg halkan.*
- A játszópajtásomnak nem nevezném. Bosszantó egy alak. Bosszantó mennyire tisztán lát, és mennyire nehéz manipulálni. Nem egy hadi projectemet hiúsította meg olyan hülyeségekkel mint például, hogy inkább a fejletlenebb bolygók szintre hozatalára van szükség mintsem új fegyverzetre. Ha rajta múlna, akkor az anyahajók felének költségét is büdös parasztok oktatására fordítanánk. Szemtelenül demokratikus alak.


Ailys
Ailys ahelyett, hogy elfogadta volna Anodrath kéznyújtását, különösebb sietség nélkül felállt, az idegen emberhez sétált, miközben rezzenéstelenül tartotta vele a szemkontaktust, majd némán megállt előtte, közelségével felrúgva a tisztes távolság határát. Egy pár eseménytelenségtől hosszú másodpercig szótlanul állt, és meredt az ember szemébe, majd hátranyújtotta jobb kezét.
- Gyere, keressük meg a kaviárt, meg a csokiszökőkutat, meg a többi zabát, amivel a pénzesek tömik a pofájukat. – mondta anélkül, hogy tekintetét levette volna az idegen emberről, majd elindult Andoratht követve a terem másik vége felé.
Ailys unott arccal hallgatta végig, ahogy a férfi az imént látott ismerőséről áradozik, majd megjegyezte:
- Ha engem kérdezel, az is bosszantó, hogy lélegzik. Otthon egy napot nem élne túl. Baszki, mi ez a nyál? Nincs ezeknek valami normális zenéjük? El kéne beszélgetni a dj-jel…

Merel
-Pont ezért aggódom a környezetéért, admirálisom.- Jegyezte meg Arnt'il
-És mostanra már túl jól tudhatná, hogy a mi vezetékneveinkkel csak kettőnket tisztelem meg én is. Másokat csak megzavarna.
Arra, hogy az asari az arcába állt, az admirális csak kérdőleg felvonta a szemöldökét, ami a kis epizód végére mondhatni már a tarkója felé tartott. Ezen kívül csak hidegen nézett vissza a nő szemébe, és egy árva szó nélkül azon töprengett, honnan szalajtotta Andorath ezt a civilt, mitöbb minek? Ha személyesen nem látja, el se tudta volna képzelni admirálistársáról, hogy ilyen társasággal töltsön időt önszántából. Miután az idegen kiszállt az arcából, és magával rángatta a kollégáját, Arnt'il kíváncsian fordult a pult felé. Szája sarka három egész milimétert is megemelkedett. Minden jel szerint az az arca alapján tizenéves lány kellett legyen a szuperkatona, aki a pultnál ülve, Arnt'il érkezése óta is azt az egy pohár italát iszogatta unottan. Nem sokra a lánytól a másik csodabogarat is megtalálta, a szürkés bőrű tudós épp nagyban igyekezett lerészegedni, de az előtte gyűlő poharak száma és ennek ellenére koordinált mozgása alapján nagyon nem ment neki. Az admirális egy dolgot meg tudott állapítani biztosra, ez a férfi itt kifejezetten nem készült senkivel szóbaállni ma. Kizárásos alapon a lányhoz ment oda.

-Felkérhetem egy táncra, kedves... Bénegyvenhárom őrmester?
Kérdezte Mereltől a tiszt, aki eddig a Tábornokkal vagy admirálissal - vagy akármelyik is volt ezek közül Andorath - beszélgetett, lepillantva valahova váll és mellmagasság közé egy fél másodpercre. A lány ezt a szemmozdulatot már majdnem szóvá is tette, de miután ő is a férfi egyenruhájának ugyanezen területéről puskázta le annak az admirálisi rangját, inkább csak szalutált egyet. Úgy, ültében, mitöbb a poharat tartó kezével. De az italt ennek ellenére is sikerült nem önteni ki a mozdulattal.
-Ha nem gond, hogy nem tudok,... uram.
-Nem nehéz.- Nyújtotta a kezét a férfi.
Merel felhajtotta a maradék italát, hogy ne kelljen otthagynia, borzongott egyet tőle, majd az admirálissal kiment a tánctérre. Egy. Megállapította, hogy ez a cipő még ingatagabb lett, miközben ült.
-Meséljen egy kicsit, hogy mik teszik szuperkatonává, őrmester.- Kérte az admirális, miközben az épp játszott lassú keringőzenére megmutatott a lánynak pár alap tánclépést. Kettő.
-Jaj, semmi különösebb... Csontozat-implantok, sűrített izomzat, szupravezető idegrendszer, ilyenek. Meg egy erőfokozó testpáncél is. Miért?- Vonta meg a vállát a lány. Ebbe a pár tánclépésbe kezdett egészen belejönni, legalábbis viszonylatban, tekintve, hogy a lába még azóta se volt biztos. Három. Merel megfogadta, hogy ha negyedjére is majdnem kitöri a bokáját, egyszerűen letöri ezeket a hülye sarkakat a cipőjéről.
-Magam is fejlesztek egy hasonlót egy ideje a különleges erőimnek, afféle gyalogsági rombolót. nagyobb tűzerő és nagyobb védelem gyalogos egységeknek is. Igazából a felettesétől érdeklődtem volna meg, de ő előszeretettel hagy faképnél, ha teheti.
Igazából figyelemreméltó volt, hogy az admirális a keringő-tartással együtt is teljes üzleties hidegséget árasztott magából.

Egy-két hagyományos emberi tánczene után, ami részben arra is szolgált, hogy a késve érkezőknek is legyen ideje befutni, minden elhalkult, majd egy mikrofonos pódiumhoz lépett egy idősödő ember, a MEB alelnöke és Citadellai képviselője, majd egy ünnepélyesen unalmas megnyitóbeszédet tartott, megemlítve az esemény történetét, az első telepesek leszállását Moriuson, a MEB központi bolygóján, aminek az évfordulója volt ez a nap, és ami alkalomból ezt a bált is tartották. A beszéd után változatosabb zenék következtek, más Citadellás fajok hagyományos alkalomhoz illő táncaihoz való zenékkel kezdve.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Archív - Űropera Empty Re: Archív - Űropera

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.